Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Vízi Márta: Decs-Ete mezőváros régészeti kutatása - A 10. ház és kályhája
A mitológiai és egyéb ábrázolásos kályhákon azonban szélmintaként alkalmazott mintás vagy gazdagabb tapétamintás kályhákhoz hasonló szép, díszes, divatos fűtőberendezést viszont valószínűleg szívesen építtettek a tehetősebb eteiek is. Tudjuk más tárgyainkból, hogy Ete lakosai a kor színvonalának, divatjának megfelelő üveg- és fémtárgyakat is vásároltak Németországból, Ausztriából, Stájerországból. Megtehették, valószínűleg meg is tették ezt nyilván a csempék esetében is. Rosemarie Franz tanulmányai" szerint a Steingasse-i lelet darabjai is egy kályhás dinasztia mo- dellkészletéhez tartozhattak, amelyeket a divat változásaival együtt modernizáltak, cseréltek. Ezek a modellek, beleértve a művészi ábrázolásos csempéket is, egy-egy műhely egyik legfontosabb részét képezték. A szerző feltételezi, hogy a modelleket vásárokon is árusíthatták. Ez az általunk vizsgált mintakincs elterjedésre is magyarázatot adhat, hiszen így a szakmába beletanult mesterlegényen kívül, aki a műhelyből hozhatta tudását, akár a vásáron is hozzájuthattak kályhamodellekhez. Ezt egy ügyes kezű vidéki mester is remekül hasznosíthatta. A vásárokon beszerzett, beszerezhető modellek típusa, illetve az, hogy valakinek hány csempemodell megvásárlására volt lehetősége, magyarázhatja, hogy egy-egy lelőhelyen milyen típusokkal találkozhatunk. Ez lehet magyarázat arra, hogy vannak különböző anyagú negatívok, hogy egyes, általunk feltételezett típusok hiányoznak. Ez magyarázhatja többek között azt, hogy Étén az oromcsempék (RP.7) inkább már az alapmodellek alapján „megfogalmazott”, alkotott kiegészítők lehettek. Mint láttuk, felhasználták ugyan a tapétamintás csempék egyes motívumait, mint a centrális virág - a jellegzetes levéllel - de sajátos módon oszloppal, drapériával és felül a pártázatos (gótikus!) csempe lezárással kombinálták. Az etei P.P.7. típusú csempén kétoldalt látható oszlop a 2. Steingasse-i lelet 41. ábráján99 100 lévő csempe két oldalán található oszlophoz hasonlít. A két oszlop mindegyike felfelé keskenyedő, csavart mintás oszlopfőt mutat. A mintaként szolgáló csempét a 17. századra keltezi Rosemarie Franz. A Steingasse-i leletek korhatározása csempéink datálása szempontjából is igen fontos. A leleteket Rosemarie Franz a csempéken talált évszámok alapján keltezte. A legrégebbi 1568-ból származik, a legkésőbbi pedig 1750-ből.101 A fenti ismertetésben azokat a modelleket mutattam meg, amelyek hasonlóságuk, mintakincsük miatt számba jöhetnek, mint rokon darabok. Ezek korát a katalógus a 16. század második felére teszi. Ete, mint a történeti részből már kiderült, a 17. század elején már minden bizonnyal elpusztult. A 10. ház kályhaomladékában talált pénzek, 2 db I. Ferdinánd érme, amelyeket az 1543-as évre keltezhetünk,102 nem zárják ki a háznak a 16. század második felére történő korhatározását. Ebben a házban, az északnyugati sarkában, a kályhaomladékban került elő a színes mázas csempetöredékek nagy része.103 A leletek nyugodtan kerülhettek a 16. század közepén, utolsó harmadában a mezővárosba. Az általunk vizsgált leletanyagból felrakott kályhák a mezőváros utolsó időszakában állhatták. Kályhák és felépítésük Az egyik, párhuzamként vizsgálható kályha Steinach-Irdningből származik, 1550 körűire datálják. Zöld máz borítja. Alul hasáb alakú, egyik oldalával a falnak támaszkodik. Alul lábazati párkány, középen enyhén kiugró középpárkány. A felső rész hengeres. Felül áttört párkány fut körbe (Id. 57. kép). Megvizsgáltam a csempék felrakásának a módját (amennyire a nem túl jó publikációs fotó alapján erre lehetőség volt).104 A csempéket kötésbe rakták, a falnál és a sarkoknál félcsempével. Itt a fél99 FRANZ 1975 1-16; FRANZ 1979, 2-17. 100 Hafnerkunst 1979,41. ábra. 101 FRANZ 1975, 4. 102 Berta József meghatározása. Ezúton is köszönet érte. 103 Pl.: E.2005.126.1. 104 A kályhásság további vizsgálata során, a felmerült kérdések megoldása érdekében tervezem a kályhacsempe leletanyag helyszíni vizsgálatát, különös tekintettel az Ausztriában fennmaradt, igen közelinek tekinthető párhuzamokra. 177