Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
tetik velünk az őcsényi egyházi protokollum feljegyzései 1817. február 16-áról: Ekkor olvasták fel Tóth Pál nótárius prédikátorhoz küldött levelét, amelyben arról írt, hogy „a tekintetes vármegye még la decemb. Küldött a helységnek egy paranstolatot, amelyben szorosan parantsolja, hogy a helység tsináltasson a bábák számára egy fetskendezőt a község költségén. Nótárius úr pedig azt kívánta: hog ezt az eklésia csináltassa nem pedig a helység. Mivel a tekintetes vármegyének parantsolatja nem az eklésia, hanem egyesen a helység elöljáróihoz vagyon intézve, a parantsolt dolgot is nem az eklésia, hanem a helység köteleztetik tellyesíteni, annyival inkább, mivel a község cassája a helység kezében vagyon." 12 3 A bábák alkalmanként a tanács szakértőiként is közreműködtek, főleg a paráznaság kivizsgálása során. „Detsi Kováts Erzsébet és Szabó Sára bábákkal meg visgáltattuk Ör. Pütsök István hajadon leányát Susánnát, kik is visgálat után jelenték, hogy nevezett leánytól valósággal mintegy 3 holnapos gyermek ment vóna el, tapasztalák," de maga a megvádolt személy is megerősítette a szakértők véleményét, elismerve paráznaságát, még vétkező társa nevét is kiadta. 12 4 5.10. Pásztorok A községek lakóinak állatállománya őrzésére felfogadott szakalkalmazottak. A Sárközben a gazdasági élet jelentősebb ága az állattartás volt. Az árvizes, szűk határ miatt fontosabb haszonvételi forrás volt, mint a földművelés. Régebben az egész Duna mentén rétszabadítás után a jószág bármerre járhatott őrizetlenül, mindenkinek magának kellett sáncolással vagy korlátokkal megvédenie szénáját az állatoktól. Ha a kerítés elégtelensége folytán kár esett, senkitől sem követelhettek kártérítést. Ha pedig valaki a kárt okozó jószágot megsebesítette, vagy megölte, a jószág gazdája kapott kártérítést. Az uradalmak és a vármegye már a 18. század végén szorgalmazta a közös nyájak felállítását, és tiltották az őrizetlenül való vagy egyéni legeltetést. A közös nyájak felállításával jelentek meg a hivatalos pásztorok. Őcsény 1828-as összeírásában olvashatjuk azt a megjegyzést, hogy laknak a faluban pásztorok is, de jogaik nincsenek. Ezek a pásztorok egyes, több jószágot tartó gazdáknak a nyájait, falkáit őrizték. A 19. század végére jelentek meg a közös nyájakat őrző pásztorok. A számadók, akik felelősséget vállaltak a jószágért, rendszerint falubeli parasztgazdák voltak, akik a jószág őrzésében hol több, hol kevesebb részt vállaltak. Ő szedte össze a pásztorbért, főzetett bojtárjainak vagy másként gondoskodott ellátásukról, más bajos dolgaiban eljárt, esetleg lopott jószágot nyomozva utazott, szántott-vetett, vásározott és gyakran hónapokig sem nézett bojtárjai után, ha annyira megbízott bennük. De az anyagi felelősség őket is terhelte, ahogy a decsi protokollumban szerepel: „...a kiknek 1841ik évben veszvén el lovaik Mészáros János javaiban tsakfele részében fognak részeltetni, mivel a másik felét Őtsénbe lakó Szabó Mihály akkori számadó tartozik viselni!' 12 8 Egy-egy nyáj őrzését egy számadóra és a számadó által fogadott bojtárok „kezére" és anyagi felelősségére bízták. Az állatok felvigyázásának nehéz munkáját bojtárok végezték, akik többnyire házasulatlan férfiak, más vidékről ideszakadt pásztorivadékok, zsellérek, árvák, egyszóval vagyontalanok, jöttmentek. A Sárközben, a szomszédos alföldi és dunántúli területekkel összehasonlítva, nem alakultak ki pásztor-nemzetségek, melyeknek tagjai generációkon keresztül, apáról fiúra öröklődőén mindnyájan pásztorok lettek volna. A Sárközben, ahogy a szájhagyomány, úgy a levéltári források is azt bizonyítják, hogy bárki lehetett számadó pásztor a falu parasztjai közül, s bárki lehetett bojtár a legények közül. A számadóval szemben csak az volt a követelmény, hogy legyen vagyona, legyenek állatai, hogy ha a kezére bízott nyájban hiánya támadna, azt sajátjából pótolni tudja. Mivel a sárközi jogszokás gondosan szétválasztotta a férj és a feleség vagyonát egészen haláláig, a pásztorfogadások a pásztor-számadó feleségének jelenlétében történtek, hogy mindketten feleljenek vagyonukkal az 12 3 Őcsény közs. prot. - 1817. febr. 16. 12 4 Decs közs. prot. - 1844. febr. 13. 12 5 Decs közs. prot. - 1843. jan. 10. 352
