Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
A tollfosztó az asszonyok, a serdülőkorú és felnőtt leányok társas munkája volt a téli időszakban. Meghívottak részvételével történt. A tollfosztás is, mint minden kaláka jellegű munka, egyszerre közös dolog és együttes szórakozás. Feltűnő jellegzetessége, hogy csak nők vehettek rajta részt; a legények látogatása hagyományos alakoskodással tréfálkozással járt. A legények a lányok szemébe fújták a pihét, a lefosztott tollcsévét elszórták a kapu előtt, meglocsolták és a hidegben odafagyott. A folklór hagyományozásának egyik termékeny alkalma volt. Különösen a fonástiltó napokon, kedden, pénteken, vasárnap és ünnepnapokon, Borbála, Luca és Miklós napján gyűltek össze az asszonyok, leányok, rokonok és szomszédok egymás tollát megfosztani. Ilyenkor mézes pálinkával, kaláccsal kínálták a segítőket. Farsang végén sokszor tollas maskurákat öltöztettek. Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot. 5.1.7. Vásár Az év ritmikusan ismétlődő ünnepnapjait a bensőséges családi és egyházi ünneplés jellemezte a régi paraszti életrendben. Kivételt talán csak a farsang jelentett, de ez is jobbára a helyi közösség, a falu ünnepe maradt. A búcsúk és vásárok jelentették azokat az ünnepi alkalmakat, amikor a parasztember, asszony, legény és leány átlépte a hely és a helyi illem kötöttségét, és az egész évben csak távolról látott templomtornyok tövében is megfordult, világot látott, más falubeli, más vidéki emberekkel találkozott, hírt hallott és csodálatos dolgokat szemlélhetett. Ördöghintát, planétás embert, kintornást, képmutogatót, törpét, majmot, medvét és más különös állatot. A vásárra vitt állat, termény és házi készítésű portéka eladása, illetve a szükséges holmik beszerzése önmaga is rendkívüli, évenként ismétlődő, izgalmas élményt kínált időseknek és fiataloknak egyaránt. A vásár, a sokadalom, a szabadság fontos szerepet kapott a parasztság kulturális életében: hírek, ismeretségek szerzésének alkalmai voltak, a szórakozásé, sokszor a kicsapongásokig vitt vígságéi, ünnep, amit semmi más nem helyettesíthetett. A vásár a legkomplexebb szervezett árucsereformák egyike, amelyben minden korábbi árucseremód integrálódik. A vásárokban előforduló jogügyletek közül az adás-vétel illetve a csere volt a leggyakoribb. De általános szokásként érvényesült, hogy az adósságokat is itt rendezték a felek. A jobbágyparasztság életét meghatározó eseményeket, mint pl. az ünnepnapokat vagy éppen a vásárok idejét, szívesen kötötték ki a szerződésekben a teljesítés időpontjaként.62 A vásárok első és alapvető funkciója gazdasági természetű, az ellátást, illetve a termény-, termékfelesleg felvásárlását és másutt, olyan helyeken való értékesítését szolgálja, ahol a kérdéses anyagra, terményre, illetve termékre szükség van. A vásárok másik fontos funkciója társadalmi vonatkozású. A vásár mindenekelőtt találkozási hely és alkalom; a feudális falu számára szinte az egyedüli lehetőség volt arra, hogy lakosai falujukból kimozduljanak és ún. külső kapcsolatokat létesítsenek. Egy-egy vásáron helybeliek érintkeztek máshová valókkal, netalán külföldi idegenekkel vagy más etnikumhoz tartozókkal. Találkoznak egy-egy vásáron a különböző vallású és egyházhoz tartozó vásározók is. Öregek találkoznak fiatalokkal, javakorabeliekkel; férfiak nőkkel, szakmabeliek egymással és más szakmabeliekkel, jobbágyok nemesekkel, polgárokkal, szegények gazdagokkal, műveltek kevésbé műveltekkel, rokonokkal és nem rokonokkal, ismerősökkel és idegenekkel, barátokkal és nem barátokkal. Mindez több szempontból is jelentős. Mindenekelőtt azért mert a vásárra járásuk közben bizonyos földrajzi tájékozottságra tettek szert. Különösen fontos az ugyanazon szakmához tartozók érintkezése a szakmai újítások, eljárások terjesztése szempontjából. Nemcsak az ipar területén, hanem a mezőgazdaságban is, ahol ugyancsak új fajták bevezetése, új eljárások és eszközök elterjedésének keretei lehetnek a vásári alkalmak. A vásárok bő lehetőséget nyújtottak az információszerzésre, de nem ritkán különböző nagyságrendű konfliktusoknak, esetenként becsületsértéseknek is színterei voltak. Az információszerzés körébe tartozik a hírelés, azaz a hírek adása-vevése, terjesztése is, legyenek 62 BALÁZS KOVÁCS 2008, 438. 326
