Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALOGH IMRÉNÉ: Számadás
A leadás alatt még többet is, mind nekik. Mégis úgy níztek ránk. Még a nászasszonyom is azt mondta, jó vót nekünk, mert mink elmehettünk vásárba. Elgyühettek vóna űk is. Emlékszök rá, hogy gyütt az Alszögbű Szekcsűre a Szentháromság vőgyön a Baka Juci az annyáva, mezítláb, gyalog. Hozták a fejikön a pokrócot eladni. A Szentháromságná, ahun beértek Szekcsűbe megmosta a Juci a lábát. Fölhúzta a körömcipőt. Ott má úgy gyütt végig az úccán. Vótak arra lenn is, akik iparkodtak. Meg vótak ulyanok is, akik nyáron förödöztek. Télen meg kártyáztak az asszonyok is. Nem dógoztak. A másiktú meg irigyőték, ha vót neki'.' Az egymás megítélése kölcsönös volt. A hasonló vagyoni helyzet és a hasonló élet- és munkakörülmények nem jelentették azt, hogy ugyanabba a társadalmi rétegbe tartozónak érezték volna magukat. A fölszögi parasztok úgy néztek az alszögből származó napszámosokra, mint plútyásokra. A szegény sorból származók pedig nem tartották maguk közül valónak azokat, akik paraszt családból származtak. Az ő szemükben ő a gazdag parasztlány, akinek jobb volt, mint őnekik. Az azonos körülmények között élő és dolgozó emberek közül a paraszt és a nem paraszt meghatározásánál a származást és a munkavégzés módját és az elvégzett munka minőségét is figyelembe vették. A paraszti származás nem volt előnyös abban az időben. A rivalizáláson kívül előfordult, hogy majdnem tettlegességig fajult a paraszt és a nem paraszt közötti ellentét. A brigádvezetői posztra került emberek visszaéltek a hatalmukkal. Bözsike nénit a családon belül feltétlen engedelmességre nevelték. Arra nevelték, hogy az idősebbnek van mindig igaza. Az új élethelyzetben ez a gát kezdett megszűnni. Amikor egy alkalommal az egyik brigádvezető nem engedte felszállni az idősebb asszonyokat a szállítójárműre, Bözsike néni közbelépett az érdekükben. Nyíltan vállalta paraszti származását. „Tudom, akartunk fölszállni a pótkocsira, osztán a Hiczhauz Laci bátyám, aki életibe haszontalan embör vót, de akkó valamiféle brigádvezető lett, osztán úgy érözte, hogy van egy kis hatalma, nem akarta engedni, hogy a paraszt asszonyok fölszálljanak. Édösanyám, a Somogyi néném meg még mások is próbáltak fölkapaszkodni, ű meg ütötte a keziket a kukoricás kosárra. Megmérgesödtem. A háta mögött fölléptem a platóra, akkó még fiatal vótam, ez nem vót nehéz, osztán megragadtam a kézit. Mondtam neki, hogy úgy levágom onnan, ha nem hagyi űket. Mert kinek afőgygyibű eszi a kenyeret?Nem a parsztokébú?" A tsz tagságot át kellett íratnia a férje nevére, mert az akkori törvények szerint a gyermekek csak akkor kaphattak betegellátást, ha az apjuk a tsz-tag. A nők hátrányos helyzetben voltak a férfiakkal szemben. Meg volt határozva, hogy egy év alatt hány munkaegységet kellett teljesíteni ahhoz, hogy valaki tsz tag lehessen. A férje akkor még dolgozott a mesterségében, ezért annyi munkaegységet nem tudtak teljesíteni, hogy mind a ketten tsz-tagok legyenek. Többnyire Bözsike néni végezte a munkát a tsz-ben, de a férje nevére írták, annak a nyugdíjába számított bele. A termelőszövetkezeti munka nem nagy megélhetés volt. Egy napi kapálásért kapott pénzen két kenyeret lehetett venni. Ezért, amikor nem volt mezőgazdasági munka, akkor szőtt eladásra. Kenderkötést vállalt, amiért pénzt kapott, nem részesedést meg természetbeni juttatást, mint a kukoricából, meg a cukorrépából. A pénz a legidősebb fiú taníttatására kellett, aki már középiskolás volt. A két fiú már segített neki a kendermunkában. Azért, hogy mind a ketten kerékpárral tudjanak utána menni, ő ismét csak gyalog ment kilométereket, mint annak idején rőzsét szedni, mert csak két kerékpár volt. Gyűjtögette a pénzt arra is, hogy a három gyermeket tudja taníttatni, és tudjon adni majd kelengyét, ha házasodnak. Ne úgy kezdjék az életet, mint ő. „Eladásra nagyon sok pokrócot szüttem. Aszafaltozták a Fő úccát. Sokan dógoztak itt Komlórú. Hétfőn szótak, hogy hány méter rongypokróc köll, mekkora darabok. Péntökre mire kaptak pénzt, mentek haza, addigra készen vót. Télön napközbe szüttem. Mikó a gyerökök elaludtak, akkó a Jánossal nyírük a rongyot, meg tekerükföl a cséré. A rokonyok irigy őték, hogy tudtam egy kis pézt csináni. 420
