Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században

járást a felnőttek rendeztek s azt a kis lakomát is, amelyet a résztvevő lánykáknak adtak. Az iskola rendezte a balázs- és gergelyjárást, a virágvasárnapi barkaszedést és a majálisokat.44

A családi és gazdasági életen kívül a törvényes életnek is megvoltak a maga összejövetelei. Ezek azonban gazda összejövetelek és ezek közül is főképpen a közvetlenül érdekeltek voltak jelen. Az adásvételi áldomáson pl. csak a vevő és eladó, meg a két tanú itta meg a szentjánosáldást. Az új bíró csak a gazdákat hívta meg a választási lakomára. Törvényes szokás a békepohár-ivás is; a kibékült haragosok adták az összeveszés tanúinak és a szomszédoknak békeáldomásul.

5.1.2. Farsang

A Sárközben is a farsangvégi szokások voltak a legszínesebbek. A 19. század végéig magánházaknál tartották a citerabálokat, utóbb a kocsmákban: vasárnap volt a lányok-legények, hétfőn a fiatal házasok (ún. piroskontyosok), kedden az öregek bálja, s az ún. csonka csütörtökön a cigányok bőgőtemetése vetett véget a farsangnak. (A lepedővel letakart nagybőgőt a cigányok halott módjára elsiratták.)

Húshagyókedden a fiatalok maszkákban járták végig a falut, s a disznótoros maskarákhoz hasonló tréfákat űztek, a legények menyasszonynak, a leányok vőlegénynek öltöztek. Arcukat korommal kenték be és úgy vonultak végig a falun dalolva, táncolva. Hamvazószerdán volt a tuskóhúzás, a pártában maradt leányokat gúnyolták ki vele: a tuskót kapuja elé kötözték, kihívták az utcára, és jót mulattak, amikor az akadályba belebotlott. A tuskót a legények vagy leányok egyaránt húzhatták.45

5.1.3. Disznótor

A paraszti étkezés középpontjában a sertés állott. Ez adta a legfontosabb alapanyagot a zsírt.46 A szalonna, amit nyersen, megfőzve (abálva), füstölve, egyaránt fogyasztottak, korábban néptáplálék volt. Éppen ezért a szegényebb rétegek is arra törekedtek, hogy legalább egy disznót vághassanak, a tehetősebbek több hízót is feldolgoztak.

November 30-ával kezdődtek a disznótorok, így nem véletlen a „Disznóölő Szent András” elnevezés. A disznóvágás karácsony előtt, illetve januárban a parasztháztartások egyik legnagyobb eseménye. Úgy tartották, hogy a disznóvágásra legalkalmasabb időszak december és január. Volt aki már karácsony előtt vágott, hogy legyen az ünnepekre, mások újév előtt. Általában Egyed napján, szeptember elsején fogták a disznót hízóba.

Jómódú gazdák tehették csak meg, hogy évente többször is (rendszerint kétszer, pl. nyáron is) vágtak disznót. A disznóvágási időszak kezdetén a rokonság férfi tagjai megbeszélték, hogy mikorra tűzzék ki a disznótort. Volt olyan előkészületi munka, amit hetekkel a disznóölés előtt el kellett végezni. A gazda feladata volt a füstöléshez szükséges akáctuskók előkészítése. Akiknek nem volt külön füstölőjük, azok is igyekeztek a megfelelőt beszerezni, az utóbbi évtizedekben a fűrészport. A háziasszonyok előkészítették a disznótoros levesbe való száraztésztákat, beszerezték a szükséges fűszereket.

Az összetartó rokonság úgy ölt disznót, hogy ne egyszerre kerüljön sor erre a munkára. Részint azért, hogy segíteni tudják egymást, részint azért, hogy egy darabig ne fogyjanak ki a kóstolóból.

A disznótort megelőző napon fel kellett készülni a másnapi munkára. Az összes szükséges edényt előkészítették, elmosták, hogy másnapra tiszta legyen. Megtisztították a hagymákat, ha szükséges volt a vöröshagymát megdinsztelték, a divatba jött véres hurkához megfőzték a rizst. A kenyeret megsütötték, mindez az asszonyok feladata volt. A disznóvágás előtti napon már csak folyékony moslékot kapott a levágandó sertés, ha egyáltalán kapott valamit.

A hizlalás befejezését erre az időre időzítették, hogy a húsnemű egy részét kifagyasztva hosszabb

44 SZENDREY 1938/a, 132.

45 KATONA 1962,166.

46 A zsír mennyiségét mutatják a peres iratok is. Pap Péterné kamrájának feltörésekor elloptak egy ausztriai mérő fehér babot, fél mérő egyéb babot,„egyfébeli véndelzsír, kb. 15 itze”, egy fazék„récze"zsír 4 itze, két darab szalonna, kb. 6 font, öt font háj... - MNL TML. A szekszárdi járás főszolgabírájának 820/1864.

320