Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről
csoport klasszikus és kései időszakára a jellemzőek. 7 2 A leletanyagban kis mennyiségben előfordulnak közepesen széles vonalak nagy és kisebb méretű, kerek és ovális kottafejekkel (korai kottafejes időszak). Nagyobb arányban azonosítottunk vékony bekarcolt vonalakat kis- és nagyméretű kottafejekkel, melyeket Robert Gläser 9 fázisú felosztásában a 3-4. fázisba sorolt. 7 3 Ugyanezt az időszakot képviselik a vékonyan bekarcolt, megszakítás nélküli, többszörös vonalkötegek. 7 4 Egy későbbi időhorizonthoz (N5 fázis) köthetőek a zselízi típusú, mély bevágással tagolt vonalak, vonalkötegek. 7 5 A lelőhelyen előkerült tűzdelt (beszurkált) szalagdíszes töredékek mindkét kottafejes időszakhoz köthetőek. Bekeretezett tűzdelt szalagdíszítés a klasszikus- és kései DVK (kottafejes, zselízi csoport) lelőhelyeken (Győr-Pápai vám, Tamási-Vágóhíd, Letkés, Neszmély-Tekeres patak) egyaránt előfordul. E későbbi horizontokhoz kapcsolhatóak a Vinca- és szakáiháti importként azonosított töredékek is. A Vinca-kultúrával való kapcsolatokat támasztja alá két töredék: 7 6 egy ívelt formájú, széles kannelúrával és sorba rendezett körömbenyomkodással díszített oldaltöredék (15. tábla 1), valamint élesen megtört oldalú, szélesen karcolt zegzugvonalakkal és bevagdosással tagolt bordával díszített válltöredék (15. tábla 3). A szakáiháti kultúrára, leginkább az arcos edényekre jellemző, 7 7 rövid, függőleges bekarcolások díszítenek egy peremtöredéket, melyen megjelenik a szabálytalanul összekapcsolódó karcolt vonalakkal kitöltött mező, valamint egy lapos, kerek bütyök is - ezek szintén a szakáiháti kultúrához köthető elemek (15. tábla 5). A település különböző fázisainak térbeli elhelyezkedését négy jellegzetes vonalköteg-típuson keresztül mutatom be (5. tábla 1-4). A korai fázisra a széles, elsimított szélű, egyszerű karcolt vonalak, a kottafejes időszakra az egyszerű kottafejes vonalak-vonalkötegek, a korai zselízi időszakra a széles bevágással tagolt vonalkötegek, mindkét későbbi periódusra a tűzdelt szalagok nyújtanak információt. Ezek lelőhelyen belüli helyzete a következő megállapításokat teszi lehetővé. A legkorábbi időszak a lelőhely legmagasabb, középső részén mutatható ki - önálló objektum azonban nem rendelhető ehhez a fázishoz. A korábbi kottafejes időszak önálló objektumai az E fázissal hozzávetőlegesen megegyező területen találhatóak. Kisméretű objektumban zselízi és szalagdíszes töredékekkel a lelőhely északi harmadában (123. ház zónája, 156. háztól nyugatra) keverednek. A zselízi típusú díszítés önállóan az északi és déli széleken mutatható ki. A tűzdelt szalagdíszek - kottafejes és zselízi töredékek nélkül - a lelőhely középső és északi részén jelentkeznek. A legintenzívebb középső zónában lévő gödörkomplexumokban mindhárom típusú díszítés együttesen jelentkezik. A lelőhelyen az objektumok és leletanyaguk alapján négy háztartást azonosíthatunk. 7 8 A lelőhely északi harmadában önálló kottafejes (N2-4 fázisú) objektum nincs, a 123. ház területén létesített, későbbi tárológödörben keveredik a kottafejes és zselízi típusú anyag. így a horizontális stratigráfia alapján feltételezhetjük, hogy a 123. ház a kottafejes korai időszakához tartozhatott (1. háztartás). Nagyrészt kései, zselízi leletanyagot is tartalmazó objektumok veszik körül a 156. épületet, így ezt a harmadik megtelepedési fázishoz köthetjük (2. háztartás). Egyedül ebben az esetben rendelhetünk egyértelműen objektumokat az épülethez. A 370. ház zónájában a kottafejes és zselízi töredékek mellett erőteljesebben érvényesül a tűzdelt szalagdíszek és az egyszerű (Keszthely-típusú) karcolt vonalak jelenléte (3. háztartás). Ezek között azonban jóval több a gödörkomplexum, melyek mérete, össze7 2 GLÄSER 1993, 321, 327-329. 7 3 Robert Gläser a DVK leletanyagok szeriációja alapján az észak-dunántúli anyagokban 9 fázist (1„ N2-9), a dél-dunántúliakban 4-et különített el (1., 2a-c), melyek közül az első fázis mindkét régióban azonos. Az archaikusabb formákat felmutató déli (Keszthely) csoport hármas felosztását az északi fázisokkal a következőképpen párhuzamosította: 2a - önálló Keszthely-leletek (korai kottafejes fázis), 2b - klasszikus kottafejes fázis (N3-4), 2c - kései kottafejes-korai zselízi fázis (N5-6; GLÄSER 1993, 316-335). 7 4 GLÄSER 1993, 322. 7 5 GLÄSER 1993, 324. 7 6 CHAPMAN 1981, Fig. 7a, 45.4. 7 7 KALICZ-MAKKAY 1977, 89-90. 7 8 Vö. BOELICKE 1982, CLAßEN 2005, MARTON-OROSS 2008, MARTON 2013. 19
