Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

„Midőn a bánatos szívű és megfizethetetlen károkat vallott lakosaink észre vették azt, hogy azon gonosztevő gyújtogató asszony a víz hátáról tsonakból nézné azon gyászos és szomorú tűzi prédálás­nak lángjait, aki örül azon rémítő esetben", midőn azt is látták, hogy a szélvész miatt a tüzet nem tud­ják eloltani, meg már nagyobb részt le is égett a község, utána mentek a gyújtogatónak s „tulajdon maga házában be vetvén,, a lakosok közakarattal „búban és bánatban s elfelejthetetlen keserűségben merült zokogó szavakkal kiáltván ellene", meg égették. A prédikátor azonban megjegyezte az egyházi protokollumban, hogy ezután a férje a temetőn kí­vül eltemette. 25 3 A községi jegyző 1817. június 15-én kelt összegzése szerint: leégett 219 lakos háza a melléképü­letekkel együtt, a községháza és egyéb épületei, az iskola, a jegyzőlakás, a kocsma, a mészárszék, az ebből származó összes kár 203 899 forintot tett ki. 25 4 Az eseményeket feljegyző református lelkész szerint a tűz gyors terjedésének az oka a szél mellett az lehetett, hogy az égés előtt igen sűrűen épültek a házak a helységben, volt olyan udvar, ahol négy, öt, sőt még több ház is állott. A hasonló, sajnálatos események elkerülése érdekében a szekszárdi ura­dalom tiszttartójának közbenjárására engedélyezték a község regulációját (mérnöki tervek alapján tör­ténő felmérését), még pedig úgy, hogy minden gazda elegendő területű házhelyet kapott. Ennek ér­dekében a megyei földmérő felmérte a község belterületét, melyet a lakosság számához mérten kevésnek talált, s így az alsó- és felsőtelken lévő búzaföldekből jó darabot házhelynek osztottak ki. E nagy tűzvészre emlékezve a község elöljárósága 1826. december 12-én bejárta a helységet, hogy érvényt szerezzen a tűz ellen hozott intézkedéseknek. Nagyon sok hiányosságot tapasztaltak. 120 csa­ládnál volt probléma: főleg a kéményekkel, udvari építményekkel és a szomszéd ház falához rakott gyúlékony anyagokkal: nád, tűzifa stb. Például: „Öreg Kis Deák Istvánnak pozdorjája, szalma pet­renczéje és a rakása, a szomszéd háza elől el rakatni, a tuskót pedig az uttzáról be hempergettetni ren­deltetett. Péterfi Istvánnénak megparantsoltatott keményen, hogy kéményét ki rakassa és vagy vájaggal vagy téglával rakja, nem élére, hanem lapjára tsináltassa". Magyar Istvánnak megtiltották az udva­ron lévő kemencéjében való sütést-főzést. 25 5 Ezen óvintézkedésekkel sem sikerült azonban elejét venni a tűzeseteknek, hisz 1830-ban ismét tűz pusztított Őcsényben, de ez méreteiben meg sem közelítette az 1817. évi égést. A tűz mellett az áradások is pusztították a sárköziek gazdaságát. A rendszeresen érkező áradásokra felkészültek, de a váratlanul nagy vizek sok gondot okoztak a lakosoknak. 1800. márc. 12-én írta a de­csi jegyző, hogy „másodszor állott bé az Öreg Duna, úgy hogy Babits házi csárdánál lehetett járni. Ez a végett inprotocolaltatott, hogy még most is élő 80. 90 esztendős emberek nem érték, hogy Gergely nap­ján bé állott volna az Öreg Duna." 25 6 1810. márc. 20-án jegyezték fel az őcsényiek, hogy volt „akkor vagy 2 hétig tartott igen nagy árvíz, a Báta hídjának is tsak a teteje láczott, vagy közepe. " 25 1 Őcsényben jegyezték fel 1816-ban: „Jegyzés az 1815ik esztendőben volt szer felett való nagy ár­vízről. Az elmúlt 1815ik esztendőben 5ik juliusra ki jött a Duna árvize úgy annyira, hogy az őtsényi szöllő hegy ajjai búza földektől fogva sehol semmi száraz nem találtatott az Öreg Dunáig, ez az ár­víz a kilső calcaturában lévő búzánkban igen felette sok kárt tett, de még is sok kárral, veszéjjel, a nagy­gyából a lakosok ki aratták a vízből csónakokról ebben az esztendőben szalmájára nézve a búza tsak fél termés volt, és felette konkolos s más gazzal tejes, mivel a hó leesvén fagy nem volt, igen sok búzá­nak ártott, ki is vesztek, és zabbal vetettek el sok. Úgy meg áldotta az Isten, hogy átaljában vévén a termést minden kereszt búza meg adott 7. Vékát, 8 vékát, de zab semmi sem volt, ez az árvíz sok fü­vet, rendet, vontatókat el rontott, de későbben julius hónap végén szépen kezdett apadni a víz. Tör­tént ismét ebben az esztendőben auguszt 7ik 8ik napj. Ujjra kezdett áradni, és 25ik augustusig szün­25 3 Őcsény egyh. prot. - 1817. máj. 29. 25 4 Őcsény közs. prot. - 1817. szept. 2. 255 őcsény közs. prot. - 1826. dec. 12. 25 6 Decs közs. prot. - 1800. márc. 12. 25 7 Őcsény közs. prot. - 1810. márc. 20. 378

Next

/
Thumbnails
Contents