Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALOGH IMRÉNÉ: Számadás
sőbb került sor. Ugyan a ház már nem hagyományos formában épül fel, de a használati módjában alig volt különbség a megszokottól. Egyetlen helyiség szolgált a család közös életterének. Egy ideig még saját ágya sem volt mindenkinek. Személyes élettérrel nem rendelkezett senki más, csak az elfogadott öregasszony. A megélhetési stratégiák változása A paraszti gazdálkodás Az elkötözés mellett másik nagy változást a termelőszövetkezetek létrejötte hozta Bözsike néni családja életében. A tsz előtt nem voltak nagyon gazdag parasztok, de nem kellett napszámba járniuk, sőt volt, amikor még napszámost is tudtak fogadni. Bözsike néni emlékezete szerint Bátán kisparasztnak számított az öt és tizenöt hold közötti földterületet birtokló család. A középparasztok tizenöt hold és negyven hold közötti nagyságú földterülettel rendelkeztek. A negyven hold felettieket számították gazdagparasztnak. A rokonságában az unokatestvére, a Víg Bözse is már gazdag parasztlánynak számított, mert a szüleinek negyven hold földje volt. A földterület nagysága határozta meg, hogy kis-, közép- vagy gazdagparaszt-e valaki. A családtagok számát nem vették figyelembe. A föld mellett a másik fontos szempont az volt, hogy a parasztgazda rendelkezzen annyi igával is, amellyel képes megművelni a földjét. Az iga a szegényebbeknél jelenthetett két tehenet vagy két ökröt. A gazdagabbaknál akár több pár ökröt és lovakat is. Bözsike néni középparaszti családban nőtt fel. Két olyan földterülete volt Bözsike néni családjának, ahol ő is rendszeresen dolgozott. A Böde, ahol 9 hold földje és a Tórógyér, 3 6 ahol 4,5 hold volt a Bozsér öregapjának. Édesapja 6 hold földjét is oda tagosították 1932-ben Tórógyérre. Az 1932-es tagosítás idején összesen 19,5 hold földje volt a családnak. Az anyai nagyanyja 1941-ben kapta meg a jussát, az után, amikor az anyja meghalt. Akkor az apja elosztotta a földet a fia és a két lánya között. A Szilos fölött 1 holdat, meg a Határba 3 7 egy kis darab szőlőt kapott. Nem sokáig örülhetett a közeli földnek, mert az ötvenes évek elején a Vörös Csillag és a Rákóczi tsz-be bevitt földeket egy helyre tagosították, és akik nem léptek a téeszbe, azoknak máshol adtak helyette. A tagosítás során a Lánkán 3 8 kapott helyette egy dombos területet. Sok jószágot tartottak. A Szent Vér templom építkezésénél 1939-ben megmaradt sok tégla. A tervező mérnök, aki többször megfordult a Bozsér öregapjánál mondta, hogy vegyék meg. Nem kellett volna messziről hordani. Az édesapja az istállóban lévő növendék marhák árán vehetett volna egy házra való téglát, de nem akarta eladni azokat. Nem akarta a változást. A Bozsér öregapja meg nem erőltette, mert mindig ellenséges viszonyban voltak amiatt, hogy ő a községházára járt dolgozni hetente kétszer, szerdán meg szombaton, csütörtökön meg vadászni ment. Három nap kiesett a munkából. Igaz, hogy annyi volt a keresménye, hogy az adót ki tudták belőle fizetni, de a családi munkamegosztásból nem vette ki a részét. A háború alatt vittek el marhát a németek is meg az oroszok is. A megmaradtak közül az egyik ökröt agyonütötte az akna. A másikat oda kellett adni jóvátételbe. Az apja nem akarta odaadni, hogy legalább egy tehén, meg egy ökör maradjon. A nagybátyja, Sümegi József 1945-ben elöljáró volt a községházán és nemzetőr, de nem segített rajta, inkább azt mondta, hogy rá kell kötni a marha farkára, úgy kell az utcán végig vezetni. Oda kellett adni az igát, egy tehén maradt csak az istállóban. Úgy szántottak azután, hogy a Dusa 3 9 sógorral közösen fogták be az egy-egy tehenüket. Hogy egy kis pénz3 6 Tórógyér, határnév, régen nádas, sásos, ma szántóföld. (ÖRDÖG -VÉGH 1981, 521.) 3 7 Határ. Szőlő s kenderföld, nevét magával hordja, feliben Báta község határához tartozik, s ez választja el délnek Tolnát Baranyától. (KÁPOLNÁS (szerk.) 1993, 212.) 3 8 Leánkai dűllő. A'Düllő nevét a hagyomány és népmonda szerént valamely a' völgybe szerencsétlenül járt leánkáról vette. (KÁPOLNÁS (szerk.) 1993, 212.) 3 9 D. Sümegi Imre. 417
