Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BUDA ATTILA: Újonnan előkerült fotók Babits Mihályról és családjáról

ő nyitott meg, szülei és szülei ismerőseinek a fényképeivel, amelyek lassan kiegészültek a saját családjáról készült fényképekkel. Ezekhez csatlakoz(ha)ott később öröklés útján a másik két album, amelyeket Buday (I) Tekla és Buday Jolán gyarapított; mindketten korán haltak meg, a családi emlékeket a testvérek nyilván elosztották egymás között. (3) Az ő egyik gyermekük volt Csemez Jolán (1890-1961), aki a Képzőművészeti Főiskolán tanári képesítést szerzett. Itt ismerkedett meg Telek Antal (1881-1950) festőművésszel. 1911-ben házasodtak össze, s még ebben az évben Székelyudvarhelyre helyezték őket. 1915-ben sikerült fővárosi állást találniuk. 1923-ban gróf Károlyi Lászlóné megbízta a Fótújfalun működő foglalkoztató műhely vezetésével, amelynek bezárása után végkielégítésként megkapta addig használt szolgálati lakását. 1945-ig, nyugdíjaztatásig az újpesti Polgári Iskola rajztanára volt. Ők lehettek az utolsók, akik még képeket helyeztek el az albumokban. (4) Telek Antal és Csemez Jolán fia, Telek Győző (1917-1951) iskolái elvégzése után a Központi Statisztikai Hivatalban dogozott. 1945-ben - három évvel házassága után - civilként szovjet fogságba esett, ahonnan fél év múlva sikerült megszöknie, de az egészsége megrokkant és nem sokkal később meghalt. Felesége Herner Valéria (1918-2004) volt. (5) Három gyermekük közül Telek Gabriella (1943) és férje, Szentpéteri Péter (1944) ma is Fóton élnek.

2 A fényképek az ő ajándékozásuk nyomán egy alapítvány közreműködésével kerültek a Wosinsky Mór Megyei Múzeum gyűjteményébe. Az albumok leírása A három nagyalakú album egyforma, barna színű, historizáló, némiképp a kódexek kötését utánozó bőrkötést visel, amelyek azonban részleteikben eltérnek egymástól, ami eleve arra utal, hogy eredetileg három családtagé voltak - ezt a feltevést az albumokban ismétlődő képek is alátámasztják -, s csak az idők folyamán, a hagyatékok egyesülése után kerültek egy őrzési helyre. Az egyik első kötéstábláján griff- és sárkánymotívumok láthatók, háttábláján és gerincén növényi ornamentika. Ennek közepén a bőrbe dolgozott fémlapon stilizált BT-monogram látható. A második első kötéstábláján körbefutó növényi ornamentika, középen keretben stilizált ábra, hátsó tábláján keretben sormintaszerű díszítés, gerincén növényi ornamentika látszik. A harmadik első táblája alul, fölül és középen átlós irányban aranyozott motívumokkal ellátott, a háttérben csillagdíszítéssel, középen egy kép vagy díszítés helyén tépésnyom található. Háttábláján stilizált növényi ornamentika van, gerince hiányzik. Valaha mindhárom fémből készült kapoccsal záródott, ezek közül ma már csak a táblákhoz erősített részek vannak meg. Az első és a második háttábláján apró fém-, illetve bőrlábak voltak, a nyolcból ma már csak öt látható. A kötések béleltek és dombornyomásúak. Az első album a szennylap után arany-kék fraktúrral írt Album feliratot visel, a másodikban és harmadikban ilyen nem található. Mindháromban több-kevesebb szabályossággal váltják egymást azok az oldalak, amelyekre csak egyegy, illetve négy-négy képet lehetett helyezni. Minden lap mindkét oldalát fel lehetett használni. Természetesen mindhárom album magán viseli az elmúlt 100-130 év hányódásának nyomát, a kezdetben még megbecsült, gyarapított gyűjteményt, ahogy a családon belüli távolság, a közvetlen ismeret és élmények csökkentek, majd megszűntek, feltételezhetően egyre kevéssé érezték magukénak, míg utolsó tulajdonosuk fel nem ajánlotta a szekszárdi múzeumnak. Itt, a Babits leszármazottak több forrásból származó, de részben azonos személyeket megörökítő fényképgyűjteményét kiegészítve méltó környezetben állhatnak ezután a művelődéstörténeti kutatások rendelkezésére. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogy melyiket kezdték el legelőször, s Buday Mária és leszármazottjai között miként váltották egymást a tulajdonosok. Két albumban halvány kézírá2 Az utolsó három generációról: BARÓCSI 2006, 169-171. 468