Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Balázs Kovács Sándor: A sárközi parasztság szabadidős tevékenységei a 19-20. században
Az ünnepek a nembeli-történelmi hagyaték átörökítésének, belsővé tételének kivételes kollektív aktusai. Az emberek ilyenkor vagy erőt gyűjtenek, mielőtt valami fontos és közös tennivalóba belekezdenének - demonstrálva összetartozásukat, s az ebben rejlő energiát főként önmaguk számára -, vagy éppen jelentős akciók befejezését manifesztálják. Az emberi közösségek ünnepi magatartásukkal mintegy artikulálják életüket, - kiemelik és a kollektív emlékezetben rögzítik mindannak jelentőségét, amit a véghezvitt cselekedetből fontosnak, értékesnek, biztosítandónak, megőrzendőnek minősítenek. Az ünnep: valóságos magatartásból emelt momentum, amellyel az emberek megerősítik egymáshoz fűződő kötelékeiket, de a nemzedékek - élők és holtak - kapcsolatát is. Az ünnepeken az emberek nem szántanak és nem kereskednek, de ezek a napok kivételességükben is minden mozzanatukkal tükrözik a hétköznapokat, amelyekből kinőttek. Ez még akkor is érvényes, ha a felszínen csak az látható, hogy ilyenkor minden másképp van, mint a közönséges napokon. Mert amennyire igaz az, hogy ünnepeket nem lehet közvetlenül levezetni és megmagyarázni a termelés gyakorlati feltételeiből és céljaiból, annyira igaz az is, hogy értelmüket meg sem lehet közelíteni a társadalmi gyakorlat összességének tekintetbe vétele nélkül. Az ünnep történetileg éppúgy a hétköznapokból nőtt ki, mint a vallás is, és ez a párhuzamos fejlődés nyomot hagyott ünnep és vallás kapcsolatán. Az ünnep az egyén feloldódása az egyetemességben, közös találkozás a legmélyebb érzelmekkel és eszmékkel. Számtalan hangulat érhet minket az ünnep alatt. Az ünnep a kollektív megemlékezés aktusa, hagyományokat őriz, szokásokat elevenít fel. Az ünnep naptári időtartam is, életünk részben a jeles napok köré szerveződik. Az ünnep emlékezetessé teszi az egyéni és közösségi élet fordulóit. Az ünnepben egyszerre kell jelen lennie a szemlélődésnek és a cselekvésnek. Az ünnep létrejötte kezdetleges fokon a táplálékul szolgáló növény- és állatvilág, továbbá az emberi élet fő fázisaival kapcsolódik össze: a születés, megújulás, halál ünnepei. Az időszámítás, a naptárkészítés fejlődésével párhuzamosan kialakulnak a naptári ünnepek, és a mezőgazdasági munka fontosabb - főleg kezdő és végző - fázisai is részben naptári ünnepekké lesznek. Napjainkig is a fő ünnepi alkalmak a parasztságnál a naptári ünnepek, az emberi élet ünnepei és a gazdasági ünnepek (szüret, aratás, disznóvágás). Ezekhez kapcsolódnak már igen régóta a szintén naptárhoz fűződő történelmi emlékünnepek, amelyek a kis vagy nagyobb közösség életében egy-egy jelentős esemény felidézését szolgálják. A 20. század fordulója körül a magyar parasztság ünnepnek tekintette az egyházi és a nemzeti ünnepeket, továbbá az emberi élet jelentős fordulóit, a mezőgazdasági munkaünnepeket, de voltak saját népi ünnepei is, részben lokális emlékünnepek, közigazgatási ünnepek (pl. fogadott ünnepek), másrészt egyes napok vagy periódusok, melyekhez mágikus eljárások és hiedelmek kapcsolódtak.5 Funkcionális szempontból az ünnep olyan esemény, amely egy település lakosságát a hétköznapitól eltérő viselkedésre mozgósítja. Tartalmi szempontból pedig olyan, amely megszerkeszti és kommunikálja az együvé tartozás motivációit, koronként más játékmezőket készít elő és tesz hozzáférhetővé egy társadalom számára.6 Az ünnepi viselkedésnek részét képezi a szórakozás is. Az ünnep az élet szerves része mindenhol, társadalmi funkciókat kiemelő és megerősítő, rendszeresen megtartott közösségi esemény. Funkciója valamilyen érték reprezentálása és megőrzése. Ez az érték megnyilvánulhat szent vagy profán köntösben is. Minden ünnep alapja a hit. Az ünnep lényegénél fogva közösségi jellegű, ami azzal van összefüggésben, hogy csak az ember képes ünneplésre, az ember pedig mint társadalmi lény hozza létre a társadalmi lét olyan formáit, amelyeket ünnepnek nevezünk. Az ünnep a mindennapokhoz képest azt teszi lehetővé az ember számára, hogy a létezés mindennapi gyakorlata fölé emelkedjen, és az emberi élet értelmezéséhez a múltat és a jövőt is átfogó perspektívát nyerjen. Az ünnepek ismétlődése és/vagy egyedisége hozzájárul az adott ünnep horizontja megalkotásához. Számos kutató hangsúlyozza az ünnep megélésének fel5 DÖMÖTÖR 1982, 440-441. 6 VEREBÉLYI 2004, 20. 308
