Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

K. NÉMETH ANDRÁS - RÁCZ MIKLÓS: Báta középkori plébániatemploma

szerkesztve nagyjából a hajóban is - 8,7-8,9 méter. A szentély belső hossza (a zárófaltól a diadalívpillérek keleti vonaláig) 9,7-10,2 méter, a hajó belső hossza kb. 15 méter. A hajó belmérete kb. 8,59x15 méter, ami kb. 130 m

2-es alapterületet jelent. A szentélyzáródás három falszakaszát négy támpillérrel (2-4. pillér) erősítették meg. Támpillér állt a szentély északi falának felénél (1. pillér), ám ennek párja a déli oldalon nem került elő. Ez a pillér (6. pillér) valószínűleg létezhetett, de - az északi párja alapján - éppen azon a részen állhatott, ahol a déli hajófalat nyomtalanul kitermelték, hiszen ezen a szakaszon az alapozási árok törmelékkel visszatöltött alja sem rajzolódott már ki az altalajban. A szentélypillérek méretadatai északról dél felé: 1 (szentély északi pillére): 134-166 x 144-160; 2 (északkeleti pillér): 130-152 x 112-120; 3 (zárófal északi pillére): 162-172 x 98-110; 4 (zárófal déli pillére): 172-200 x 102-120; 5 (délkeleti pillér): 80-110 x 130 cm. A gótikus szentélyt diadalív választotta el a hajótól. A diadalív déli pillérének alapozása a keleti faltól 9,7 méterre nyugatra került elő, hosszúsága 220 cm, legnagyobb szélessége 104 cm. A diadalív északi pillére csak egy kb. 180 cm hosszú, kitermelt, apró téglatörmelékes árok formájában jelentkezett, amely áttörte a korai templom északi hajófalát is. A kiszedett déli hajófalhoz, rá merőlegesen, a déli diadalívtől nyugatra 7 méterre, a hajóbelsőben rövid, észak-déli irányú falalapozás illeszkedett, amely habarcsa alapján egyértelműen a gótikus templomhoz tartozott. A hajó északnyugati és délnyugati sarkához tömzsi, egyaránt kb. 1 méter hosszú és széles, haránt irányú támpilléreket toldottak. A falvastagság így alakul: a szentély haránt irányú falai 110-130 cm, a keleti zárófal 140 cm vastag, a szentély északi falának vastagsága a meghagyott román kori hajófaléval azonos, 80 cm, míg az újonnan épített déli szentélyfal vastagabb, 100 cm. A templom tájolását az átépítéssel nem változtatták meg, a szentély északi falsíkja 20°-kal tér el észak felé a nyugat-keleti iránytól. A déli szentélyfal - mint említettük - nem párhuzamos az északival. Megemlítendő, hogy az Egyed Antal-féle összeírásban említett egykori két toronynak nem került elő régészeti nyoma, az alaprajz ismeretében ez nem is várható. A gótikus szentély kemény, szürkésfehér színű habarcsa markánsan elüt a román kori periódusétól. A gótikus templom alapozásában is sok római tegula került elő, de a kései periódus téglái általában kisebbek (átlagos méretek: 6-7 x 16-18 x 28-30 cm), ezek már az átépítés idején készültek. Az omladékrétegben, a korai templom járószintje felett szórványosan több, 30 x 15x4 cm nagyságú tégla került elő, amelyek talán padlóburkolásra szolgáltak. Az alapozás mélysége a poligonális szentély északi felén, az 1. támpillér keleti oldalán ásott szondában 104 cm a megmaradt fal tetejétől, amely azonban - mint láttuk - 40-50 cm felmenő részt is tartalmaz. Az alsó téglasort 6 cm vastag szürke, meszes, téglatörmelékes döngölt agyagra helyezték. Az 5. pillér alapozása kb. 120 cm-rel magasabban található az északi oldal alapozásához képest, ami arra utal, hogy az építés idején a felszín lejtős volt. A két szentély falai között, a gótikus templom pusztulási rétegében, a felszíntől kb. 20 cm-re 4 db faragott, sárga homokkő került elő, megmunkált felükkel felfelé; felszedéskor több darabra törtek. A kövek felszedése után, alattuk egy sor tégla került elő, alatta pedig 10-15 cm vastag agyagréteg. A téglasort és a köveket malter rögzítette, tehát nem kidőlt szerkezetről van szó, hanem a kövek másodlagos, újkori felhasználásáról. Az 5. pillér feletti omladékban újabb faragott homokkövek - feltehetően bordatöredékek - jöttek elő, továbbá ettől a pillértől nyugatra, a fal külső oldalán is, lezuhant faltöredékekkel együtt. Faragott kövek ettől nyugatra, az omladék felső részéből, valamint a déli diadalívtől délre is előkerültek, a déli hajófal helyén nyitott kutatóárokban, a hajóba nyúló belső pillértől nyugatra pedig egy hasáb alakú faragványt találtak. A visszatemetés során újabb faragott homokkövek, köztük bordatöredékek kerültek elő. A pusztulási rétegben talált faragványok a templomon nagyobb méretű, mérműves ablakok, illetve kapukeret létét igazolják. Egy boltozati bordatöredék alapján a szentély boltozott lehetett. 152