Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

SZABÓ GÉZA - CSÁNYI VIKTOR: Werbőczy dombóvári és döbröközi várainak újabb régészeti leletei

vár mázatlan tányéranyaga alapján felállított tipológiai tábla 34. csoportjával mutat rokonságot (7. tábla 13.).

4

0 A hódoltságkori talpastálakat egy meghatározható talptöredék képviseli a leletanyagban (7. tábla 8.). Kályhaszemek és kályhacsempék A számos, zömében mázatlan kályhaszem mellett a leletanyag legérdekesebb darabja egy ólommázas, alakos kályhacsempe töredéke (9. tábla 1). Az alak a jobb kezében könyvet, bal kezében egy hoszszú madártollat, vagy pálmalevelet tart. Az ábrázoláson helyenként jól kivehető ferde bevagdosások, valamint a tárgy ívelt körvonala alapján nem határozhatjuk meg egyértelműen az alak jobb kezében látható tárgyat. Mivel az arc sérült és töredékes, az alak női nemére a derékban összefogott, redőzött ruházatból, annak nyaki kivágásából és domború mellkasi részből következtethetünk. A Kárpát-medencében — elsősorban annak nyugati részén, valamint Erdélyben gyakran találkozunk a szentek és próféták alakjának ábrázolásával a késő középkori és kora újkori kályhacsempéken. Egyes szentek és próféták mindenhol népszerűek voltak, míg mások csak egy-egy régióban jelentek meg. A képmezőben látható alakok alapján a szenteket ábrázoló kályhacsempéket három alapvető csoportba lehet osztani. A szentként tisztelt uralkodók mellett vannak férfi szenteket és prófétákat, valamint női szentek ábrázoló kályhacsempék is. Általában könyvvel és más jelképekkel ábrázolják Páduai Szent Antalt, Hippói Szent Ágostont, Szent Bonifácot, Szent Annát és Szent Brigittát. Ezek közül tollat Szent Ágostonnál találunk. A döbröközi kályhacsempe ábrázolásának pontos Kárpát-medencei analógiáját nem ismerjük és jól elkülönül a Kárpát-medence nyugati felében általánosan elterjedt kályhacsempe típusoktól — pl. a sarvalyi szarvast mintázó, vagy a kőszegi oroszlánt és griffet ábrázoló példányoktól. Alakos kályhacsempék közül több szent, illetve angyalábrázolásos példány Északkelet-Magyarországról, illetve a Felvidékről ismert,

4

1 melyek használati idejét a 16. század elejére helyezi a kutatás. Ezek egy részének készítését, a technikai sajátosságok és a címerábrázolás alapján Feld István Kassa szabad királyi városának műhelykörzetébe helyezi, kiemelve az ott dolgozó mesterek kapcsolatait a budai és a besztercebányai műhelyekkel, ahol szintén készültek hasonló kályhacsempék.

4

2 A besztercebányai szárnyasoltár alapján a besztercebányai típusú szentalakos csempék is legkorábban a 15. század végén jelennek meg. Az alföld területéről a Békés megyei Gerláról Szent Katalin és Szent Péter ábrázolás,

43 a szegedi várból és Csólyospálosról angyalábrázolásos kályhacsempe

4

4 ismert, melyeket szintén a 16. századra keltezhetőek. A döbröközi töredéken látható attribútumok alapján Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária édesanyja, az édesanyák és házaspárok védőszentje, vagy Szent Brigitta ábrázolását láthatjuk. Szent Brigitta, Európa hat védőszentjének egyike 14. századi svéd, nemesi — a királyi családdal rokonságban álló — családból származó történelmi személy, akit IX. Bonifác pápa avatott szentté 1391-ben. Magyarországi kultusza a középkorban nem volt, ellenben a bibliai Szent Annával, akinek Magyarországi tisztelete sokrétű volt. A Pray-kódex tanúsága szerint a 12. század végén már külön latin nyelvű miséje, és külön ünnepe volt. Szent Anna leggyakrabban látható attribútuma a könyv, amely Ószövetségre, a Messiás-ígéretre történő utalást testesíti meg, így az ábrázolás Szent Annával történő azonosítása kézenfekvő megoldásnak tűnik. A kályhacsempe anyaga fehér agyag, amely a Gömör-vidéki fazekasokra jellemző tűzálló alapanyag, ugyanakkor pusztán az alapanyag típusa alapján nem határozható meg a műhelykörzet. A fenti példák alapján pedig a kályhacsempe-töredéket egy Döbröközön épített, alakos csempékkel felrakott reneszánsz kályha bizonyítékaként tarthatjuk számon, melyet a 16. század első éveiben készíthettek. 4

0 VIZI 2008, 19. tábla, 34. típus. 4

1 Tőketerebes, Füzér, Kassa, Kisvárda (FELD 2002). 4

2 FELD 2002, 36. 4

3 SZATMÁRI 2002, Kat. 173.; 177. 4

4 TÖRŐCSIK 2005,1. kép. 196