Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Gaál Attila: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IV.
Kézzel formált sütőharangok Az újpalánki leletanyagban a sütőharangok kézzel formált, vastag falú változatából két összeállítható egész példány (16. tábla 8;5817. tábla 1), két nagy hurkafül, egy fül melletti szellőzőlyukas töredékdarab (16. tábla 9), valamint 19 darab (részben már kisebb darabjaikból összeragasztott) perem- és oldaltöredék (17/a-b. táblák; 17/c. tábla 3) található.59 Ezek közül a 17/a. táblán szereplő 8 db töredék ugyanahhoz a sütőharanghoz tartozik, de annak nem összeillő részei, így az edény nem volt ösz- szeállítható és kiegészíthető. A fülek és töredékek száma alapján a váron belül körülbelül öt darab, a kiegészítettekhez hasonló méretű és kivitelezésű sütőharang használatát valószínűsíthetjük. A kézzel, koronghasználat nélkül megformált sütőharangok készítésének technológiáját a célszerűség és a felhasznált anyag szabta meg, így az a bronzkortól a törökkorig terjedő időszakon belül, sőt szinte a legutóbbi időkig „meglepően egységes és igen hasonló" volt.60 Egy alig három évtizeddel ezelőtti megfigyelés szerint például a Rodope hegységben élő pásztorok a szalmán és homokon kívül még állati ürüléket (amit tapasztáshoz nálunk is általánosan használtak) és kecskeszőrt is kevertek az előkészített agyagba, melyet lábbal gyúrtak össze és a kézzel való megformálás után 10-15 napig árnyékban szárítottak, majd kiégettek.61 Az anyagelőkészítés és megformálás folyamata a 17. századi sütőharangoknál is hasonló lehetett, bár állati eredetű keverékanyagról nincsenek adataink. Ennek megfelelően mindkét egész edényünk és a töredékek anyaga pelyvával és a lenyomatok tanulsága szerint szalmával vagy ahhoz hasonló szálas anyaggal soványított, amitől a kiégetett anyag laza szerkezetűvé vált. Ezzel növelték hőmegtartó képességét, fokozva azzal is, hogy a palást belső felületét egy rétegben nagyszemcsés (0,5-2 cm nagyságú) aprított kővel borították (16. tábla 8). A kőzúzalék ebben az esetben tehát nem az agyagot soványító adalékként szolgált (mint a fenti tanulmányban említett kaviccsal, őrölt kővel, kagylóval vagy homokkal való soványítás esetében), hanem csak egy belső, felületi réteget hoztak létre általa, melyet - először a barcsi töredékeken megfigyelt módon - kaviccsal külön keverve a már megszilárdult harang belsejére kentek és a peremeknél gondosan egybesimítottak.62 Ugyanez a jelenség az újpalánki bélelt belsejű sütőharang-daraboknál is látható, főleg azoknál, ahol ez az utólag felvitt réteg részben már kitöredezett (17/c. tábla 2-4). Jó analógia még erre a belgrádi anyag mieinkkel azonos felépítésű, felsőfüles, szúrt lyukkal készített, kézzel formált sütőharangjának belső felületi hőmegtartó rétege is.63 A sütőharangok szájperemét a falhoz képest kissé megvastagítva, gömbölyített élűre formálták, de egy esetben a pereméi elvékonyítása és külső-belső hornyokkal való tagolása is megfigyelhető (17/c. tábla la-b). Néhány peremtöredék belső felületén az is jól látszik, hogy egy néhány centiméter széles sávot a két réteg összedolgozása céljából, soványítás nélküli agyaggal lesimítottak (17/b. tábla la- 5a; 17/c. tábla lb, 4). A 15 és 20 cm közötti fesztávolságú íves fülek D vagy kör átmetszetűek, és a töredékek egy részénél a belső oldalon is látható, hogy miután a fül középrészét kézzel meggyúrták, annak két végét elvékonyítva a paláston képzett lyukba illesztve becsapolták.64 A fülek egyik oldalának közelében mindkét sütőharang falába kívülről befelé egy megközelítőleg 1,5 cm-es lyukat szúrtak. Azt, hogy ezek a szellőzőlyukak a tárgy esetleges parázsfedő funkciójára is utalnának, magunk részéről nem tartjuk valószínűnek. Nem lehetetlen, hogy a korábbi időszakok sütőharangjainak oldalán képzett nyílás betöltött ilyen szerepet is, de a mindig a fül mellett elhelyezkedő kónuszos nyílást inkább egy megfelelő elzáróval (megfaragott fadarab vagy más anyagú 58 A 16. tábla 8. sz. sütőharang első közlése: GAÁL 1981,145.4. ábra 16. 59 Ha a barcsi vár 256 db sütőharang-töredékét nézzük, ez a szám elenyészőnek látszik. A magyarázat talán abban rejlik, hogy Újpalánkon a délszláv lakosság lakóhelyének kiterjedt nyomai a váron kívül, az egykori Szerdahely és Szentmildós helyén/közelében vannak, így a használati eszközök nagy része is erre a területre koncentrálódhat. 60 VIDA 2011,707. 61 VIDA 2011,708. 62 Kovács Gyöngyi megfigyelései és szíves szóbeli közlése alapján. 63 BIKIC 2003, 75-76. Tip IX/4. 64 Két szintén kézzel formált, de lapos - talán egy másik sütőharang-típushoz, vagy nagy fedőhöz tartozó - szalagfülünk egyikén ugyanez a technikai megoldás látszik (18. tábla 5). 230
