Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században

A sárközi szőlőőrzésnek azonban gazdasági alapja is volt. Régen a vízi világban nagy madártömegek keltek útra az érésben lévő szőlőt megdézsmálni, ilyenkor a fiatalság segített a csőszöknek szőlőt őrizni, madarat hessegetni. „Az úgy volt - meséli Éva néne hogy szombaton anyám kalácsot sütött és más édességet készített össze. Azt betettük a kosárba, lekötöttük a legszebb szövött abrosszal, egy csokor virágot tettünk a tetejére. Aztán fejre a kosarat és a falu minden lánya énekszóval vonult ki a szőlőbe. A hálótanyán szalmát terítettünk le, eldeszkáztuk, betakartuk ponyvával, arra egy-egy szép vánkost raktunk. Egy hétig játszottunk, mulattunk, vasárnap este hazavonultunk, hétfőn újra visszajöttünk.- A seregélyeket riogatták el a szőlőben, nem a legényeket - állapítja megK. Kovács János bácsi. - Azok esténként meglátogatták őket, ott is háltak.- De azért nem volt karambol - mosolyodik el Éva néne. ”82

Szüretig tartott a szőlőőrzés, akkor eldanolták a legények:

Kongatik már a kádakat,

Hej, hajtik haza a lányokat.

Már a szőlőt is megszödik,

Hej, a lányokat haza küldik.

A szőlőőrzés idején nagy készülődés volt a sárközi lányos házaknál. Az első igazán szép napon, rendesen szombat délelőtt kezdetét vette a sütés-főzés. Egy hétre valót kellett készíteni, ami nem kevés fáradsággal járt. Amikor elkészültek, a ház eladó lányai virággal díszített kosarakba rakták az ételeket, majd csoportokba, bandákba verődve, vidám nótaszóval elindultak a szőlőhegyek felé. A kosarakat a fejükön vitték. Egyesek közülük ágyneművel, lepedőkkel és vánkosokkal megrakodva tették meg az utat.

Kiérve a hegyre, az egyik lány tanyájánál munkához láttak. Szépen kitakarították a tanyaépületet, a szoba földjét jó vastagon felhintették szalmával s a magukkal hozott ágyneműből ágyakat vetettek rá. Sebtében megterítették az asztalt is, majd a kóténak nevezett kereplőket véve kezükbe, elindultak a hegyi utakon madarat hessegetni.83 Közben a legények ugyancsak bandákba verődve járták a hegyet. Ha nem is tudták volna, hol járnak a lányok elárulta őket vidám dalolásuk:

Híres decsi előhegy ajjába,

Gyün a babám kékítős gatyába

Kávészínű kalap a fejébe,

Nem süt a nap ragyogó szömébe.

így történt aztán, hogy össze is találkoztak a lányok a legényekkel. Kezdetét vette a tréfálkozás és a közös dalolás. „A lányok kezében karika alakú, tojásos tésztából sütött perec volt, a legényeknél bot.

82 KOVÁCS I960.

83 „...Két nagy vagyon egyesült, két parasztmajorátus politikája aratott diadalt. — így a szokás — magyarázza az úton Kovách Aladár. — De nem mindig ilyen volt s ma se mindig ilyen a feleségszerzés módja a Sárközben. Vannak ma is még akik a nótafákkal rakott hosszú dombsoron, ott az öreg Sárfölött, a szőlőhegyen keresik meg a párjukat. Hajdan is ott űzték a leányt bakháton, horgoson, gyalogúton át, egyik tanyáról a másikra. „Mikor a nap őszrejárt, legény űzte a leányt.”Rég ideje bíz az úgy volt, hogy mikor a szőlőt javában érlelte az őszi napsugár s az édes szemre rákapott veréb, seregély, meg sok torkos madár: madár hessegetni, szőlőt megőrizni a sárközi leányok jártak a hegyre. Bukóujjú bíborüngben, islangos kötővel rostos selyemkendővel, gyöngyékkel bodornyakkal, piros szattyán kis csizmában, hét elején mentek. Fűzvesszőből fonott csörő- kosárkában vittek maguk dagasztotta kalácsot s a kalácsra virágot hintettek és úgy hívogatták egymást a komák leánygyermekei; „Érik a szöm, gyere mátka szőlőcsősznek!” Hét utolján tértek haza, vasárnapra isten- tiszteletre, más héten megint ki s így, hétről-hétre, míg a szüret nem kezdődött. A hegyen elszéledtek, ki-ki a maga tanyájára s hangzott a káté (Káté = kézi kereplő; régi magyar szó; igéje: koltog, zörög, zörget, - sárközi kilökéssel: kotog innen: kolté, káté.) vidám berregésére a pászták aljában s rebbent más határba a szőlőtolvaj madársereg. Madárriogatás közben daloltak:

Edös szülikém, csak ne is kérdözze.

Hányszor nézők én a csillagos égre.

Mikor este csillag támadt,

Kend se mondta az annyának,

Csupán csak a kedves édös apámnak.

A nótára érkeztek a legények, ünneplőben ők is: varrott pitykés kék mellesben, csillagosra vágott pöngős sarkantyúja rámás csizmában, - falkára szaladva csaptak a leányhad után. Azok nótaszóval, pörgő kátéval menekültek, kanyarogva hosszú sorban a tőkék kö333