Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
tánccal fejeződött be. (Később az aratókoszorút a tisztaszobában a gerendára akasztották, pontosan az asztal fölé. Vetéskor a szemeket kimorzsolták belőle és összekeverték a vetőmaggal, hogy biztosítsák a következő évi jó, bőséges termést.) Az arató koreográfia már a kulisszák mögött elkezdődött, a férfiak és a nők közös énekléssel, két oldalról indultak a színpad közepe felé. A férfiak hatalmas kaszákkal, a nők kötényük derék részébe tűzött sarlókkal, kezükben gyertyának nevezett szengyörrel sétáltak be a színpadra. Az ének alatt a nők letették a színpad elejére a sarlót és a szengyört, a férfiak pedig egymásnak támasztották a kaszákat. Ezután következett a „szengyör öltöztetés”, amikor a hatalmasra font búzakoszorút vitéznek öltöztették. Mindez a katonai besorozást szimbolizálta, hiszen ősszel az aratási munkálatok végeztével a legények megkapták a behívólevelet. Az öltöztetést egy gyorsabb körtánc, karikázó követte, ami átalakult páros tánccá. Erre a táncra leginkább a négynegyedes csárdás ütem volt a jellemző. 5.1.9. Szőlőőrzés Sajátos ismerkedési, udvarlási lehetőség volt a Sárközben a szőlőőrzés.79 Garay János már 1833- ban írt róla80, maguk a sárköziek a török hódoltság koráig vezetik vissza ezt a népszokást. „Mikor a mohácsi nagy veszedelem után - tudni való, hogy az csütörtöki nap volt - negyednapra a falu alá érkezett a török, éppen akkor templomban volt az egész nép. A török körülfogta a templomot, de nem merte bántani a népet, mert azt még a pogány is tiszteli, mikor az ember imádkozik, csak azt várta, hogy vége legyen, majd mikor jönnek ki szép rendben, elkaphassa a leányokat. De a leányok hirtelen ruhát cseréltek az asszonyokkal, azután fejüket jól bebagyulálva kétrét görnyedve, botra támaszkodva jöttek ki a templomból, azután ki a faluból, fel a hegyre valamennyien. Mikor már mind kitakarodott, kérdi a török:- Hát a lányok hol vannak?- Most mentek ki, felséges szultán, Fölsége szemei láttára.- De hiszen azok vénasszonyok voltak mind!- Csak a ruhájuk volt vénasszonyi ruha - mondá a bíró s nagy hirtelen egy kis hazugságot gondolt ki hozzá -, mert mi nekünk az a törvényünk, hogy új kenyértől új borig az eladó leányoknak férfival vagy legénnyel szóba sem szabad állani. Annak okáért kiküldjük őket szőlőt őrizni a hegyre, még pedig egyenesen a templomból kell nékik odamenni.- Te hitetlen kutya, te most én nekem hazugságot mondottál, és ezért neked fejedet vétetem. Mert hát mire való volt nekik vénasszonyruhába bújni?- Grácia fejemnek,fölséges szultán, az asszony i öltözetet azért kell fölvenniük, hogy ezzel eltitkolhassák leányi voltukat és megőrizzék tisztességüket. Mert sok a csatangoló és a világi nép romlott. Mikor a szultán látta, hogy a magyarok milyen nagyon őrzik a leányaik tisztességét, megkegyelmezett a falunak, még csak a templomot sem gyújtotta fel, még most is úgy áll, mint akkor. Egyszersmind ki- doboltatta, hogy halálfia lesz, aki a szőlőhegy felé csak nézni is mer a törökök közül, de viszont amely leány hat héten belül be mer jönni a faluba, azt menten kapják el és vigyék el Krimiába. Minthogy pedig, mégis gyanakodott, hogy hátha bolonddá tették, azt is kihirdette, hogy »a ki pedig a leányoknak ételt mer vinni, karóra huzatja.« Bizony éhen is haltak volna a szegény leányok mind, ha a legények nem hordtak volna fel nekik ennivalót titkon. Életveszedelemmel. Mikor aztán hat hét múlva kitakarodott a török, a legények hírül vitték a lányoknak, hogy most már haza jöhetnek bátran. Haza is mentek szép énekszóval, éppen újborra. Etttől fogva az őcsényi, decsi lány mind a szőlőt őrzi hat hétig. ”81 79 SZENDREY 1938/b, 376. 80 „Közönségesen az új borra szoktak házasodni. A szerelmi ismeretségek s elkendőzések a szőllőkben történnek; mert a hajadon nép egész nyáron által a högyön tartózkodik és szőlő pásztor; ott a legények munka után meglátogatják a leányokat s némi ismeretség a nyájas holdnak ábrándoztató világánál köttetik meg. de legtöbb házasság convention épül, midőn az úgy nevezett kullogó a leányt legénynek, és megfordítva, közbenjárása által elajálja, megszerzi.” - GARAY 1833. 23-26 81 BAKSAY 1917, 284-285. 332
