Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században

A régi fonókban szokás volt a szerelmi vonzalmak kiéneklése, a fiatalok „összedalolása” is, emlékét már csak néhány népdalszöveg őrzi:

Cinegemadár, kis madár,

Mi van a lábadon? - Selyemszál.

Kössük a Miskának a lábára,

Rántsuk a Juliska ágyára.

Dusza Bözse lánypöndölye, kum.

Kitette a kerítésre, kum.

Biró Pista ha meglátja, kum,

Hetvennapos hideg rázza, kum!52

Ha idősebbek is voltak jelen, meséket és balladákat is előadtak,53 de a társasjátékon volt a fő hangsúly. A durákos és a - Siess szamár! (Csapd le csacsi?) - kártyajáték mellett a különféle zálogosdikat kedvelték. Majdnem valamennyi játék azt célozta, hogy az érzelmi kapcsolatokra fényt derítsen, s a fiatalok jót nevethessenek. Az ún. ajtónyitogatósban egy leány a bírótól társainak csak a virágnevét tudta meg, azok közül kellett találomra választania, akit aztán meg is csókolt. Hasonlított ehhez a párválasztás, amikor a - Szereted-e a párod? kérdésre igennel, vagy nemmel kellett felelni, de a kérdezett kijelölt párját csak a felelet után tudja meg. A kútbaesésnél annyi csókot kellett adni a „póruljárt” szerelmesnek, ahány méter mély a kút stb.

„Élj ártunk fonni is, mikor a fonóba jártak a lányok, a fiúk is mentek oda. Játszottak olyan ajtónyitást, csókért váltották ki egymást. Azt mondták neki, hogy fordulj bóha, nem fordulok, meddig, mondta, meddig kit vársz, mondta, hogy várom ezt, várom Varga Évát, várom Bogár Évát, a lány meg mondta, hogy várom Pücsök Jancsit, vagy a Békás Jancsit, vagy ehhöz hasonlókat. Humoros játékok voltak. A fiúk meg meggyújtották a csöppűt, és mondták: máma fő hónap le, Vörös Margitfonny a le. - Akkor tették azt a fiúk, nem mentek velük táncolni. ”54

Az időt a két orsó lefonásáig találós kérdések feladásával, mesével, játékokkal és közben-közben dalolással töltötték. A találós kérdések főképpen a fonás-szövés köréből vették:

Melyik ács dolgozik fejsze nélkül? A takács.

Hol húzzák fel legelőbb a vászongatyát? A kenderföldön.

Erdőn terem, falun ugat? Kendertiló.

52 KATONA 1962, 159-160.

53 „A regés ajkán felújul a mese a törökökről, tatárokról, az elrabolt szépasszonyról. Csendesen hallgatják mindnyájan, a víg tréfa elnémul: szomorú történetek ezek. Mint vitetett el a török szultán egy szép leányt vőlegényétől épen a templomból, miként öli meg az piros csizmájának a szárába tűzött késével magát, - mert még akkor csizmát hordtak ám.- Hát a kutyafejű tatárok elől mint menekült Piri Panna ? Elfutottak mindnyájan a nád közé, de felkutatták ott is őket. Piri Panna mellett megállt egy lovas, de nem vette észre, noha lova patkós körmével rálépett lábára, nem szólt mégse, s így megmenekült. - Mint siratja el egy anya elveszett kis fiát, kit menekülés közben otthon felejtett, s kit a török nem ád vissza, de anyja - életével játszva a tábor közepéből éjjel kilopja. - Majd Bán Kata bús történetét kezdik el.

Peregnek az rokkák, a czitera édes bús dalait kíséri leány, legény, melyek oly sok szépet, oly mesterkélt hangon beszélnek a szerelemről. Kitüzesedik sok leányarcz a nóta hangjától vagy talán a választott kacsintásától. Egy-egy szomorúbb részletnél könny szökik a csalódott szemébe, titkolná, de hiába: úgy ráillik a nóta. - Egyiket sem veszi észre senki sem, mindenkit elfoglalnak saját gondolatai. Mindenki lelkében viszhangot ad egy húr a dal valamelyik hangjára. Onkénytelenül megmozdul minden láb, csak hamar tánczra perdülnek. A tüzes csárdásnál kifejezést nyer minden, mi csak jellemző a magyarra. Hangos kurjantás tölti be az alacsony szobát, a jókedv tetőpontjára hág, villognak a szemek, a férfi keble feszül a leányé piheg. A táncztól fáradtan, társas játékba kezdenek. Mit játszanának mást, mint szokott játékukat: »Kútba estem.« Ebből lesz csak sok kötődés, sok pirulás, duzzogás és még több titkos szerelemvallás, s vége az lesz, hogy egyik-másik nagyon mélykutba esik, kihúzója iránt oly nagy hálát érez, hogy azt egy kendővel vagy egy fékötővel viszonozza.

Néha pár idősebb asszony vetődik közéjük, gyönyörködve a fiatalok mulatozásában, felújulnak régi emlékeik, legalább ezt olvassa ki szemükből a bágyadt szemlélő. Akad olykor-olykor egy fiatal menyecske, ki nem tud megválni kedves leánykori mulatságától, elnézi őket, ez is jól esik a lelkének. Közéjük nem vegyül, mert azt férjes asszonyokhoz illendőnek nem tartja.” - DÁVID 1902.

54 Békás Jánosné Meggyesi Mária 1900, - Decs - Saját gyűjtés

323