Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

vak igazgatásának egésze a tanács és a bíró hatáskörébe tartozott, így a pénzügyekben is jog szerint ők járhattak el. A döntéshozó maga a testület volt, a pénzek hovafordítását mindig ők határozták meg, a bíró itt csak korlátozott jogkörrel rendelkezett. Viszont a felelősséget a pénzügyek vitelében már személy szerint a bíró viselte, mert a lebonyolítás a tanács megbízása alapján részlegesen vagy teljes egészében hozzá tartozott. A gazdálkodás egészét összegző pénzügyi beszámolót, a számadást a bíró nyújtotta be. A pénzügyek vitelében az eseti meghatározás volt jellemző, mind a bevételeket, mind pedig a kiadásokat így kezelték. A bevételi oldalon nem csoportosították az egyes jövedelemforrásokat, mindig külön határozták meg az aktuálisan érvényes összegeket. Kiadásoknál is konkrét tételekről döntöttek akkor, amikor egy-egy kifizetés szükségessé vált. 8.2. Adószedés A falvakat és lakosait többféle adó terhelte: háziadó, állami adó, katonatartás és porció, egyházi dézsma és földesúri cenzus. A falusi önkormányzatot, mint a lakosok képviselőjét adóügyekben elsősorban kötelezettségek terhelték, a kivetett adókat be kellett szednie. Az ezzel kapcsolatos tevékenysége a felsőbb hatóságok által megkövetelt feladatok ellátásának tekinthető, s - az egyetlen háziadót leszámítva - nem kapcsolódott a falvak gazdálkodásához. Itt is ugyan többnyire pénzzel bántak, de ez nem pénzügyi tevékenység volt. Az adószedés zökkenőmentes lebonyolítása tartozott az önkormányzat hatáskörébe, ennek mikéntjét szabta meg saját hatáskörében. A tanács rendelkezett az adóköteles személyek összeírásáról és megbízta az összeírókat. Az adókivetés módját és a falura egy összegben kivetett adó személyenkénti felosztását is meghatározták, rendelkeztek a beszedés mikéntjéről, amely mind időben, mind pedig adónemenként változott. A falvakra egy összegben a vármegye által megszabott házi- és hadiadót a vagyon alapján vetették ki. Az állami adó alapját képező dikát a vármegye 1772-ig maga határozta meg, s osztotta fel a hatósága alatt lévő településekre. A saját hatáskörben végzett falun belüli adókivetést úgy oldották meg, hogy a befizetendő állami adón felül maradjon pénz házi szükségletre is. A hadiadót a megyei kivetést követően osztották fel a falvakban, adminisztrációját pedig a perceptor és az adószedők végezték, ezt követően pedig az úriszéki előírások szabták meg a nyilvántartások vezetését is. Az egyházi tizedet a lakosok gabonából és borból adták. A tanács a dézsma természetbeni begyűjtését részesítette előnyben. A földesúri adóról külön szerződések határoztak. 8.3. A tanács jövedelemforrásai, bevételei 8.3.1. A lakosságra kivetett adók Tulajdonképpen csak pénzügyi szempontból tekinthetők bevételnek, hiszen a tanács az itt befolyt összeget kifizette az államnak és a földesúrnak. A számadások logikája szerint a kivetett adók mindig szerepelnek a bevételek között, ugyanis a legtöbb pénz végül is ezekből került a kasszába. Más kérdés, hogy hamarosan ki is ment ez az összeg, növelve a kiadások mennyiségét. Mindez azonban jól tükrözi a feudális faluközösség működésének egy fontos oldalát. Nevezetesen azt, hogy a közösség magára vállalta az egyén állami és földesúri tartozásainak egy részét. Azt rendesen kifizette az illetékes hatalmaknak. E befizetésektől időben független volt az adóösszegek beszedése a sárközi lakosságtól. Az 1767-ben elrendelt Mária Terézia-féle úrbérrendezés szerint pl. az őcsényiek a következőképpen adóznak. Minden jobbágy és zsellér tartozott évi 1 forintot fizetni „füstpénz" gyanánt. Naturális szolgáltatásaik egy egész telek után 2 csirke, 2 kappan, 12 tojás, 1 icce vaj, 30 telek után járt a földesúrnak 1 borjú, továbbá minden bárány után 4, gida után 3, méhkas után 6 krajcár. A természetbeni járadékokat pénzben is le lehetett róni. A dézsma szempontjából a sárközi falvak közül Öcsény előnyös helyzetben volt, mivel termése után csak tizedet kellett beszolgáltatnia, a többi te382