Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
5.1.5. Kukoricafosztó A fonók mellett a másik ismerkedési alkalom és szórakozási lehetőség a téli kukoricafosztó volt. Ez is segítségmunka, ahol hívott és hívatlan, korra és nemre való tekintet nélkül ugyanúgy szívesen látott vendég, mint a szüreten. A háznál a betakarítás után összegyűlt kukoricacsöveket ismerősök, szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztítják meg a levéltől. A könnyű munka alatt mesével, tréfálkozással, dallal szórakoztak. Fény derült a szerelmi kapcsolatokra is. Ahogy a sárközi népdal mondja: Ej, fosztóka, kukorica fosztóka! Hogy ott jártam, a szívemnek nincs nyugta. A szívem is a lelkem is sírni, vagy kacagni tudna, Szívemnek a nyugalmától fosztott meg egy kis barna.60 Mindenki piros csöveket keresett, hogy „el mehessen aludni” vagy csókért átadja annak, aki korábban szeretne hazatérni. Az idő java részét a fiatalság tréfái töltötték ki: pl. kikenték egymást üszöggel, a kukorica selyméből bajuszt ragasztottak, levéllel kitömték a kabátokat, ruhát, cipőt stb. A kisebbeket megrostálták: kezüknél-lábuknál fogva lóbálták és belehajították a lehántott héjba. A hangulatnak megfelelő nótákat énekeltek: Megütötték a bírót Egy nagy tökkel, hogy meghótt. Úgy kell neki, hogy meghótt, Mert oly kutya ember vót.61 A háziak megvendégelték a segítőket, esetleg tánc is volt zeneszóra. A kukoricafosztásban résztvevőket a háziak főtt kukoricával, borral, mézes pálinkával kínálták. A munka befejezésekor, de néha munka közben is táncoltak, áldomást ittak. Ezt a segítségmunkát, vendégeskedést mindig viszonozták egymásnak. 5.1.6. Tollfosztó A magyar parasztságnál a tollal töltött dunna használata a 17. századtól követhető nyomon, de csak a szobabéli ágyakban. A vetett ágyban alul volt a szalmazsák, rajta a csíkos huzatú derékalj. A derékaljba került az első koppasztású toll. Erre lepedőt tettek, majd négy vagy hat párnát, s arra került az egy vagy két dunna. Az ünneplő dunnát pehellyel töltötték meg. A leányok kelengyéjének legfontosabb részét jelentő dunnába, vánkosba való tollat a libafosztással nyertek. A fiatal ludakat évente háromszor, az idősebbeket ötször is megtépték. Ahol a nagygazdák több száz ludat tartottak, erre a munkára tépőasszonyokat hívtak. Szakértelmet, gyakorlatot kívánt a munka, mert kárt tehettek a liba bőrében. othon, de a konyhában vatsora főzéssel foglalkozó nejét találtam; s mivel a szobában pedig idegen nők voltak fonóban’ nem külöm- ben szolgája szavát hallottam: a konyhában maradtam, az említett nővel beszélendő; - alig egy pár szót váltunk egyszerre az udvarban láb kopogás hallatik; a nő azt gondolván, hogy - férjétől külön élő leánya jelenlegi kedvese Nyéki Pál jő, - utasított, hogy a konyhába nyíló kamrába lépnék be ne hogy az ifiú meg lásson; - mit is én, mit sem gondolva, azonnal cselekedtem; - de nem a vélt ifjú jött, hanem Sogorom, Magyar István érkezett haza Bogyiszlórol lakodalomból; s mihelyt haza érkezett, gyertyát gyújtva, nem a szobába, hanem a kamarába jött be, hol én részegnek vélvén őt, ismert házsártossága elől az ott levő asztal mellé húztam magam, addig, míg el megy a másik szobába hová utána be megyek, s Bogyiszlóban lévő rokonom felől is tőle tudósítást veendek; - de ő mihelyt a kamarába jött engemet észre vett, s megszólíiott: Sógor, hát így... erre neje felelt, monván: Én magam küldtem oda, hogy Nyéki Palkó meg ne lássa (azt gondolván, hogy ő s nem férjem jő), mert el szégyenli magát, hogy ha más is meg tudja, hogy lányunkhoz jár. Ezek után engem az első szobába be hívott, s ott velem beszélgetett, míg nem végre én haza mentem. Ő pedig másnap regvei a Helység bírájához, onnét a falu lakossaihoz ide-oda ment terjesztvén betstelenítő híremet, el annyira, hogy az egész Elöljáróság előtt a világ legerköltste- lenebb emberének kiáltott ki engem, ki már második éve az őcsényi református Ecclésia Gondnoka (Kurator) vagyok; - sőt panaszkép lépett fel a Helység bírája előtt, hogy engem azonfelül, hogy hivatalomtól el mozdíttasson - a jövő vasárnap, nejével együtt a Templom előtt megcsapasson...'' - MNL TML. A szekszárdi járás főszolgabírójának iratai 30/1865. 60 BOGÁR 1966, 26. 61 KATONA 1962, 161. 325
