Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
Kovách Aladár kissé idillikus leírása szerint egész héten előre készültek rá: leányok, legények tanulgatták, alakítgatták az új nótákat, mert . még csak ezután lesz az igazi verseny..., s hét végén, vasárnapon, ott a játszón, ott gyűlnek össze...Sárköznek szép leányai, menyecskéi: ha jó a dal, ha szép a dal, ott megtanulják, ha pedig rossz, kikacagják. Ez a jutalom és ez a büntetés,”101 „A téli időszak kivételével minden vasárnap délután összegyűlnek a Sárköz községeinek fiataljai a templom vagy a korcsma környékén az úgynevezett játszóra’, a mely abból áll, hogy a lányok egymás kezét fogva, kört képeznek, primitív tántzot lejtve, a saját falujukban keletkezett dalokat éneklik órákon keresztül napestig száz és száz daluk van, s azt valamennyi tudja. A játszót, illetőleg a költemények egymásutánját, s a melódiák változtatását egy-egy jobb hangú, vagy tekintélyesebb leány dirigálja. A legények csak szemlélő szerepre vannak utalva. E játszó’ alkalmával használt dalokat a nép maga készíti, főkép a nők, kik jobban reá érnek. Volt egy-két év előtt Öcsényben egy asszony, ki nagyon szaporán faragta a verseket s mindenki csak ’Dallos Kata’ név alatt ismerte. ”’102 A játszóról minden sárközi község jegyzője megemlékezett egy kérdőívre írt válaszában 1829-ben.103 Pilis: „A lakosok közül az öregebb rendűek mulattyák magokat leginkább együttbeszélgetésekkel és könyv olvasásával. A fiatalabbak pedig tántzzal és utzai játékokkal. ” Őcsény: „A korosoké az barátságos és atyafiságos látogatásokból s beszélgetésekből. A fiataloké vasárnap és innep napokon az ut- zán való jádzásból és a kortsmában való táncolásból. ” Decs: „A lakosok mulatsága a korosabbaké a barátságos beszélgetés, a fijatalságépedig közönségesen laptázás és az kortsmákban muzsika mellett való tántzolás. A leány fejér személleké és az ifjabb menyetskéké pedig a játszó helyen öszve gyűlni szokott elállás és más mulatság melyet az idősb férfiak és asszonyok is nézésekkel gyönyörköttetni szokták ilyenkor magokat. ” Alsónyék: „Az öregek egymással való beszélgetéssel, a fiatalok pedig öszve fogózván s karikába állanak, hol szomorú, hol friss nótát dalolván ugrálnak egy bizonyos helyen a mezőbe, vagy helységbe. ” A lányok ünnepi díszbe öltöztek, legfeljebb a nehéz, nagy pártát hagyták otthon: beszóltak egymásnak, bandástul vonultak fel. Utánuk a menyecskék, asszonyok és a férfiak vonultak ki. A múlt század végén a szegénységnek és a birtokos parasztságnak külön játszóhelye volt, de a fiatalság kölcsönösen meglátogatta egymás játszóit. Ez gyakran vezetett konfliktusokhoz. Egy 1855. évi panaszlevélből tudjuk, hogy „Szőke János helybeli szolgalegény a Jádszón több társaival eggyütt megjelenvén ott ötét Mo- zolai Sándor egy bottal alattomossan főbe ütötte s tetemessen megsértette, annakutánna pedigPüt- sök István, Jakab István, Mozolai János, Héderi András és Majsai János reá rohanván, kedvük szerént megtagolták...”(Szőke János szolga volt, Mozolai Sándor és a többiek pedig gazdalegények.)104 A sárközi játszón a társasjátékoknak és a labdázásnak nem volt olyan nagy szerepe, mint másutt, itt inkább dalolással kezdték a szórakozást: a legények, lányok vidám páros-felelgető nótákban csipkedték meg egymást. A játszónak a női karikázó volt a fő jelenete: lányok, menyecskék körbe álltak mind, néha „...három szoba is elfért volna mondják”.105 (Említenek száz főből álló csoportokat is, ezek azonban a tánc egy-egy szakaszában kisebbekké alakultak át, majd újra kiegészültek.) A lassú részt a menyecskék is járták, de a gyors részeknél - a múltbeli megfigyelések szerint - kiállottak a körből. A karikázót nótaszóra járták: „...a sajátfalujukban keletkezett dalokat éneklik órákon keresztül, napestig, száz és száz dalok van, s azt valamennyi tudja,”„ jegyezték fel 1914 előttről. A karikázó egyes részeit „a költemények egymásutánját, s a melódiák változtatását egy-egy jobb hangú vagy tekintélyesebb leány dirigálja. ”106 Itt a forrás valószínűleg a Sárközben a mai napig fennmaradt, lassú tempójú, sok strófás, lírai szövegekkel énekelt, asszimetrikus (5/8) ritmusú, ún. „lépő nóták”-ra utal.107 101 KATONA 1962, 138. 102 WOS1NSKY 1900, 269. 103 CSERNA-KACZIÁN 1986, 41., 68., 198., 211. 104 MNL TML. Szekszárdi I. osztályú bíróság iratai 1855 C/93. 105 WOSINSKY 1900, 269. 106 Uo. 107 DÖMÖTÖR 1990, 212. 341
