Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről

nalak 99 töredéket, beszurkálással és bekarcolással kitöltött szalagok („bekeretezett tűzdelt díszítés")

49 47 kerámiadarabot. Kisméretű beszurkálással szabályosan vagy szabálytalanul kitöltött szalagok 8, ill. 6 töredéken, nagyobb méretű, kör alakú, szabályosan elrendezett beszurkálással kitöltött szalagok 3 töredéken, röviden bekarcolt, ill. bemélyített, különböző állású vonalakkal kitöltött szalagok összesen 28 esetben (ferde 6 db, vízszintes szabálytalan 11 db, vízszintes szabályos 11 db), karcolt sraffozással kitöltött szalagok 2 esetben fordultak elő (12. tábla 7-8; 14. tábla 7). A Vinca-kultúrára jellemző, vélhetően abban gyökerező díszítésmód mind az alföldi Szakáihát-kultúrában,

5

0 mind a dunántúli középső neolitikus lelőhelyeken,

5

1 mind a Flomborn-Ackov-típusú LBK leletanyagokban elterjedt, nyugati irányban egészen a Rajna-vidékéig.

5

2 A karcolt motívumok általában egyenes vagy ívelt vonalakból állnak. Az esetek egy részében lehetett csak a mintát közelebbről meghatározni. Mind a Keszthely-, mind a kottafejes csoportra jellemzőek az egymásba kapcsolódó félkörívek és fekvő S-motívumok (9. tábla 7; 10. tábla 1-3, 9-10).

53 272 töredéken ebbe a csoportba tartozó díszítés fordult elő, 82 esetben biztosan fekvő S-ekről van szó. Egy esetben bizonyítható függőlegesen összekapcsolódó félkörívek jelenléte (147.186 obj, 10. tábla 7). E minták kottafejekkel és azok nélkül egyaránt előfordulnak. 32 töredéken össze nem kapcsolódó, boltív vagy girland motívumok jelennek meg. Ezek vízszintesen bekarcolt, egyenes vonalakkal is kombinálódhatnak. Egy mély tál töredékén körbefutó, az egész felületet kitöltő girland minta látható, melyet mély bevágással tagolt, hármas vonalkötegekből alakítottak ki. A nyugati vonaldíszes körre és a Vinca-, Szakálhát-kultúrára is jellemző spirálok (12. tábla 3-4,78)

5

4 45 esetben azonosíthatóak. Ezek gyakran beszurkálással, bekarcolással kitöltött szalagok formájában jelennek meg, elsősorban közepes vagy igen vastag falú, vörös és barna színű töredékeken. Meander jellegű karcolt díszítés mindössze 6 kerámiatöredéken fordult elő. A függőleges vonalkötegekkel mezőkre osztott, zegzug-vonalkötegekkel kitöltött minta 3 esetben azonosítható egyértelműen (12. tábla 5). Zegzug-vonalak további 7 esetben fordulnak elő (12. tábla 1, 6, 10; 14. tábla 24). További, csupán néhány töredéken azonosítható motívumok: egyszerű hullámvonal, egymást keresztező ferde vonalak (X-motívum; 14. tábla 6), fenyőfa-, vagy halszálka-motívum, sraffozás, egyenes és zegzug-vonal, ill. egyenes és hullámvonal kombinációja. A fő motívumot kiegészítő másodlagos díszítőelemek közül az összekapcsolódó S-eket és boltíveket kísérő függő ívek a leggyakoribbak (9. tábla 7; 11. tábla 1-3). Kisebb számban a zegzug-vonalakat kiegészítő függő, bázis nélküli háromszögek is előfordulnak (10. tábla 4). Néhány esetben a kiegészítő elem nem harmonizál a fő motívummal: leggyakoribb típusok a rövid, vízszintes, függőleges, ill. ferde vonalak (11. tábla 4, 14. tábla 1). Egy esetben a háromszög és rövid, vízszintes vonal kombinációja jelenik meg. Bonyolult motívum látható a 25.25 objektumból származó töredéken (10. tábla 1): két rövid, vízszintes vonal, egy függő ív és a hozzá kapcsolódó függőleges vonal kombinációja. Hasonlóan összetett, 2-3 elemből alkotott motívum ismert a DVK leletanyagaiból.

5

5 Közös ismertetőjelük az Y-hoz közel álló forma. Bemélyített díszítés A bemélyített díszítések között a kora neolitikumban kialakult (Starcevo-Körös) jellegzetességeket találjuk túlsúlyban (13. tábla 2, 7; 17. tábla 5):

5

6 ujjbenyomás (29%), páros ujjbenyomás (3,5%), csípés (50,3%), körömbevágás (0,7%), körömbecsípés (5%). Kisebb arányban fordul elő ujjbenyomás4

9 MITHAY 1966. 5

0 KAL1CZ-MAKKAY 1977, 109. 5

1 Aba (GLÄSER 1993, Taf. 1-6), Becsehely II. (GLÄSER 1993, Taf. 36.10), Győr-Pápai vám (MITHAY 1966,30, IX. 1.13), Letkés (PAPP 1972, Taf. 10. 6), Neszmély-Tekeres patak (GLÄSER 1993, Taf. 176. 4-7), Tamási-Vágóhíd (GLÄSER 1993, Taf. 219. 3). 5

2 PREUß 1998, 264-265; 1999, Taf. 1.6; 5.9.13; 6.5; 7.13. 5

3 KALICZ 1991, 19. 5

4 KALICZ-MAKKAY 1977, 89; MITHAY 1966, 30. 5

5 GLÄSER 1993, Abb. 18. 21, 47,49, 50. 5

6 KALICZ 1994, 68. 16