Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
áradt a Duna vize, és nőtt az árvíz (a mint az ujjságok írják és írták a felsőbb országokban igen nagy felhő szakadások lévén sok helységeket, városokat végképpen el pusztított) ez az árvíz úgy annyira meg nőtt, hogy nyári vízben hallatlan dolog volt, és ki mondhatatlan, megfizethetetlen károkat tett, nevezetessen ezen víz a felső Belső Teleki utón keresztül ütött messzire, a Detsfelé vezető utón fojt térdig való magos víz a kukoritza földeinket és kukoritzáinkat el vette, ki vévén a középső dűllőt, a Sza- loknai napnyugoti Dűllőket mind kettőt elvette, az egyház felöl némely házak vízben voltak, a helység régi bika akoljában a helység szénáját fel verte (de még Szexárdon is 2 v. 3 utzai sor házakat el vett és némellyek le dűltek) hallatlan nagy víz még jég víznek is, minden állásokra rakott szénát el vette, a Borrévi, és Karai fokoknál lévő töltéseket amelyek a legjobb móddal, és igen magasra fel voltak töltve, a tetejére hágott és el szagatta, még a Sárvizi hidunk tetejére is reá hágott, s a pallókat fel kelletett szedni, ez az víz meg kezdett térni igen keveset mint egy unyit 28ik aug. 1815 és azután lassan el apadt, hagyván maga után az egész Sárközieknek nagy szomorúságot,”32 Alsónyék mocsaras fekvését jól példázza az alsónyéki jegyző válasza Egyed Antal plébános kérdőívére 1829-ben beküldött válasza: „A Helység fekvése egy Szigetet formál, völgybe és egésségtelen öszve szorítva, és öszve építve vagyon. Uttzája rendes vagyon három, Külömben a víz Körül falja és Pascuumját, s Rétjét tőbnyire az Árvíz bírja egy hidunk vagyon, és töltésünk mellyen a Szántó földjeinkre, és Hegyeinkre ki mehetünk tőbnyire más szükségeinket Csónakon teszszük. ”33 4. 4. Templomkerülés, ünneprontás Bűnnek a norma nyílt megszegése számított. A bűn mögött azt az eseményt fontos meglátni, amelyeknek megsértését a bűnben elítélték. A népi jogérzékelés a társadalomnak a törvényekben kifejezett erkölcsi értékítéletén alapszik, azonban nem teljesen azonos azzal. Egyik legfontosabb eltérés, hogy ellentétben a tételes joggal a magyar parasztságnál az adott szónak „minden tételes rendelkezésnél nagyobb szerepe volt’,’ s megszegését bűnnek tartották. Tárkány Szűcs Ernő szerint a bűn „a nép körében azon magatartások összessége volt, amelyeket a közvélemény elítélt”. Szendrey Ákos úgy foglalja össze, hogy bűn „minden illetlen helyhez, emberi méltósághoz nem illő viselkedés,...általában a szokások be nem tartása’.’ A. 19. század elején még büntették a templomkerülést, később már csak feljegyezték. A templomkerülők még a 20. század első felében is valamilyen módon tiszteletben tartották a közösség ezzel kapcsolatos normáját, különösen a kisebb közösségekben ahol ezeket a közvélemény maga is „a közösségi szokások megsértéseként értelmezte” A templomkerülés mellett az ünneprontás gyakran előkerülő vétség a presbitérium büntető gyakorlatában. Talán éppen azért, mert a magyarok belsővé vált normája, hogy „űz úrnak napja a Vasárnap meg szenteltessék’.’ A vasárnap megszentelését királyi rendelet is előírta, s betartását a világi fórumok is szorgalmazták. A hegytörvények szintén „beszabályozzák” a vasárnapi szőlőbeli munka megengedett mértékét. „Nem lévén szabad senkinek vasárnapokon a szőlőből lóháton, szekéren vagy kocsin, sőt gyalog is valami nagy terhet hazahozni, hanem mulatság kedvéért kimenvén keszkenőben vagy kis kosárban valami gyümölcsöt...hazahozni megengedtetik’.’ A korábbi századokban nem csak a munkát, de „fajtalan muzsikát, táncot’,’ a „legényeknek és lányoknak együtt való játékát” is mint az ünnephez méltatlan tevékenységet korlátozták a világi és egyházi hatóságok, a 19. század második felétől egyre csökkenő sikerrel. A vasárnapi mulatság elkerülésére sok vidéken a pap nem vállalt esketést erre a napra, de ezt a gyakorlatot az élet megváltoztatott rendje túlhaladta. Kisebb közösségekben a közvélemény még a 20. század közepén is el tudta érni, hogy amíg a vasárnap vallási eseményei le nem zajlottak nem lehetett semmiféle szórakozás, s így csak,,kéttemplom”után muzsikáltak. Szaporodtak a templomi rendbontással kapcsolatos esetek. Ezek elkövetői főleg a legények voltak. 32 Őcsény közs. prot. - 1816. márc 1. - idézi: BALÁZS KOVÁCS 2012, 378-379. 33 BALÁZS KOVÁCS 1980, 31. 317
