Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében

kozott Ferenczi László 2003-ban megvédett szakdolgozata, amely az ábrahámi és széki apátságok malmaira vonatkozó források összegyűjtésén túl azok topográfiai azonosítására is kísérletet tett.4

A török kori malmokkal - bizonyára a források viszonylagos bősége miatt - többet foglalkozott a kutatás. Szilágyi Mihály 1978-as gazdaságtörténeti cikkében Káldy-Nagy Gyula nyomán rövid bekezdést szentelt néhány jelentősebb település a törökök számára malmok után fizetett illetékeinek,5 1983-ban a megye újratelepítéséről szóló tanulmányában pedig a malmok építésére is kitért,6 amelyek közül néhányról bizonyítható, a többiről pedig gyanítható a középkori eredet. Dávid Géza 1982-ben megjelent könyvében a simontornyai szandzsák 16. század második felének török összeírásaiban szereplő malmokkal kapcsolatos gazdaságtörténeti kérdéseket tárgyalta röviden (adó, malmok száma, elterjedése; őrlési kapacitás),7 kötete alapján Endrei Valter 1995-ben a 16-18. századi malomsűrűséget vizsgálva a tamási, ozorai és endrédi náhije malmait is térképre vetítette.8

Dávid Géza 2006-ban Bonyhád és környéke törökkori malmait is elemezte a mohácsi szandzsák 1546-os és 1552-es, illetve a pécsi szandzsák 1570 és 1579 évi tahrir-defterei alapján.9

A fenti feldolgozások mellett néhány, kifejezetten középkori malmokra vonatkozó forrásgyűjtést is meg kell említeni. Kőfalvi Tamás a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatának malmokra vonatkozó adatait szedte csokorba,10 köztük több, a középkori Tolna megyére vonatkozó adattal; néhány tolnai adatot pedig Vajda Tamás cikkeiben is találhatunk, aki több időintervallum vízimalmokra vonatkozó forrásait gyűjtötte össze.11 A kutatástörténet kapcsán fontos adalék, hogy az utóbbi években szerencsés módon több középkori vízimalom helyét is érintette régészeti kutatás, ezek adatait külön fejezetben sorolom fel.

Végezetül egy megjegyzés: a tanulmányban a vízimalom kifejezést gyűjtőnévként alkalmazom. Az általam tárgyalt objektumok többsége patakmalom volt, ugyanakkor a nagyobb folyókon - így mindenekelőtt a Dunán - létesített malmok bizonyára úszó malmok, vagy hajómalmok voltak. Hogy kisebb folyókon is lehettek hajómalmok, jelzi a Sárvíz-mente 1772-es térképe, amely Hídja mellett hajómalmot jelöl (mola navalis in praedio Apáthi seu Hidya).12

A MALMOK IDŐ- ÉS TÉRBELI ELTERJEDÉSE

A kutatás időbeli felső határát 1703-nál húztam meg, mert tapasztalatom szerint a törökök kiűzése után eltelt első 15-20 év összeíró forrásaiban még többnyire a korábban épült objektumok tűnnek fel, ám a Rákóczi-szabadságharc után, a megye újratelepítésének kezdetén, az 1710-es évektől már számos, újonnan épült malomról számolnak be forrásaink. így pl. Pincehelyen 1712-ben épült új malom,13 Tevelen pedig 1713-ban az uraság most csináltatott malmot.14 Természetesen az 1711 után épült „új” malmok között is lehetnek olyanok, amelyek több száz éves malomhelyeken, az elpusztult régi malmok helyén épültek; ez feltételezhető pl. az említett pincehelyiről is, ahol 20 évvel korábban, 1690-ben még elpusztult, leégett malmot említenek. Bizonyára nem véletlen, hogy az 1715-ös országos összeírásban a megye területén számba vett 16 település15 közül csak 3 (Kánya, Máza, Váralja) esetében nem igazolhatjuk korábbról vízimalmok létét.

4 FERENCZI 2003, passim.

5 SZILÁGYI 1978,46.

6 SZILÁGYI 1983, 89-90.

7 DÁVID 1982, 106.

8 ENDREI 1995, 49-50.

9 DÁVID 2006, 60-61.

10 KŐFALVI 2005.

11 VAJDA 2003; VAJDA 2005; VAJDA 2007; VAJDA 2012b.

12 Sárvíz-térkép 1772.

13 SZILÁGYI 1983, 89-90.

14 KÁRPÁTI 1987, 350.

15 KÁRPÁTI 1987, 351.

122