Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

lepülés állandó, egyébként eredménytelen harcot folytatott a bátaszéki uradalommal a dupla dézsma (kilenced és tized) megszüntetése érdekében. (Őcsény esetében a kilencedet egykori földesuruk, Mérey Mihály apát 1715-ben elengedte, s e kedvezményt utódai is megerősítették.) Igen tetemes volt az ingyen munka, a robotszolgáltatás mennyisége. Őcsényben pl. egész telek után a falunak heti egy napi fogatos vagy két napi „Kézi Munka" robotot kellett teljesítenie, ami tehát 52, illetve 104 nap évente. 1767-ben az őcsényi úrbéres földállomány 34 és fél telek, a robotos napok számát tehát ezzel kell beszorozni, ami évi 3588 gyalognapszámot tesz ki vagy fele annyit két marhás szekérrel. A zsellér 18 napi, a házatlan zsellér 12 napi kézimunkával tartozott. Köteles továbbá a helység négy egész telek után egy kétnapos hosszúfuvart kiállítani négyökrös szekérrel, ez évi 8 egész 22/32 fuvart jelentett. 1767-ben Őcsényben egy telek 24 hold szántót és 12 kaszás rétet foglalt magába. A földesúri szolgáltatásokat a falvak együttesen teljesítették. Az úrbéri tabellán a névreszólóan, teleknagyság szerint arányosítva kimutatott tartozásokat az elöljáróság begyűjtötte, és a lakosokat robotra küldte. Az őcsényiek már 1768-ban szerződésajánlatot tettek az uradalomnak a robot részleges pénzbeni megváltására. Eszerint minden félhelyes gazda 6 forint füstpénzt fizet, a ráeső fél forint helyett, s ennek fejében kérték a 26 napos kézi robotot 12 napra, a 12 napi fogatosat 6 napra, a hosszúfuvart 2 alkalomra csökkenteni. Őcsényben ekkor nincs egész telkes jobbágy, ezért fél sessióban számoltak. Az uradalom a szerződést három évre elfogadta. A következő években e megállapodást sorra megújították, általában hat évenként. 1780-ban úgy módosították, hogy Őcsény minden robotot megvált. Egy napi fogatos robotért 20, egy kézi robotért 10 krajcárt fizetnek, ami féltelkes gazdának évi 8 ft 40 krajcárt jelentett (1 ft = 60 kr.). A naturáliákért telkenként 51 krajcárt adtak, a füstpénz újra 1 ft lett, a hosszúfuvar száma viszont négyre emelkedett. A pénzjáradékot a lakosoknak négy részletben kell törleszteniük. A 19. század elején az őcsényi határban már 73 és fél útbéres telket tartottak nyilván, ebből 38,5 a régóta bérelt Ebes és Almás puszták területére esett. Füldesúri kötelezettségeik azonos mértékben szaporodtak. A hosszúfuvar száma már 18. A robotot is csak részben tudták megváltani. Ennek egyik oka az volt, hogy a telki földek egy része hasznavehetetlen, rosszul vagy egyáltalán nem művelhető. 1814-ben kérték is az úrbéres szántók újramérését. Az uradalom földmérője, Vavrik János jogosnak találta az őcsényi jobbágyok panaszát, és kihagyván a terméketlen területeket, javasolta a telekszám redukcióját. Segítő szándéka azonban eredménytelen maradt, mert sem az uradalom, sem a vármegye nem járul hozzá a bevételcsökkenéssel járó módosításhoz. 1828-ban Őcsény „Az Uraságnak a Bor és Gabona termésből a tizedet adja. kender, len, tsirke, tojás és kerti vetemények helyett pedig bizonyos számú pénztfizet" - olvashatjuk Egyed Antalnál.

26

5 Decs „Földesurának borából és az hegy alattfekvő szántóföldje terméséből ötöd dézmát ád, hanem az belső az a helység mellett fekvő szántóföldje terméséből kilentzedet."

26

6 Pilis,,...« termesztményékbőlföldesurának 9-tzedet és 10-det ad. "

26

7 Alsónyék „Földesurának búzájából, borából ád ötödöt, az az duplát."

2

6* A földesúri terhek mellett az állami terhek is igen súlyosan nyomták a parasztok vállát. Ez a hadiés a háziadó volt. Ezek az állandó hadsereggel és az annak fenntartásához szükséges állandó hadiadóval függtek össze, valamint a megyei önkormányzat szükségleteit szolgáló háziadó. Őcsény pl. a rá kivetett adók összegét tekintve már a 18. század végén is előkelő helyet foglal el a megye nagyobb települései között. Éves hadiadója 1789-ben 759 ft 18 krajcár, ugyanakkor a vármegyének fizetett adója 717,09 ft. volt A pénzadó mellett tekintélyesek voltak a munka- és természetbeni szolgáltatások is. 1811-ben keserűen panaszolják, hogy a helységen és annak szolgáló lakosain túl nagy a teher, különösen háborúk idején. Teljesíteniük kellett a vármegyének és a katonaság számára a dézsmavitelt, a forspontot (fogatállítást), a futravitelt (futárszolgálatot), a szénahordást, hosszú utakat, sóvitelt, va26

5 CSERNA-KACZIÁN 1986, 199. 26

6 CSERNA-KACZIÁN 1986, 69. 26

7 CSERNA-KACZIÁN 1986, 212. 26

8 CSERNA-KACZIÁN 1986,41. 383