Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán
kor a végrehajtás hiányosságából következett. A határozatok nemcsak falusi jogszabályok, hanem egyben végrehajtási utasítások is voltak, s ebben a formában hirdették ki a vármegyei rendeleteket és úriszéki határozatokat is. A falvak földesuraktól való függése egészen közvetlenül befolyásolta az igazgatási döntések keletkezését, mégpedig nemcsak egyetlen irányból. Olykor éppen a földesurak beavatkozása miatt születtek falusi határozatok, máskor maguk a földesurak voltak a kezdeményezői egy-egy szabályrendelet megalkotásának. 4. A FALVAK IGAZGATÁSÁNAK SZERVEZETE A falvak önkormányzatának intézményrendszere testületi és egyedi szervekből állt. Testületi jellegű volt a közgyűlés és a tanács. Egyedi szerveket a bíró, aki a legfontosabb volt, s a feladatmegosztás szerinti szaktisztviselők alkották. A bíráskodás és jogszabály-alkotás joga mindvégig a tanácsot illette meg, a szaktisztviselők a végrehajtás egy-egy speciális területén működtek, de ott is a tanács és a bíró ellenőrzésével. A végrehajtói hatalom azonban mégsem különült el teljesen, egyrészt azért, mert a tanács és a bíró is részt vett a konkrét ügyintézésben, másrészt pedig a tanácstagok maguk közül is megbíztak személyeket szakfeladatok ellátásával, illetve egyes hivatalviselőket is beválasztottak a tanács tagjai közé. A falvak igazgatásában tevékenykedő személyeket az évenkénti tisztújításon választották, illetve azt követően nevezték ki, de ez nem jelentette azt, hogy mindig új emberek kerültek hivatalba. A falvak vezetői és szaktisztviselői egy meghatározott zárt kört alkottak. Az egyes tisztségek egymás között cserélődtek. A tisztségviselőkkel szemben a 18-19. században elsősorban vallási és erkölcsi követelményeket támasztottak, a szakértelem - a nótáriuson kívül - nem volt feltétele annak, hogy valaki hivatalba kerülhessen. Még az írástudás hiánya sem volt akadálya annak, hogy valakit a falu bírájának válaszszanak. 4.1. A község vezetői, hivatalviselői 4.1.1. Falugyűlés (közgyűlés) A faluközösség önkormányzata a földközösségben gyökerezik. A faluközösségben a közös földbirtoklás és az önellátó gazdálkodás következménye az erős egymásrautaltság volt, és ez eredményezte az együttműködés szükségszerűségét, az erős közösségi kötelékek kialakulását. A földműves falu világszerte nem csak településforma, nem együttélők szervetlen csoportosulása, hanem gazdasági szervezet és jogi közösség is volt, jogokban és kötelezettségekben egyaránt részesülők közössége. A rendkívül sokoldalú, az élet minden területére kiterjedő ügyek kialakították a faluközösség önkormányzatának és önigazgatásának fórumait. 1 3 A legrégibb, s elméletileg a legnagyobb hatáskörrel rendelkező testületi szerv, a falugyűlés. A falu ügyeit a bíró és az esküdtek együtt intézték. Ők alkották a „Helység Tanácsá"-t, amely vasárnaponként ülésezett a helységházán. Ilyenkor az egész községet érintő kérdésekkel foglalkoztak. A témákról és döntésekről a nótárius jegyzőkönyvet vezettek. A nagy horderejű dolgokat a falugyűlés elé terjesztették. A falugyűlés, más néven „Közönséges Gyűlés" vagy „Közgyűlés" az a fórum, ahol a kommunitás hallatta hangját, és ellenőrizte a faluszervezet működését. A 19. század elején a sárközi községekben nagyjából egészséges egyensúly érvényesült a vezetői hatalom és a közösségi érdekképviselet között. A „Közrend" nem egyszer felelősségre vonta az elöljáróságot. Ocsényben pl. 1812-ben számonkérték a bírón, hogy miért mellőzi az egyik esküdtet, majd sikerrel követelték, hogy a régi es1 3 KOCSIS 2000, 586. 324
