Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A sárközi falvak önkormányzata a feudalizmus hajnalán

őket. Bátaszék mezővárosa az uradalom közepén terült el, Báta tőle keletre kétórányi járásra feküdt, míg Alsónána nyugatra, ugyancsak kétórányira. A hozzá tartozó települések, falvak és szállások e két településtől behatároltan, e mezőváros közelében voltak. Az uradalmat bérlő Kliegl Sándor 12 ezer forintot, majd 1776-tól évi 16 ezer forintot fizetett bérleti díjként a tulajdonos Theresianumnak. A bátaszéki uradalmat délről a Baranya megyei Dunaszekcső határolta, amelyet ekkor csak Székeséként emlegettek, amely a Bésán család birtoka volt. Nyugatról Apáti képezte a határt, amely Apponyi birtok volt, és Szálka, ahol a gróf Batthyányiaknak volt birtoka. Kelet felől a Pest megyében fekvő kalocsai érsekség birtoka volt szomszédos az uradalom határával. A 18. század végén az uradalomnak allodiuma nem volt, vagyis saját művelés alatti szántóföldjei nem voltak, szántóföldi művelést nem folytatott. Bevételét tehát a jobbágyok dézsmagabonája, szántóföldi termeivényei adták. A szőlőhegyeket is a jobbágyok művelték, ez után tizedet adtak a földesúrnak, de ugyanakkor Decs, Pilis és Alsónyék kilenceddel is tartozott ezekből a terményekből. A bor másodosztályúnak minősült. A Duna áradása azonban a szőlőhegyekben is komoly károkat okozott. 7 Az uradalom területén minden településen volt mészárszék, kivéve Pilist, uradalmi kocsma viszont csak Bátaszéken, Bátán és Várdombon volt, a többi településen az uradalom borát a községi csapszékekben mérték. Még a 19. század közepén is a majorsági gazdálkodás igen kis területen folyt: Leperd, Furkó, Betekincs, Orbó, Berek stb. pusztákon. Az 1850-es években a háromnyomásos gazdálkodás volt az általános. A falvak határát, nagyjából három egyenlő részre osztották, s az egyik fordulóban őszit termeltek, a másikban tavaszit vetettek, a harmadik pedig ugaron maradt, és a legelő marha járta.

8 1.2. A szekszárdi uradalom Őcsény földesura 1777-től a Magyar Királyi Helytartótanács által igazgatott Fundus Studiorum (Tanulmányi Alap) szekszárdi uradalma. Rodt Ferenc Konrád bíboros, szekszárdi apát halála után (1775) Mária Terézia nem nevezett ki javadalmas apátot, hanem a birtokokat a magyar tudományos egyetemnek adományozta 1777-ben. Kezelésükkel a szekszárdi közalapítványi tiszttartóságot bízta meg, amely megszűnéséig, 1848-ig látta el a birtokigazgatás szerteágazó feladatait. A következő falvak tartoztak a szekszárdi uradalomhoz: Szekszárd, Sióagárd, Grábóc, Mözs, Őcsény. Vezetői 1809ben a Pécsváradon lakó Thuróczy Mihály prefektus és a gazdaságot irányító Pozner Bernát tiszttartó, Császár Lipót számtartó, Erdödy Antal kasznár a szekszárdi központban.

9 1813-1815 között Thuróczy Mihály és Pózner Bernát mellett Beszedits János számtartó, Angyal György Alajos kasznár, Ravasz N. kancellista, Titser Konrád yaldberajzer" (erdőkerülő, erdész). 1816-ban Pózner Bernát utóda Beszedits János lett. 1822-ben Thuróczy Mihály, Pózner Bernát és Titser Konrád mellett Tomka László a számtartó, Kovács Ferenc a kasznár, Vesztergombi György az írnok. 1826-ban Thuróczy, Pózner és Kovács mellett Heizer János erdőmester, Forster Antal és Forster Károly fiskális vitte az ügyeket. Az uradalom dunántúli központja Pécsvárad volt. 2. A FALUSI ÖNKORMÁNYZAT Az ország lakosságának még a 19. század közepén is kb. háromnegyed részét alkotó mezőgazdasági népesség, elsősorban a parasztság mindennapi élete nagy részben a falvakban folyt le. A falu önkormányzata volt ekkor az egyetlen forma, melyben a parasztság egy-egy község keretében valamelyes 6 MOL. Helytartótanácsi lt. Departamentum urbariale. Számvevőségi ügyosztály. Jelzetes könyvek. Conscriptio Domini Báttaszék 1793. I. köt. C 591. XV. B. 21. 7 T. MÉREY 2000, 7-9. 8 BALÁZS KOVÁCS 2006, 78. 9 ZENTAI1994, 9. 321