Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

szóvá tenni, hogy mikor lehet már nagykorú, hogy ne csak az történhessen, amit más akar. A férje sokszor megszégyenítette. Ha pénzre volt szüksége, akkor kérnie kellett. A tudta és hozzájárulása nélkül kölcsönadott pénzt, akkor is, ha a családnak nagyobb szüksége lett volna rá. A felesége nélkül ment el az iparos társaival kirándulni. Nem tudták megbeszélni a problémákat, mert ha Bözsike néni szóvá tette, akkor a férje hetekig nem szólt hozzá. Egyfajta pszichológiai erőszakot alkalmazott vele szemben. A férj soha nem ismerte el, hogy a feleségnek lehetett volna igaza. Soha nem kérdezte, hogy miért sír, mi bántja. Soha nem mondta neki, hogy ne haragudjon. Végül szemére vetette, hogy nem szerette őt úgy, ahogy ő szerette. „És akkó nem tehetők rula, de nem lehet elfelejteni mindönt. Nem lehet elfelejteni. De hát jól van elfelejtöm. Ezen már változtam nem lehet. De azt mindég bántam, hogy akkó amikó mondta nem beszéltem el neki mindönt. Nem érdömös senkinek se elhallgatni mindönt. Ki köll mondani. Most már tudom. De már késén gyüttem rá'.' Egyetlen lehetősége maradt csak: „Szépen megfogalmazni, kifejezni, elsiratni, másokkal megosztani. A szó - hatalom, erő. Amit kimondok, amit nevén nevezek, afölött már úr vagyok. Mennél jobban, mélyebben, találóbban nevezem meg, ismerem meg, ismertetem, adom tudtára másnak, adom tovább [...] annál inkább erőt veszek magamon, fájdalmamon, annál jobban megbékítem magam a A két ciklust magába foglaló történet bevezető és befejező része az élettörténet elmondása kapcsán az elbeszélőben megfogalmazódott gondolatokat foglalja magába. A narratív interjú szerves része. A két történeti ciklustól elválaszthatatlan. A történetek elmondásának a célja nem kizárólag az, hogy az egyén és a közösség életében történt gazdasági és társadalmi változásokat bemutassa. Van egy másik nagyon fontos jelentősége is az elbeszélésnek. Minden esetben valamilyen tanulságot, erkölcsi intést közvetít. „A példaadás, a tanítás eszméje dominál, hogy az az újabb generációk az elődök szenvedésein okulva tartalmasabb, szebb életet éljenek,"

4

9 Az élettörténettel az elbeszélő az általa közvetíteni szándékozott mondanivalót „igazolni" alátámasztani igyekszik. Az élettörténetben elmondott történések, cselekvések elválaszthatatlanok az egyénben kialakult gondolatoktól és a szándéktól, amely a történet elmondása során vezérli. Az első ciklus a családi kapcsolatok, az életkörülmények, a nők, az öregek, a gyermekek, a betegek helyzetének bemutatását foglalja magába. Az interjúalany személyes sorsának soha fel nem oldott sérelme, hogy eszköz volt az anyja kezében. Mindenekfelett az anyja akarata érvényesült. Nálánál 19 évvel idősebb férfihez adta feleségül, akihez nem fűzte érzelmi kapcsolat. Az anyja döntésébe nem volt beleszólása senkinek sem. Interjú alanyom életében a sorsfordulót a házasságkötés, majd a nagycsaládból való kiválás jelentette. A házasság a közösségi normát is megsértette, mert bizony a rokonok nem szerették, hogy a rokonságba, a családba olyan jött, akinek nem volt földje. Az elítélés őrá is irányult, annak ellenére, hogy akaratán kívül, megkérdezése nélkül adták férjhez. A rokonok szemében szegénnyé vált. A házassággal a paraszti közösségből is kikerült, iparosné lett, azonban a fiatal kora miatt a férje iparos társainak a feleségei nem fogadták maguk közé. A férje nem tekintette egyenrangú társának. Ez után ő uralkodott felette az anyja helyett. A férj büszke volt arra, hogy van tanult mes4

8 ANDRÁSFALVY 2002, 11. http://www.dura.hu/html/mindentudas/andrasfalvv.ht

m [2011.11.24.] 4

9 KÜLLŐS 1988, 262. világgal'.'

4* 424