Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
Az élők egészségének védelmét szolgálták azok az intézkedések, melyek az elhunytak eltemetésére vonatkoztak. A pilisi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint. ,A temető hely elég tágas, be van kerítve, a sírok annyira leásattatna, amennyiben a járni szokott árvíz megengedi. A temetés idejére nézve a felséges királyi parantsolatot igyekezzük megtartani, és a holt testek addig el nem szoktak temettetni, míg bizonyos jelei a halálnak nem tapasztaltatnak, sőt sokszor megfakadnak és büdösödnek, úgy hogy a halottas felek nem szenvedhetvén szagát sürgetik az eltemettetést. " 26 2 Az állatgyógyászat, illetve az állatok járványos megbetegedése elleni védelem is fontos feladata volt a falvak vezetésének. Őcsényben 1823. február 9-én falugyűlés döntött arról, hogy „a veszett kutyák által tetemes, és sérelmes károk tapasztaltattak, mire nézve most is ugyan azon okból Dorogi Tímár János veszettség ellen való orvos elhozatott, és a képzelt kár meg orvosoltatott és akadájoztatott. Hogy annakokáért a veszedelem, mely gyakran fenyegetni láttzik bennünket, közöttünk el ne terjedjen," ezért megfogadják. Azután a következő gyűlésen mégis úgy döntöttek, hogy nem áldoznak akkora összeget, amennyit az állatgyógyász kérne. 26 3 Szerencséje is volt a községnek, így megmenekültek egy kellemetlenségtől, hisz a Tímár famíliáról kiderült, hogy kuruzslók. Tormay Károly Tolna megye tiszti főorvosa 1842-43. évről szóló beszámoló jelentésében írta: „Ezek száma (a kuruzslóké) a megyében nagy, ezek által a szegény, tudatlan nép minden felvigyázása mellett mégis zsaroltatik, és pedig annyira, hogy a N. Dorogi Tímár Mihály több helységből évenkint bizonyos fizetést vesz fel, és azért az emberek és marhák számára a veszettség ellen körös bogár port ád. A javasok közönségesen a pásztorokkal egyetértésben vannak, kik minduntalan veszett kutyát a gulya, vagy nyáj közt láttak, így tehát mindannyi marhákat a javas poraival étetik és az ezért felvett pénzt a pásztorokkal osztyák." A kutyák még ha nem is voltak veszettek, sok gondot okoztak a tanácsnak. Gyakran elhangzott a figyelmeztetés „kutyájoknak jobb gonddal való tartására megintetnek." 8. GAZDÁLKODÁS A falvak birtokában lévő szántó, rét, legelő és szőlő műveltetése, lakosok közti kiosztása, az állattartással kapcsolatos teendők intézése mellett a kisebb királyi haszonvételekből származó jövedelemforrások biztosítása is a feladatok közé tartozott. Már a 18. század utolsó harmadában a megye rendeletére a falvak bíráinak éves számadásokat kellett készíteniük. Ezekből rekonstruálható a községek gazdálkodása. Úgy tűnik volt egy bírói-perceptori pénztár. Ennek számadásai tartalmazták a község legfontosabb bevételeit, kiadásait. Külön pénztár volt az árvakassza, amelyet az árvák atyja, a tutor kezelt. A község bevételeiről és kiadásairól évente számoltak el a bírák, az esetleges hiányokért anyagilag is felelősek voltak. Időnként a sárközi parasztpolgárok elnézőek voltak a rosszul gazdálkodó bíróval szemben. Az őcsényi tanács 1814. február 5-i ülésén úgy döntött, hogy az előző bírák bukásából 10 forintot elengedtek, de többet nem. 26 4 8.1. Pénz- és hitelügyek Saját gazdálkodását önálló pénzügyigazgatás mellett végezte, amely teljes mértékben elvált az adóügyektől. A falvak bevételeiről és kiadásairól való döntés, a hitelügyletek lebonyolítása, az egyes jövedelmek beszedése, azok felhasználása, a pénzkezelés módjának meghatározása, a falusi pénztár működtetése, mindezek adminisztrálása, egyfajta számviteli fegyelem megteremtése és az ellenőrzés módjának előírása saját (és földesúri) jogszabályok által megszabott keretek között történt. A jogkörök meghatározása és a felelősség megfogalmazása alapvető a pénzügyek vitelében. A fal26 2 Canonica vizitácó - Pilis 1816. 263 őcsény közs. prot. - 1823. febr. 9. 26 4 Őcsény közs. prot. - 1814. febr. 5. 381
