Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről
sal tagolt perem (2,8%) és borda (5,5%). Néhány töredéken széles és mély kannelúra látható (2,8%), a beszurkálás változatos formái mindössze egy-egy esetben azonosíthatóak: kerek, ill. kör alakú, háromszög alakú és az esőmintához hasonló, hosszúkás beszurkálás. Egy töredéken a sűrűn elhelyezett, sorba rendezett, kettős körömbevagdalásokból az egész felületet kitöltő, árkolt díszítést hoztak létre, más töredékeken ujjbenyomkodásból, ill. csípésekből alakítottak ki az egész felületet borító díszítést (13. tábla 2). Az elsősorban nagy falvastagságú, részben durva anyagú, részben nagy mennyiségű homokkal soványított tárolóedényeken megjelenő díszítéstechnika a durva házi kerámiára jellemző archaizálás jeleit mutatja. A bemélyített díszítés a DVI< első fázisában és a kottafejes-zselízi csoportokban gyakori - a Keszthely-csoport edényein ritkán figyelhető meg. 5 7 Plasztikus díszítés A plasztikus díszítés három alaptípusa fordul elő a lelőhelyen: szétkent barbotin ( Schlickwurf; 9. tábla 5), ujjbenyomkodással tagolt bordák és változatos formájú, méretű bütykök. Szétkent barbotin 11 töredéken fordult elő. Ezek közül, melyeknél meg lehetett állapítani, a korai DVI<-ra és a Keszthely csoportra jellemző, párhuzamos, enyhén ívelt vonalkötegeket utánzó mintát hoztak létre. Hasonlóan ritka az ujjbenyomkodással tagolt borda megjelenése, mindössze 32 töredéken látható. Jóval gyakoribbak a bütykök, melyeket négy csoportra bonthatunk: 1. lapos, az edény felületéből kismértékben kiemelkedő, tagolatlan (8. tábla 20), 2. lapos, különbözőképpen tagolt (8. tábla 13, 21), 3. prominens, az edény felületéből erőteljesen kiemelkedő, tagolatlan (8. tábla 16,22), 4. prominens, tagolt típusok (8. tábla 14, 17). Az osztályozható példányok közel fele a 4. csoportba tartozik (43%), kisebb arányban fordulnak elő a lapos, tagolt bütykök (25%), s egyenlő arányban a tagolatlan típusok (16-16%). A lapos bütykök között kör vagy ovális alakú, korongszerű és lekerekített darabok fordulnak elő. A prominens csoportokban az előbbihez hasonló alakú, egyenesen levágott (négyzetes átmetszető), lekerekített és hegyes végű töredékek találhatóak. Mindkét típusban az egyenesen levágott végű, ill. korongszerű bütykök a gyakoribbak. A bütykök tagolásának különböző módjai: középen történő (különböző mélységű) benyomás (8. tábla 13), több oldalirányú (szimmetrikus és aszimmetrikus) benyomás (8. tábla 14, 21) és függőleges bevágással történő osztás (8. tábla 17). A lapos példányok esetében a középen benyomott darabok vannak túlsúlyban (kb. 60%). Szinte csak ebben a csoportban fordulnak elő középen kettéosztott bütykök. A többszörös benyomással tagolt példányok mindössze néhány esetben fordulnak elő. A prominens csoportban épp fordított az arány: többszörösen tagolt 80%, középen benyomott 15%, középen kettéosztott változat 5%. A kottafejes-zselízi csoportokban mindegyik típus előfordul, a Keszthely-csoportban elsősorban a lapos, tagolt és tagolatlan formák. 5 8 ÉRTÉKELÉS Paks-Gyapa-Rosti-puszta középső neolitikus lelőhelyének anyagában megjelennek a legkorábbi DVK, a klasszikus időszak Keszthely- és kottafejes, ill. a kései időszak zselízi csoportjainak elemei egyaránt. A leletanyag tipokronológiai elemzése alapján három fázist különíthetünk el a település életében. Az első a legkorábbi DVK, a második a klasszikus DVK, a harmadik a késő kottafejes-kora zselízi időszak. Az első fázishoz tartoznak azok a töredékek, melyeken szélesen bekarcolt vonalak alkotják az egyszerű, egyenes és ívelt vonalakból álló mintát (9. tábla 1-4, 6). Jellegzetes, az egyértelműen ehhez az időszakhoz köthető, rákent barbotin (Schlickwurf, 9. tábla 5), a bemélyített díszítések közül a kannelúra használata (14. tábla 5). E díszítésmódok a korai Vinca-kultúra hatását tükrözik a Kárpát-me5 7 KALICZ 1991, 23. 5 8 KALICZ 1991,23. 17
