Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
A jogbiztosító ügyletek nemcsak a polgárok egymás közötti viszonylatában történtek, hanem a falvak maguk is tulajdonosok lévén, saját birtokaik kapcsán is jelentkeztek. A tulajdonban való megerősítést és háborítatlan birtoklást két irányban is biztosítani kellett. A falvak egyrészt földesuraikkal, másrészt a határos községekkel kerültek vitás helyzetekbe, ahol szükségessé válhatott a jogi úton való rendezés. A földesurakkal szemben a felettes hatóságok ítélkeztek, a szomszédokkal viszont saját hatáskörben igyekeztek megoldani nézeteltéréseiket, és a megegyezések határjárásokon születtek meg. A határok jeleit aztán időnként megvizsgálták, megújításukról intézkedtek, a jogtalan határhasználókat pedig büntetéssel sújtották. 24 2 7.1. Katonai ügyek Az önkormányzat saját igazgatási hatáskörében, de a felsőbb utasítások megtartásával intézte a katonasággal kapcsolatos teendőket. Elszállásolásuk, ellátásuk, szállításuk megszervezése, annak adminisztrációja, az újoncozás, a katonai épületek építése elsősorban végrehajtási feladatként jelentkeztek, a falvak saját jogalkotói tevékenysége is a megoldásukat célzó döntések meghozatalára korlátozódott. Többnyire egyedi alkalomszerűen hozott tanácsi határozatokban rögzítették a beszállásolás rendjét és annak nyilvántartását. Ritkábban fordult elő általánosabb jellegű vagy ismétlődő szabályozás a katonatartás kötelezettségét és az az alóli mentességet illetően. A beszállásolt katonaság a felhasznált élelmiszerekről, tüzelőről, takarmányról és előfogatokról nyugtát adott, a kincstár azonban nem a folyó piaci árat, hanem annál többnyire alacsonyabb térítést fizetett a vármegye pénztárába. A térítés és a piaci érték különbözete a diperdita (veszteség). 1757től kezdve a katonaságnak nyújtott szolgáltatásokat beszámították az adóba. Gabona- és borbőség idején jól jött a katonaság, mert enyhítette az értékesítési gondokat. A jegyzők szorgalmasan vezették a diperdita-jellegű tételeket, hogy a következő katonai évi adóbeszámításhoz megfelelő bizonylatokat mutathasson fel. A falvak számára talán a legsúlyosabbak a katonaállítás kötelezettségei voltak. Őcsényben pl. 1811ben 52 családnak volt katona hozzátartozója. Közülük húsz már több mint tíz éve ette a komisz kenyeret - ami nem ritkaság ebben a korban -, de van, aki 20 évnél is régebben szolgált. Érthető módon, a jegyzőkönyvekben gyakran olvashatunk a rekruták kiválasztásáról. A katonáskodás terhei elsősorban a két és több fiúval rendelkező gazdák vállára nehezedett. 1809-ben pl. felszólították az őcsényi elöljáróságot, hogy állítson ki hat rekrutát. A falu vezetése összeírást készített azokról a családokról, ahol az egyik fiú 12 évnél, a másik 16 évnél idősebb. A 16 évet betöltötteket számbavették mint azonnal küldhetőt. Ezen kívül listára kerültek zsellérek és egyedülálló vagyontalan legények is. „Előnyt élveznek" az erkölcstelenek s azok, akik a katonáskodás elől valamikor már megszöktek. Felmentésben csak a nemesek részesültek, és azok, akiknek családtagja éppen katona. Az említett esetben végül is 1809. november 3-án az elöljáróság összeállított egy 34 főből álló névsort a jövőbeli katonákról. Nyolc nevet kereszttel jelöltek meg, akik közül a hat besorozandó kikerül majd. Rátartással dolgoztak, mert a választottak közül néhány rejtőzködött. Mindegyik jel mellett rövid indoklás olvasható, miszerint a küldendő személy rossz magaviseletű, istenkáromló, verekedős, elöljáróit szidalmazta, csavargó, részeges, bujkáló, s másokat is elszöktetett a katonaság elől. A minősítésekből kiviláglik, hogy a katonaállítás a faluközösségen belül egyben büntetőeszköz is. így olyan ifjút is jelöltek katonának, akinek nem volt fiútestvére vagy a családjából már szolgált valaki a hadseregben. Ugyanakkor nem választottak a bíró családjából, holott három számbavehető fia is volt. Esetében azonban megjegyzik, hogy mindenkor felajánlotta, hogy fogad maguk helyett katonát pénzen. A fogadott katonaállítással elsősorban a tehetős jobbágyok élhettek. Erre megvolt a jogi lehetőség, de nagyon költséges. 1809. november 7-én pl. Ör. Seres János két fiúgyermekkel rendelkező családfő - bár 24 2 SZABÓ 2001, 28-31. 373
