Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
telenül áradt a Duna vize, és nőtt az árvíz (a mint az ujjságok írják és írták a felsőbb országokban igen nagy felhő szakadások lévén sok helységeket, városokat végképpen el pusztított) ez az árvíz úgy annyira megnőtt, hogy nyári vízben hallatlan dolog volt, és ki mondhatatlan, megfizethetetlen károkat tett, nevezetessen ezen víz a felső Belső Teleki uton keresztül ütött messzire, a Detsfelé vezető utonfojt térdig való magos víz a kukoritza földeinket és kukoritzáinkat el vette, ki vévén a középső dűllőt, a Szaloknai napnyugoti Dűllőket mind kettőt elvette, az egyház felöl némely házak vízben voltak, a helység régi bika akoljában a helység szénáját fel verte (de még Szexárdon is 2 v. 3 utzai sor házakat el vett és némellyek le dűltek) hallatlan nagy víz még jég víznek is, minden állásokra rakott szénát el vette, a Borrévi, és Karai fokoknál lévő töltéseket amelyek a legjobb móddal, és igen magasra fel voltak töltve, a tetejére hágott és el szagatta, még a Sárvízi hidunk tetejére is reá hágott, s a pallókat fel kelletett szedni, ez az víz meg kezdett térni igen keveset mint egy unyit 28ik aug. 1815 és azután lassan el apadt, hagyván maga után az egész Sárközieknek nagy szomorúságot. " 25 8 7.5. Kommunális ellátás A kommunális ellátás keretén belül falurendezési ügyek, építkezések engedélyezése, közösségi ingatlanok karbantartása mellett gondoskodni kellett a falvak tisztaságáról, ivóvízellátásáról, az utak és hidak építéséről és karbantartásáról. A középkorban egész Magyarországon elterjedt szokás volt a húsvéti határkerülés vagy határjárás. Sok helyen e szokás Szent György napjához kötődött. Legtöbbször férfiak vettek részt a határkerülésben. Járhattak gyalog és lovon egyaránt. Nagy lármával, zajjal haladtak. Közben énekeltek és imádkoztak. A szokás néhol összekapcsolódott a határbeli kutak és források tisztításával. A határkerülők járhattak nagyszombat estéjén, nagyszombat éjszakáján, de volt példa a vasárnap délelőtti határjárásra is. A húsvéti határkerülést gyakran emlegették a 18. századi határperekben mint egy-egy földdarab hovatartozását bizonyító cselekményt. A falu földterületének végpontjait kijelölték, azok védelméről gondoskodtak, és rendszeresen megújították. A falvak határának sérthetetlenségét a községi elöljárók biztosították, s a közösségben állandóan tudatosították a határjelek helyét. A természetes és mesterséges határjeleket rögzítették, az általános eljárás az volt, hogy a tanácsi emberek vagy ezen alkalomra választott tisztségviselők vezetésével a férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát. A határjárás alkalmával a legényeket megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára. A nagyhét a természet újjászületésének időszaka, következésképpen az emberi környezet megújulására és tisztítására is ragyogó alkalom. A parasztgazdák a nagyhéten iparkodtak rendbe tenni a portájukat. A faluközösségek is a nagyhéten végezték a közmunkák jelentős részét, pl. a határbéli utak javítását, a kutak tisztítását, az árkok újraásását. A falu, a közösség számára végzett munka tulajdonképpen valamennyi résztvevő számára hasznos. Ezért többnyire saját kosztjukon végezték azt, legfeljebb a befejezéskor a falu vezetői kínálták meg a résztvevőket egy kis itallal. Az ilyen munkákban általában férfiak vettek részt. Közös munkának számított a legelők karbantartása. Kora tavasszal a férfiak kivonultak a vakondtúrások elegyengetésére, a bokrok, száraz, szúrós gyomok kiirtására, a kutak, vályúk, itatok megjavítására. Mindenki maga vitt ennivalót, csak az italt adta az elöljáróság vagy a legelőtársulat. Hasonlóképpen történt a tavaszi időszakban a mezei utak, a mesgyék karbantartása is. A szőlőhegy határának gondozását és karbantartását a hegytörvények alapján a hegyközségi elöljárók a tavaszi és őszi gyepűjárás alkalmával felügyelték. 7.5.1. Építésügy A tanács saját hatáskörében rendezte a birtokában lévő területek felosztását és hasznosítását. A házhelyek és kertek kiosztását, középületek, közterületek helyének kijelölését a 18. század elején min258 (3 c sé ny közs. prot. - 1816. márc 1. 379
