Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

küdtek helyett más személyeket válasszanak. Magyarázatot kértek arra a méltánytalanságra, hogy ifjú Görtsös István esküdt kurátort ki verette meg és miért. Az indoklás szerint a nevezett esküdt „engedetlen" volt, a bíró kezéből kikapta a bírói pálcát (a bírói hatalom jelképét), és elhajította. Mondván: „Kendnek Bátyám az ereje csak annyi, mint Szúnyogé (értvén alatta, hogy két hét volna Mindszent)", a bíróválasztás napja. Görtsöst az uradalmi tiszttartó büntette meg a bíró jelentése alapján. A földesúr általában ügyelt arra, hogy a bírói hatalom ne csorbuljon. Az újonnan választott bíró ismét öreg Tóth Mihály - osztozott a nép felzúdulásában, s hibáztatta az ó-bírót, amiért kivitte az ügyet a faluból. 1821-ben, amikor a „lakosok indíttatásából" azért hívták össze a falugyűlést, mert az emberek elégedetlenek voltak a határrendezéssel, az elöljáróság szemére vetették, hogy nem fáradt eleget a lakosok érdekében. A tömeget sikerül lecsendesíteni azzal, hogy felolvasták a korábban írt kérvényeket, és megígérték, hogy fokozott erőfeszítéseket tesznek. S valóban rövidesen újabb kérvénnyel fordulnak a földesúr képviselőihez. Ez a beadvány a szántó és a rét szűk kimérésének korrigálása érdekében íródott, részét képezte az uradalom és a község között 181 l-ben kezdődött, a Sármezeje körül halmozódott ellentéteknek, több évtizedes pörlekedésnek. A Sár-mezeje ügyének vitele, a község érdekeinek következetes és állhatatos képviselete a jobbágyfalusi autonómia megnyilvánulásának olyan szép példája volt, amire a mezővárosok is büszkék lehetnének. A falu népe és vezető testülete tűzvész és árvizek közepette, minden követ megmozgatott, hogy igazságát és földjét megvédje. Számtalanszor eljárt az úriszéknél, a vármegyénél, a budai Helytartótanácsnál. Az úti és egyéb költségeket mindig sikerült összegyűjteni, sőt 1826. március 21-én sok lakos önként maga is felutazott Budára a kérvényt vivő jegyző és esküdt kíséretében. Egyébként az ügy minden fontosabb lépése előtt összehívták a falugyűlést, megegyeztek a teendőkben, majd megfogalmazták beadványaikat, s mielőtt továbbítanák, felolvasták a köznép előtt jóváhagyásra. Közgyűlésen a lakosság bevonásával határoztak a falu más számottevő ügyeiben is, a bérletek, az adók teljesítése, a közvagyon kezelése, középületek emelése stb. kérdéseiben. A falugyűlés összehívása, a bíró- és esküdtválasztást kivéve, a megoldandó problémák függvényében, tehát rendszertelenül történt. Leggyakrabban a vasárnapi istentisztelet után került rá sor, de ha a szükség úgy hozta, hétköznapra rendelték.

1

4 Őcsényben írták, hogy „Falu Gyűlésében megjelentek, a mennyien tsak a Helység Törvény Házában bé fértek, sött az ablakokon kívül is, igen sok számú nép volt."

1

5 4.1.2. Tanács és az esküdtek Az urbárium úgy rendelkezett, hogy az esküdteket és a jegyzőt a község személyi és vagyoni megkötöttség nélkül teljesen önállóan választhatta és bocsáthatta el. Az esküdtek létszáma a község nagyságához igazodott (Őcsényben pl. 10, Pilisen 5 fő), megválasztásuk szintén a község tagjainak a személyekre történő egyenkénti szavazásával történt. Az esküdtek megválasztásuk után a bíróhoz hasonlóan ünnepélyes esküt tettek (nevük is innen származik) a közösség előtt. Őcsényben a falugyűlésen, a „Közönséges Gyűlésen" választották meg az esküdteket a bíróválasztást követően kitűzött időpontban a templomban vagy a helységházánál. A források tanúsága szerint 1809-ben tíz esküdtet választottak, s folytatták azt a régi szokást, hogy minden évben csak egy részük, 2-5 fő cserélődött, így megőrizték a folytonosságot. A leköszönő bíró az általános szokásoknak megfelelően esküdtként vett részt a továbbiakban a tanács munkájában.

1

6 Az esküdteket a bíróval egy időben választották. Megbízatásuk egy évre szólt, de ekkor újra választhatták őket. Az esküdtek a falu jobbágytársadalmának vagyonosabb rétegeiből kerültek ki. A vagyon azonban önmagában nem volt elegendő az esküdtséghez. A választandó személynek alkalmasnak, rátermettnek és tisztes korúnak kellett lennie, az átlagnál jobb szellemi képességekkel, 1

4 ZENTAI 1994, 23-26. 1

5 Ocsény közs. prot. - 1815. jún. 11. 1

6 NAGY 2002, 128-129. 325