Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
kenték vagy álarcot tettek fel, bajuszt ragasztottak kendercsepűből, és tréfás útlevélben kértek bebocsátást, illetve ajándékokat. Volt közöttük köszörűs, terhes cigány- vagy „oláh” asszony stb. Útközben és bent a házban is mindenkit ijesztgettek, kormos kézzel belenyúlkáltak az ételbe, és igyekeznek minél többet elcsenni. A háziak természetesen mihamarabb túl akarnak adni rajtuk, viszonzásképp gondosan becsomagolt kenyérhéjat, csontot, téglát, tollat és papírt tettek a kosarukba. Az ismerőst pedig vendégül marasztalták. A disznótorból senki sem távozott üres kézzel, mert hurkát, tepertőt, abált szalonnát, esetleg friss húst, süteményt csomagoltak. A kóstolót illett viszonozni. 5.1.4. Fonó Társas szokás lévén nem folyhatott le csendesen, szórakozás és mulatság nélkül. Már Heltai Gáspár azt írta, hogy a fonóházakban a fiatalok éjfélig tomboltak a leányokkal. Mások is igen gyakran kikeltek a fonó meséi, dalai, labdázása, tánca és bora ellen. Miskolczi Csulyak István, 1629-1645 között zempléni református esperes egyházlátogatási jegyzőkönyveiben pl. azt olvassuk, hogy „rendesen az ivóház mellett minden faluban van fonó, ahol a tiszteletes úr méltó megbotránkozására laptáznak az ifjak az leányokkal; és hiába volt az egyháznak minden intése, hogy a fonó tilalmas a keresztyének között,mert occasio mali, - fonóba ha mennek, tisztességes házhoz menjenek, de férfit abban a házban ne bocsássanak, mert a fonó nem egyéb, hanem latorságnak hajléka: azért mindenütt megvoltak a conventus nocturni puellarum nentium hieme, mikor is olyan éneklések, mulatozások, ivások és táncok estek, hogy néha a fonóházból, mint Csarnahón, az utcára is kikerekedtek. ”49 Ez az oka annak a sok tilalomnak, ami a fonót már aló. századtól egymás után éri. Jó alkalom volt az ismerkedésre, a lányok csoportos munkavégzése. Az őszi behordástól többnyire farsang végéig tartott. A télen tartott fonók munkabeosztását alaposan befolyásolta, hogy a legények odajártak, és a munkát félbeszakítva magukra vonták a lányok figyelmét. Teljes értékű munkaidőnek csak az számított, amikor magukban voltak a lányok. A legények megjelenésével kezdetét vette a játék, a szórakozás. A Sárközben is külön fontak a lányok és külön az asszonyok, esténként más-más háznál gyűltek össze. Volt nappali fonó is, főként disznóölések idején, de csak az esti volt a szórakoztató. A legények érkezése előtt a lányok énekeltek, cucorkáztak: a kenderkócot meggyújtották, s amerre szállt, arról várták a legényeket.50 Megérkezésük után már nem nagyon dolgoztak: a legények ellopkodták az orsót, a szöszösfát (guzsalyt), s csókért adták vissza, vagy egyszerűen elszakították a fonalat, hogy minél élőbb játékba vihessék a lányokat. Közben páros-felelgetős nótákban csipkedték egymást: Aki legény akar lönni, Nem köll annak megnősülni, Én is az akarok lönni, Nem is fogok megnősülni. Aki leány akar lönni, Nem köll annak férhö mönni. Én is az akarok lönni, Nem is fogok férhö mönni. Csibe csücsög az ágy alatt, Jaj, de régön nem láttalak. Add ide a pici szádat, Hadd csókolok rajta százat.51 49 SZENDREY 1928,148. 50 KATONA 1962,159. 51 OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 150-151. 322
