Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
menni a marhájok eladása végett, szokásban vagyon, hogy elébb a helység házánál maguknak marhájokról az nótárius úrtól czédulát kérjenek, mely alkalmatossággal, különös figyelemmel vágynák az elöljárók, ha hogy az adósak közül valaki az marháját el adja, attól annak ára tüstént az adója lehajtására elvétetik, ezt tselekszik éppen, ha az adósak bort vagy szénát eladnak." Őcsényben: „Minden héten egy napon, de leginkább szombaton 4 esküttek a restantiának bészedésében fáradoztak, és annak béhajtására mindennémű szorgalmat fordítanak valahányszor az adósak bort, avagy szénát, egy szóval a kár mit eladnak, megtudván azt, az bévett pénznek felét töllök tüstént elveszik erővel is, és az adójuk fizetésére fordittyák, sőt minthogy a helység a Mgos Uradalomtól a mészárszéket bírja, a nagyobb adósaktól, megvesznek marhákat, ha pedig az árában, megegyezni nem akarnának, akkoron az becsű szerént tőlük elvétetik, levágattatik, és az pénznek fele az adósnak visszaadik,fele pedig adójára bészámláltatik." Pilisen: „Mindenkor az incassatio publikáltatik, az esküttek a tartozásoknak bészedésének igen gyakran kiküldetnek, ha pedig valaki akár jószágát eladván, pénzt vesz bé, attól annak egy része elvétetik és adója füzetésére béíratik." Az adóhátralékok okát valamennyi község vezetése a gyakori áradásnak tulajdonítja: ,A víznek kiáradása megszokta őket azon vagyonaiktólfosztani, amelyből pénzt vehetnének." „...a töltések miatt az víz elviszi rétyeiket, melyekből legnagyobb hasznot vehetnének be. " 272/ a A jobbágyok a legkülönfélébb jövedelmeikből egyenlítették ki éves adóikat. Valamennyi állattal rendelkező adózónál szerepel a megye számára végzett forspontozás (katonai fuvarozás). E mellett leggyakrabban a halászatból, boreladásból, zab és nád árából befolyt pénzből fizettek. A közösség olyan tagjainak, akik valamilyen munkát végeztek a helységnek, munkájuk ellenértékeként beszámították adójukat. Deesen pl. az 1783-84. évi bírói számadás szerint Nunkovics Antalné „helységszámára boltból elhordott portékák árakból" fizette le adóját. Kis Tóth János „sáska kergetőknek 4 akó bor árában"beszámítottak 5 forintot. M. Varga János „helység asztalán elkelt"borral fizetett. 178687-ben Sándor Pál helységnek tett munkájáért számítottak be 1 forint 21 krajcárt. Bálás János kovács „földmerő zászlók végibe tsinált" szegekért és vasalásért engedték el adóját. 8.3.2. A települések földjei A községeknek mindig voltak saját földjei, elsősorban rétek. Az egész falu közös erejével irtott és fenntartott rétek régebben nagyobb részét képezték az egy-egy falu határában található összes rétnek, mellettük a magánbirtoklású rétek területe eltörpült. A falusi közigazgatás saját részére (a tanács fogatai vagy tisztségviselőinek lótartásához) szükséges széna mennyisége még nem indokolja az összeírásokban csupán a falunak fenntartott rétek nagyságát, így feltételezhetjük, ezeket kiosztották a község lakói között. Az 1720-as országos összeírás szerint Pilisen a kaszálókat esztendőnként kiosztották. Később ez az osztás megszűnt. Deesen a külső határban, Gyülevészen említik a falu rétjét. Alsónyéken 1789-ből van adatunk a helység szénájáról. Az 1793-94. évi pilisi bírói számadásban olvashatjuk: 1793. december 27. „A Tettes Uraság helység szénáját megvévén fizetett érette" 225 forintot. 1794. április „holnapnak napjaiban fűbéres marháktól helység részére jött" 46 forint. 1794 „július és augusztus hónapnak napjaiban helység kaszálló réttyén termett fű eladatatván az ára tészen" 153 forint 21 krajcárt. Az 1064 forint bevételből 424 forintot a rétek haszna adott. 272/ b Ezek a községi rétek közösségi tulajdonban voltak, és elvileg szintén évenként felosztásra kerültek volna, ha a 17. század végétől a 18. század végéig e vidéket rendkívüli módon nem terhelte volna a katonaság ellátása. Nemcsak az itt húzódó nagy fontosságú úton, a Via Regián haladó katonafogatok ellátásában, hanem a közeli, délvidéki katonai táborokba való szénaszállítás is iszonyúan terhelte a Sárközt. 1789-ben egyedül Decs 100 ezer porció szénát adott, amint az egykori jegyző megjegyezte, többet, mint az egész vármegye. A falvak azon igyekeztek, hogy a helység szénájából fedezzék a rájuk kirótt szénaadót, mert sokkal nehezebb volt a szénát a lakosoktól összeszedni, márpedig a szé272/ 3 TMÖL. Csapó család iratai. Csapó Dániel hivatali iratai, 26. pali. 29. doboz 272/ b Pilisi bírói számadás 1793/94. 385
