Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

munkaszervezés, illetve a rokon családok közötti együttműködés keretei között, amint azonban a munka az idegen gazdaságokkal kialakított, s a létfenntartást szolgáló vállalkozás formáját ölti - vagyis létrejön a munkaerőpiac -, az alkalmi társulásoknak állandósult akcióközösségekké kell szerveződniük.

1

1 A feudalizmus századaiban a családi gazdaság kereteit meghaladó gazdálkodás-szervezési feladatok döntő hányada a „politikai község" - a kommunitás - választott vezetőinek hatáskörébe tartozott. A gazdálkodás szervezési feladatok abból adódtak, hogy a faluhatárnak inkább nagyobb, mint kisebb tésze - a legelő, az erdő, a nádas, a víz s minden számtalan - vetetlen terület - közös használatú volt, s mert mindezek hasznosítása a gazdálkodás részét jelentette, a választott vezetőségnek kellett ügyelnie rá, hogya közföldeken senki se jusson előnyhöz a többiek rovására.

1

2 3. AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE A falvak irányítása, igazgatása sokrétű feladatot képezett, a mindennapi életnek szinte minden területét magába foglalta. A bíráskodás terén büntető és polgári eljárások sorát jelentette. Az igazgatásban foglalkoztak a katonai ügyekkel, működtették a hivatalszervezetet, és ide tartozott a reprezentáció is. A rendészeti tevékenységek is sokrétűek voltak: közrend, közbiztonság, idegenrendészet, tűzrendészet, árvízvédelem. A kommunális ellátáshoz tartozott az építésügy, falurendezés, út- és utcahálózat, ivóvízellátás, közbiztonság. A gazdálkodás területén foglalkoztak a szántókkal, rétekkel, legelőkkel, szőlőműveléssel, erdőkkel, az állattartással, az ipari és kereskedelmi haszonvételekkel (már ahol voltak ilyenek). Az önkormányzatok hatáskörébe tartoztak még a pénz- és hitelügyek, az adószedés, a gyámügyek, az oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás és az egyházi ügyek. A gazdálkodással összefüggő összes feladatot, tehát a követendő gyakorlat hosszabb távú vagy eseti szabályozását is, a konkrét szervezést is a bíró, a helyettese és a tanács intézte. Szerteágazó feladataik közé tartozott - egyebek mellett - a fordulókban művelt határ rendjének felügyelete; a fordulókból kimaradt haszonnövények (pl. kukorica, kender, kerti vetemények) vetésére, ültetésére alkalmas parcellák rendszerint évenkénti újraosztása; a közföldeken megtermő szénafőből, nádból s az erdők fájából való arányos részesedés biztosítása; a közös legelő használati rendjének és a nyájak szervezési elveinek meghatározása, a pásztorok fogadása, illetve bérük egységesítése; a tanácsi bevételek és kiadások egyensúlyának fenntartása, vagyis a lakosság közköltségekhez való hozzájárulásának behajtása s a jövedelmező haszonvételek saját hatáskörben való kezelése. Mindeme irányító és szervezőmunkát vagy maguk a tanácsbeliek végezték - adókedvezmények fejében vagy tiszteletdíjért - vagy egy-egy speciális feladatra külön választottak, illetve fizetésért fogadtak megbízottat. Ez az elméleti felosztás csak utólagos rekonstrukció, a hatalomgyakorlás ilyenfajta szakigazgatási rendjéről ebben a korszakban még nem lehet beszélni, bár nyomai a 18. század végétől már fellelhetők. Az ügyintézés ad hoc jellegéből adódóan konkrét, egy adott időben éppen jelentkező feladat megoldására irányult. A falvak a hatáskörükbe tartozó ügyeket saját jogszabályalkotása eredményeként létrehozott határozatokkal szabályozta. A jogszabályalkotás testületi döntés eredménye volt minden esetben, a falu bírája és tanácsa együttesen hozhatott és hozott is határozatokat, melyek a falvak polgárai számára kötelező érvénnyel bírtak. Természetesen a határozatoknak összhangban kellett lenniük az ország törvényeivel és a vármegyei szabályrendeletekkel. Határozatot a tanács mindig az aktuális ügyek megoldására hozott, általánosítást csak elvétve tartalmaztak, így hasonló esetekben ismételt szabályalkotás vált szükségessé. Gyakori volt az újra megerősítő vagy megismételt előírás is, ami nem mindig a helyzet változása miatt történt, hanem oly1

1 SZILÁGYI 2000, 558. 1

2 WELLMANN 1980, 380. 323