Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
K. NÉMETH ANDRÁS - RÁCZ MIKLÓS: Báta középkori plébániatemploma
a késő középkori temetők jellegzetes lelete (12. tábla 8; 13. tábla 7). Tipológiájukat és keltezésüket legújabban Hatházi Gábor foglalta össze, ennek alapján e díszítetlen példányok korát a 14-16. századnál pontosabban nem keltezhetjük. 5 0 Valószínűleg szintén fülesgömb része volt egy 2,1 cm átmérőjű, préselt sárgaréz félgömb (12. tábla 6). A két, bronzból öntött, hátul lapos, belül üreges szárú kereszt (12. tábla 13-14; 13. tábla 2-3) szárainak végét átfúrták, a rövidebb szárakban megmaradtak a vörösréz szögecsek (5 x 2,5 x 0,2 cm; 3,6 x 1,9 x 0,2 cm). A keresztek felső szárát lekerekítették és átfúrták, a nyitott vörösréz rézkarika ma is megtalálható bennük. A karika bizonyára a rózsafüzérhez történő felerősítésre szolgált. Néhány, olvasóra fűzött keresztet Simonyi Erika említ, a 15-18. századból. 5 1 A Bátán előkerült keresztekhez az általunk ismert anyagból a győri Gabonavásártéren előkerült, a 16-17. századra keltezett kis rézkereszt áll legközelebb, keret és lyukak nélkül. 5 2 Egy ismeretlen rendeltetésű töredékes bronzlemez (l,7x 1,1 x0,15 cm) végét minkét oldalán a csontosövek egy típusának szíjvégére jellemző apró bevágásokkal 5 3 díszítettek (12. tábla 2; 13. tábla 6). Feltehetően a későközépkorból származik. Szintén ismeretlen a rendeltetése két, 0,4 cm széles lapos ólomlemezből csavart tárgynak (12. tábla 11-12; 13. tábla 10-11). A felső lemezhez felül egy-egy, 1,5 cm széles, töredezett szélű, díszítetlen ólomlemezt forrasztottak, a szárak végei összetekerve zárták le. A szárak által közrefogott lyuk alapján esetleg plombák lehettek. Egy kb. 3,3 cm hosszú, 0,4 cm széles, 5 db ovális szemből álló, öntött vörösréz tárgy funkciója ismeretlen (12. tábla 4; 13. tábla 9). A szemek között keskeny bordák láthatók, az alj keskeny élben fut össze. A lakattal eltemetett gyermek sírja Érdemes külön is foglalkozni azzal az I. Ferdinánd ezüst dénárja alapján a 16. század középső harmadára (1527-1559) keltezhető gyermeksírral, amelynek koporsójára vaslakatot tettek. A sírokba helyezett különböző tárgyak kérdésével legutóbb Pusztai Tamás foglalkozott. Áttekintése szerint az ilyen tárgyak két célt szolgálhattak: vagy a halott számára tették a sírba kedvelt tárgyként, hasznos holmiként, vagy pedig a halott hazajárásának megakadályozása illetve a halottnak az ártó szellemektől történő megvédése céljából. A néprajzi irodalomban régóta ismert a vas rontást elhárító szerepe, az ilyen tárgyak között elsősorban éles vagy hegyes vastárgyakat találunk. Egyetérthetünk vele, hogy nehéz eldönteni egy sírba helyezett vastárgyról azt, hogy kinek a védelmét szolgálta: a halottét az ártó szellemektől, vagy az életben maradottakét a halottól. 5 4 A vaslakattal történt bátai temetkezésnek egyelőre nem ismerjük párhuzamát, de a tárgy funkciója, illetve az eltemetetthez viszonyított mérete alapján arra gondolunk, hogy inkább utóbbi célt szolgálhatta. A környéken nem egyedülálló jelenség egy a keresztény túlvilágképzettel nehezen összeegyeztethető szokás megjelenése templom körüli temetőkben. A közeli bátai apátság temetőjében egy-egy Árpád-kori eltemetett lábfejét, illetve térdét vasszeggel ütötték át, bizonyára babonás megfontolásból, visszajárását megakadályozandó. 5 5 Úgy tűnik, hogy még a török hódoltság előestéjén is éltek a temetkezéssel kapcsolatos babonás szokások a nevezetes búcsújáróhely környékén. 5 0 HATHÁZI 2004, 90. 5 1 SIMONYI 2005, 309-310. 5 2 MITHAY 1985,188. 4. kép 9. 5 3 Vö. K. NÉMETH 2005, 281. 5. kép; 282. 6. kép. 5 4 PUSZTAI 1994. 5 5 CSALOGOVITS 1937. 156
