Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
gos jelenségek voltak, hisz a falusi házak zöme sövényből és sárból épült, gyakran még a kéményt is sövényből készítették. A sövényfalu házak tetejét szalmával vagy náddal fedték, amelyben komoly károkat okoztak a véletlen keletkezett, vagy a villámcsapástól származott tüzek. A természeti csapások miatt gyakran módosult, változott a falukép. Egy-egy nagyobb tűz után mérnöki tervek alapján szinte teljesen átalakult a falvak képe. Megpróbáltak ugyan védekezni a természeti csapások ellen, de nem mindig sikerrel. Az alsónyéki tanács már 1789. május 14-én határozatot hozott, hogy akinek kemencéje az udvaron van, bontsa le és a konyhában építsen újat. 25 0 Egy hónap múlva már azt jelentették, hogy aki nem bontotta le, azét lerombolták. 1808. március 1-én 14 személyt „tűzi eszközökre vigyázókká" tettek meg. 25 1 1826-ban Bankó Jánosnak a templom szomszédságában épülő házát cseréppel kellett befednie, nehogy a gyúlékony zsup miatt az Isten házát is veszélyeztesse. Sőt a szomszédos Bátaszék mezőváros már tűzvédelmi eszközzel, „vízipuskával" is rendelkezett, amivel készségesen segítette a bajba jutott alsónyékieket. Őcsényben 1810. március 17-én tanácsi határozatot hoztak a tűzesetek megelőzése érdekében. Tapasztalva a károkat, a községi tanács úgy döntött, hogy a hadnagyokon és csőszökön kívül utcabírákat fognak kinevezni, akik éjszakánként a saját utcáikban vigyáznak a veszedelmekre, dorbézolásokra, mulatságokra. „Magok a lakosok és asszonyok köteleztetnek arra, hogy szeles időben tüzet gerjeszteni füjteni, akár sütés, akár már szükségeikre nézve, kivált éczakának idején, nem szabad, sem pedigfél-eszű, bódult ifjak, vagy éretlen idejű leányaikra s gyermekeikre soha a füjtést ne bízzák. Mikora rántást teszik, vigyázzanak, mivel akkor hamar lobbanó láng szokott esni, tüzet szomszédból hordani soha szabad nem lészen, az éczaka be takart tüz mellől a matskákat el-kergessék, ne hogy a könynyen szőreikbe ragadó parasat padlásra, vagy ki az udvarra vigyék. Télre az asszonyok vigyázzanak, hogy a kender, vagy szösz körül métsel ne forgolódjanak, sem azokat kemenczére száradni ne rakják, mert hamar ki-gyulladhat. A pipázás eszterhéjon kívül tsendes időben, szeleskor pedig belől is tilalmas, úgy, hogy akit akár ki bejelent, elsőbb 12, másodszor pedig 24 kemény pálczákkal büntettetni fog: aki a tilalmas helyen pipázót látja be nem jelenti, az asszony 6 korbátsal, férfi pedig 6 pálczákkal a rend tartásra emlékeztetni fog." 25 2 E megelőző intézkedéseknek azonban nem sikerült érvényt szerezni, hisz 1817. május 28-án este 11 órától hajnali 3, vagy 4 óráig 187 telkes jobbágy és 33 házas zsellér vagyona ment füstbe, hamuvá lettek házaik, minden berendezésük, ruházatuk, élelmük. A tűz szándékos gyújtogatás eredményeként lobbant fel, egy elmeháborodott asszony rágyújtotta házukat bent tartózkodó családtagjaira. Nemes Barna Osváld Mihály felesége Seres Erzsébet (kiről a falu lelkésze feljegyezte, hogy „egynéhány esztendőktől fogva mélységes hipocondriában volt") szánt szándékkal rágyújtotta házukat bent lévő rokonaira. Ő maga pedig csónakba ülve a falu mellett folyó Báta vizén átevezett és onnan nézte a lángokat. Házuk a község alsó végén volt, nagy szél „fúván téli napnyugotról" fele falun csaknem két óra alatt átfutott, majd a szélirány megfordulása után a falu másik részén délről folytatta a tűz „gyászos prédálását úgy hogy hajnali 3 órára már a tűz a szél mentében pusztulásra valót nem talált." A tűz megfékezésének akadályait több tényező együttes hatásában látták a falu vezetői. A férfiak a szőlőmunkák miatt a hegyen tartózkodtak, és a nagy víz miatt nem nyújthattak gyors segítséget az otthon maradottaknak. A nagy szárazság miatt a szél „óik 8ik s lOik ház ellen is vitte a tüzet", melynek nem lehetett ellenállni. Tűzoltó segítség Szekszárdról sem jöhetett, hisz sokan nem is értesültek a tűzről, akik esetleg látták, azok nem tudtak a „habok között éjjel jönni." A decsiek megpróbáltak ugyan segítséget hozni, de a tűz veszedelmes lángjai éppen a településnek azon részén lobogtak, ahol bejöhettek volna, másfelé a víz miatt nem kerülhettek. „Egyszóval semmi emberi segedelemnek módja nem lévén, elöl víz, hátul tűz közé foglaltattunk a tűzi veszedelem a szelekkel szabadon vitte dühös és prédált erejét". 25 0 Alsónyék közs. prot. - 1789. máj. 19. 25 1 Alsónyék közs. prot. - 1808. márc. 1. 25 2 Ocsény közs. prot. - 1810. márc 17. 377
