Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről
hengeres, illetve tölcséres nyakú edények (palackok, amforák, tárolóedények) 18%-os, a csőtalpas edények 11%-os, 4 0 a bikónikus edények 1%-os arányban tűnnek fel. Hasonló arányokat mutat a DVI< leletanyagok átlaga is: nyitott edények 31, zártak 50, nyakas típusok 11, csőtalpasok 6, bikónikus edények 2%. 4 1 A gyapai anyagban némi eltolódás mutatható ki a csőtalpas és nyakas edények javára, a nyitott formák rovására. A nyitott formák között a különböző mértékben ívelt oldalú, gömbszelet alakú tálak vannak túlsúlyban. Ebbe a csoportba tartozik a töredékek több mint 2/3-a, melyek többsége a magasabb típushoz (GL 14.1; 6. tábla 6, 12), 4 2 jóval kevesebb a laposabb variánshoz (GL 14.3; 6. tábla 8) tartozik. A DVI< leletanyagokban megjelenő változatos tálformákat csak néhány töredék képviseli a gyapai leletanyagban. Két cserepet lehet a kisebb méretű, erőteljesen ívelt oldalú, félgömb alakú tálak csoportjába sorolni (GL 14.2; 7. tábla 1). Kónikus tálak (GL 11; 6. tábla 5) ritkán fordulnak elő az anyagban, egy töredék az alacsony, tagolt peremű változathoz tartozik (GL 15; 6. tábla 10). Néhány töredék képviseli a konvex-konkáv (megtört) oldalú tálak (GL 13), a tölcséres szájú, ívelt alsó testű tálak (GL 12; 6. tábla 11) és az ívelt oldalú tányérok (GL 17) csoportját. A mély tálak teszik ki a leletcsoport kisebbik részét - közel azonos arányban fordul elő a hengeres szájú (GL 18.1; 7. tábla 2-3) és az ívelt oldalú típus (GL 18.2; 6. tábla 7, 9). A gömbszelet alakú tálak sajátos típusát képviseli a 215.306 objektumból előkerült vastag falú, aszimmetrikus edény (perem átmérője 13 cm, magassága 6,5 cm), melynek aljára 5, különböző méretű, hegyes lábat illesztettek (8. tábla 7). A lábak elhelyezése szimmetrikus - 4 egy körben, egy pedig középen. Mivel a középső láb a legnagyobb, ill. a külsők sem azonos méretűek, a tál csak ferdén áll meg. Az edény valószínűleg a fedőtálak csoportjába tartozik, így a lábak fogóként is funkcionáltak. A zárt edények között, mint ahogyan az egész leletanyag tekintetében, a gömbös testű fazekak, csuprok, tárolóedények (Bombengefäße, dreiviertelkugelige Gefäße, GL 21.1; 7. tábla 15-16, 19-20) vannak túlsúlyban. A rekonstruálható formák 30%-át, a zárt típusok 2/3-át teszik ki. Kisebb arányban fordulnak elő az enyhén behúzott peremű, vagy hordós testű (GL 22; 6. tábla 13; 7. tábla 17; 8. tábla 3), a nyomott gömbtestű, vagy lekerekített hastörésű (GL 21.2) és a rövid, tagolt peremmel rendelkező formák (GL 25; 7. tábla 12-14, 18-21; 8. tábla 8). A különböző típusú nyakkal rendelkező edények csoportjában az esetek felében csupán a váll töredékek maradtak meg, tehát a nyak mérete és pontos formája nem rekonstruálható. A meghatározható formájú és méretű nyaktöredékek között az enyhén tölcséres, magas típus (GL 35; 8. tábla 2) van túlsúlyban, kisebb arányban az alacsony és közepesen magas, hengeres nyakú edények (GL 31, 33; 8. tábla 1) is megjelennek. A bikónikus edények leletanyagban előforduló töredékei szinte kivétel nélkül a tagolt peremű változatba tartoznak (GL 71; 8. tábla 5-6). A csőtalptöredékek közül az esetek felében nem rekonstruálható a forma és a méret. Ezek többségénél azonban valószínűsíthető, hogy nem az alacsony vagy közepesen magas, ill. tömör csőtalpakhoz tartoznak. Alacsony csőtalp (5 cm-nél alacsonyabb) nem fordult elő a leletanyagban. A töredékek között a közepesen magas, kónikus típus 20%-os (7. tábla 7-8), a magas, kónikus típus 10%-os (7. tábla 9-10), a magas, hengeres, alul tölcséresen kiszélesedő típus 12%-os arányban fordult elő (7. tábla 11). A közepes nagyságú, tömör csőtalpak - melyek a Vinca-kultúra hatását tükrözik a leletanyagban - az esetek 6%-ában azonosíthatóak (7. tábla 5-6). 4 3 A teljes leletanyag kb. 5%-át teszik ki a különböző formájú és állású fültöredékek. Ezek között egyeduralkodó formaként jelenik meg (kb. 80%) a vízszintes állású, változatos méretű és alakú bü4 0 A csőtalpas edények felső része egyetlen esetben sem rekonstruálható. Ezek lehetnek nyitott (csőtalpas tálak) és zárt formák egyaránt. 4 1 GLÄSER 1993, Abb. 24. 4 2 A formák meghatározásánál az egységes adatbázis miatt Robert Gläser munkájából indultam ki (GLÄSER 1993). Az egyes típusok esetében az egyértelműsége miatt zárójelben tüntettem fel a Gläser beosztásában szereplő azonosítót, pl.: GL 14.1. 4 3 KALICZ-MAKKAY 1972, 96. 1977, 109. 14
