Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
dugó) ellátható gőz- és hőszabályzó szelepnek véljük. Ennek jelentős szerepe lehet a nagy peremátmérőjű és belmagasságú sütőharangok esetében abban, hogy alattuk már nem csak kovásztalan kenyér, hanem - és ez főleg a délszlávok esetében egészen bizonyos - tésztafélék és számos húsétel is főtt, párolódott és/vagy sült.65 Az újpalánki vár sütőharangjai kevés kivétellel tüzelőhely közeléből vagy olyan gödrökből kerültek ki, amelyekbe a planírozások során tűzhelymaradványok is kerültek. Ilyen például egy későbbi, téglalap formájú gödör (XXVI/F) által metszett, közepén oszlopnyomos, ovális gödör, melyben négy, egymással váltakozó, fekete agyagos és sárga löszréteg alatt egy 2 cm-es hamurétegben ösz- szetöredezett, vörösre égett agyagrögök között voltak a töredékek. Más esetben az ovális aljú égetőgödör többrétegű betöltésének tetejére téglákból rakott sütőfelszín közelében találtuk azokat. Különlegesnek számít a 60/A jelű gödör sütőharang anyaga, mivel a gödör egy fémmegmunkáló műhely öntőmintái, javításra váró fémanyaga (kengyelek, páncélszúró kard, mérleg, zabla, bilincs, félkész szerszámok stb.) mellett csupán két fazekas terméket tartalmazott. Az egyik egy nagy főzőfazék több darabja volt, míg a másik egy végül egésszé összeállítható sütőharang. A műhelygödör nem lehetett e konyhaeszközök tárolóhelye, így csak azt valószínűsíthetjük, hogy a sérült sütőharangot és a fazekat is javítani vitték a mesterhez, akár egy fémeszközt. Ezt támasztja alá a 17. tábla 1. számú sütőharang részfelvételén is látható, 2 mm-es lágyvas dróttal végzett javítás és a 9. tábla 3. számú töredékén a repedés két oldalára a drótozáshoz fúrt négy lyuk is. A kézzel formált 17. századi hazai sütőharang-leleteket az említett tanulmányban a szerző számba vette,66 így itt csupán mint legközelebbi kiegészíthető példányt, a mi 52,5 és 53 cm szájátmérőjű sütőharangjainkhoz hasonló szélességű (49-50 cm-es szájnyílású), de az újpalánki példányoknál kúposabb formájú barcsi sütőharangot67 említjük hazai párhuzamként. A környékbeli leletek közül pedig a néhány bátaszéki töredék és a jegyzetben már szereplő, félreismert simontornyai sütőharang-töredékek érdemelnek említést.68 Legutóbb pedig a mieinkkel azonos formájú, ugyancsak az edényfal egy kis darabjával együtt kitört nagyméretű fül Pécsről, a Jókai u. 6. szám alatti feltárás 16-17. századi anyagából került közlésre.69 Kézikorongolt sütőharangok (sütőfedők) Leleteink között több 0,8-1 cm vastagságú, apró szemű kőzúzalékkal soványított anyagú, szürke, szürke-sötétszürke foltos vagy barnásszürke színű, kézikorongolt edénytöredék is található (19-20. tábla). Ezek egy része egy egyenes lapból és a hozzá tompaszögben kapcsolódó, vízszintesen ívelt, de felmenő irányban csaknem egyenes vagy alig ívelt részből áll. A két rész találkozásánál a fenéklemezszerű, vízszintes lap kiperemesedik, aminek oldalát - egy töredék kivételével - éles vagy tompa fogazató rádlival sűrűn rovátkolták (19. tábla 1). Némelyiken a két rész „összeragasztásának” varrata is felfedezhető (pl. 20. tábla 1). Az ilyen jellegű töredékek másik csoportjába a peremdarabok tartoznak, mely két irányban íveltek, peremvégük egyenesre alakított (19. tábla 2-4; 20. tábla 6, 9). A harmadik csoportba az anyaguk és díszítményük alapján ide sorolható oldaltöredékek kerültek (20. tábla 3-4, 7-8, 10-11). A felsorolt töredékek kőzúzalékos anyaguk minőségét, kidolgozásukat, az „összeragasztás” módját, díszítettségüket tekintve is a rovátkolt oldalú fenéklemezes fazekakkal (9. tábla 5; 10. tábla 1-2, 4-5; 12. tábla 2) és az egyenes aljú fedőkkel (16. tábla 6-7) mutatnak rokonságot. Az említett összeillesztési módon túl az ujjbenyomással díszített abroncsok használata, a szögletesen kiemelkedő, fekvő X-ekkel bevagdalt díszű pántszerű abroncsok és ezek bekarcolt hullámvonalakkal, tűzdelt pontso65 A feltárás során felszínre került nagy mennyiségű állatcsont (közte igen sok sertéscsont) nagymértékű húsfogyasztásra utal, egyben a hús több módon történő elkészítését is valószínűsíti. 66 V1DA 2011,758. 67 KOVÁCS - RÓZSÁS 1996, 15. kép 7; KOVÁCS 1998, 155-156. Fig 1. 1-5. 68 PUSZTAI 2002, 294. 69 HANCZ - VARGA 2013, 83. alsó kép. 231
