Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
az ő nevük mellett semmiféle jelzés nincs - fogadott helyettes katonát, hogy fiai lekerüljenek a listáról. Egy Őcsényben dolgozó faddi szolgalegénnyel szabályos szerződést kötött, melynek értelmében az 450 forintért átvállalta a katonaszolgálatot. 450 forint igen sok pénz, ezen akkoriban egy jó szilárdfalú házat lehetett venni, nádas, sövényfalút kettőt is. Több, mint a jegyző, a lelkész és a két tanító együttes évi salláriuma (pénzbeni fizetése). Az 52 katonaként szolgáló ifjú közül négy fogadott, egy helyett pedig zsellérje szolgált. A katona besorozása a jegyzőkönyv szerint úgy történt, hogy amint a kiválasztott személyeket jóváhagyták, a helység tanácsa még azon éjjel kinevez három-három embert egy-egy katona 24 órán belüli előállítására. Ha nem sikerült, saját maguknak kellett a szökött rekruta helyett bevonulniuk. 1814-ben újra terítékre került a katonaállítás gondja. A problémát az okozta, hogy az újoncoknak való „Nőtelen Ifjak mind elbujkáltak; sőt bizonyos bátorságos Nemes Helyekre vették magokat". December 26-án falugyűlést hívtak össze, hogy „rendelést tegyenek", azaz statutumot alkossanak arról, hogyan teljesítse és ossza meg a helység a katonaadás terheit. A gyűlésen a közrend megbízta a tanácsot a rendelet kidolgozásával. Két irányelvben azonnal megegyeztek, mégpedig a katonaállítás terhének igazságos, arányos elosztásában és abban, hogy aki a katonaság elől megszökik, többé a falu lakója ne lehessen. Megfogalmazták, hogy mi, „...minden élő Lakosok egy Felséges Kegyelmes Királyunknak Kegyes Szárnyai alatt lakunk, egy Országnak Földén élünk; annálfogva nem tsak a többes fias Gazdák; hanem az egy fias, és fiatlan Gazdák is tartoznak a Katona állítás terhét egy aránt érezni,..." 1815. január elején elkészült a 13 pontból álló szabályrendelet. Első pontjában egy „Katona Cassa"létrehozásáról határozott, amelyből a katonaállítás költségeit szándékoztak fedezni. A kaszszába, a nemesek kivételével, minden lakosnak, a bírótól a legszegényebb zsellérig fizetnie kellett vagyonához mérten. A többi pont a teherviselés konkrét részleteivel foglalkozott. Lényege az, hogy mivel egész telek után egy katonát kell kiállítani, két féltelkes, illetve négy negyedsessiós adja össze a pénzt egy katona fogadására. A vagyonos, szőlővel, réttel, állattal bíró zsellérek közül nyolcan, a házas zsellérek közül tizenketten, a házatlan zsellérek közül húszan osztoznak e kötelességen. Kivételt képeznek a „cégéres bűnben élők", ők minden kifogás nélkül besorozandók. A katonát adó csoportokat az elöljáróság állítja össze, mégpedig úgy, hogy mindegyikben legyen fiúval rendelkező család is, mert előfordulhat, hogy hirtelen behívás esetén nem sikerül azonnal helyettes katonát találni. Ez esetben a többiek a bevonuló csoporttagnak fizetik a teljes fogadó összeget. A rendeletet a lakosok előtt kétszer felolvassák, s jóváhagyásukkal, a bíró, az esküdtek és 90 közlakos aláírásával január 8án felterjesztették a vármegyéhez. A vármegye a rendeléseket változtatás nélkül elfogadta, s április 30-i válaszlevelében parancsba adta végrehajtását. 24 3 7.2 Hivatalszervezet működtetése A feladatok másik csoportját a hivatalszervezet működtetésének biztosítása alkotta. Szorosan véve ez ugyan nem érintette közvetlenül a falvak lakosságát, de közvetett hatása mindenképpen volt, az ügyintézés mikéntjét ez határozta meg. A hivatali apparátus nemcsak választott tisztségviselőkből állt, hanem alkalmazott tagjai is voltak, s mellettük még szolgaszemélyzet is végzett meghatározott feladatokat. Ezek elfogadása, teendőik előírása, felügyelete és illetménye megszabása a bíró és a tanács hatáskörébe tartozott. A tanács és alkalmazottainak hivatalszerű működésében szabályozásra került a falvak képviseletében szolgálati úton lévők díjazása is, a fuvarköltségek szabályozása, a napidíj és az útiköltség-térítés. 7.3. Reprezentáció Az apparátus hivatali működésének voltak bizonyos külsőségekben megnyilvánuló vonásai, melyek 24 1 ZENTAI 1994, 50-51. 374
