Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
CSEKŐ ERNŐ: Befogadás és kitagadás
konfliktusait azonban nem csak a társadalmi környezet- és rétegváltás, illetve a beilleszkedés szokásos nehézségeivel magyarázhatjuk, hiszen mindehhez erősen hozzájárulhattak személyes tulajdonságai, lelkialkata, ebből kifolyó magatartása is, amely magánéletén is nyomot hagyott. Geiger Gyula 1901. év végi, Szekszárdról történt elmenekülése alkalmával már második feleségét hagyta el, Lipovniczky Erzsébetet, akit 1889. október 22-én vett feleségül. Erzsébetet Geiger Gyula ügyvédtársától, dr. Beö-thy Károly szekszárdi ügyvédtől szerette el. A házasságok felbontását az unitáriusoknál intézték, amelynek során az unitárius vallást is felvették. 14 5 Az Erdélyi Unitárius Levéltárban őrzött főpapi törvényszék ülésjegyzőkönyve szerint dr. Beöthy Károlyt és Lipovniczky Erzsébetet 1889. június 24-én, míg Geiger Gyulát és Benczelits Erzsébetet 1889. szeptember 21-én jóváhagyott bontóítélettel választották el. 14 6 Azaz kettős válásra került sor, ahogy ez Babits Mihály önéletrajzé ihletésű regényében, a Halálfiaiban is szerepel. Bár e családi bonyodalmakról, így a kettős válásról a két helyi lapban - így Geiger Szekszárd Vidékében, illetve a vele ellenséges Tolnamegyei Közlönyben - nem igen olvashatunk, nyilvánvaló, hogy e fejlemények kellőképpen izgalomban tarthatták a kisváros társadalmát. Szemléletesen jellemezte mindezt egy-két mondattal e történések „áldozata" maga Dienes Valéria egyik visszaemlékezésében: „Abban a társadalomban a családok kötelékei erősebbek voltak, mint ma. A Cenci nénik és a Juli nénik erélyesebben fejtették ki hatásukat a jövő nemzedékére. A vérségi kapcsolatok még jobban kötöttek, s az újonnan jelentkező nemzedékek még nem mindig tiltakoztak múltjok ellen. A házassági válások ezen a vérségi aurán ütöttek sebet, és osztatlan társadalmi rosszallással találkoztak. Egész városka asszonytársadalma tudott eggyé válni az ilyen tények kollektív megbüntetésében, s az elvált és újraházasodott felek megszenvedték ezt a társadalmi ítéletet. " 14 7 4, „AZ ŐSÖKNEK GYERMEKEI." TORMAY CÉCILE ÉS DIENES VALÉRIA Tanulmányomban Tormay Cécile családjának - az írónő apai felmenőire koncentrálva — asszimilációját állítottam a középpontba, amelynek kifejtéséhez a kortárs s nemzedéktárs Dienes Valéria családi hátterének hasonló aspektusait hívtam segítségül, állítottam párhuzamba. A téma kifejtése során az asszimiláció bonyolult, több rétegű folyamatából kitértem annak nyelvi és kulturális, illetve az identitás, identifikáció kérdésköréhez tartozó dimenzióira, vonatkozásaira. E családok asszimilációját vizsgálva legrészletesebben a társadalmi emelkedés, s ezen belül is a történeti tradíciójü, hangsúlyosan nemesi eredetű elitrétegekbe való kerülés, illetve beilleszkedés sikereit és buktatóit kíséreltem meg bemutatni. A tény, hogy Tormay Cécile apai nagyapját, Tormay (Krenmüller) Károlyt, illetve Dienes Valéria édesapját, Geiger Gyulát állítottam elemzésem középpontjába, már önmagában megelőlegezte, hogy személyüknek családjaik asszimilációs folyamatában kiemelt szerepet tulajdonítok. Hiszen kettejük értelmiségi pályára lépése már önmagában fontos csomópontot jeleznek az elmagyarosodás útján, gondoljunk csak annak, nyelvi, valamint műveltségi aspektusaira, következményeire. S természetesen mindehhez társul a nemesi meghatározottságú elitrétegekbe való integrálódás folyamata. Az eddig leírtakból kiderült, hogy úgy Tormay Károly, mint Geiger Gyula igen sikeresen és felettébb gyorsan betagozódott a számukra nem csak személyi összetételében, de jellegében is új társadalmi közegbe. Ezt számos szakmai és közéleti siker, társadalmi elismerés igazolta vissza, amit újon14 5 Budapesti Unitárius Egyházközség, betérési anyakönyv; Az unitárius válásra, annak a polgári házasság bevezetését megelőző szerepére, megemelkedő számára 14 í Erdélyi Unitárius Levéltár, Főpapi Törvényszék ülésjegyzőkönyvei 36/1889 (1889. június 24.) ill. 67/1889. (1889. szeptember 21.). Az elsőfokú, alpapi bontóítéletre 1889. május 16-án és 1889. szeptember 6-án került sor; A fenti adatokat Nagy Sándor történész-levéltáros bocsátotta rendelkezésemre. Szíves gesztusát ezúton is köszönöm. 14 7 DIENES 1966, 256.; A Halálfiai Cenci nénije esetében Babits Mihály anyai nagyanyjáról, Kelemen Józsefné Raácz Inocenciáról van szó, aki Dienes Valériának is távoli rokona volt. Juli néni alatt pedig Schöner Imre nejét, Ujfalussy Juliannát kell értenünk, aki a Geiger Gyula első feleségét és két leányát - tehát Valériát is - a válás, illetve azután, hogy a Geiger által számukra biztosított házat is el kellett hagyniuk, befogadta. Erre ld. SZABÓ 2001, 40-41 457
