Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek

Balázs Kovács Sándor - Csapai János Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek Kiegyezés óriási fejlődést hozott nemcsak a gazdasági életben, hanem a katonai életben is, amely a Monarchiában egyébként is igen fejlett volt. Az új véderő megteremtésének alapját az állampolgárok katonai szolgálati kötelezettsége képezte. Az 1868. évi 40. tc. 1 §-a kimondta, hogy „a védelmi kötelezettség általános és minden védképes állampolgár által személyesen teljesítendő". A szolgálati kötelezettség annak a naptári évnek január elsejével kezdődött, amelyben a hadköteles a huszadik életévét betöltötte. A szolgálati idő tényleges és tartalékos részből állt, ez a közös hadseregnél és a haditengerészetnél 3 év tényleges és 7 év tartalékos szolgálatra oszlott. A monarchia két államát 103 hadkiegészítési körzetre osztották, amelyből 47 Magyarországra esett. Ezenkívül megszerveztek három haditengerészeti kiegészítési körzetet is. Az újoncállítás előmunkálatai az összeírással kezdődtek. A sorozást megelőző év november végéig a községi elöljárók összeírták a hatáskörükbe tartozó hadköteleseket, majd a járás illetékes tisztviselőjének jóváhagyása, illetve kiegészítése után kihirdették a névjegyzéket. Ezután megejtették a sorshúzást, amellyel eldöntötték a hadköteles hovakcrülését. A sorshúzáson kialakult sorrend alapján bonyolították le a sorozást január 15. és március 15. közötti időszakban. A besorozottak október elsején vonultak be katonai szolgálatra (az időpontok később megváltoztak). A dualista Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a közös hadseregre, a haditengerészetre, az osztrák Landwehrre, a magyar honvédségre és a népfelkelésre tagolódott. A fegyveres erő gerincét a közös hadsereg képezte (

K.u.K

. Kaiserliche und Königliche Armee). Hadi létszámát 800000, békelétszámát 250-260000 főben állapították meg. A Monarchia 1868. évi 34,4 milliónyi lakosságának ez 2,5 százaléka volt. A közös hadsereg rendszeres utánpótlását évi 94500 újonc biztosította, ezt tíz évre előre határozták meg. Ebből a létszámból Magyarországnak évente átlagosan több mint 40000 főt kellett kiállítania. A megnövekedett létszámnak megfelelően 14 hadtestet hoztak létre, amelyekből 6 Magyarországon, illetve Horvátországban állomásozott: Budapesten, Pozsonyban, Kassán, Temesvárott, Nagyszebenben és Zágrábban. A hadsereg fő fegyverneme, a gyalogság, hadtestekre, hadosztályokra, gyalogezredekre, zászlóaljakra és századokra tagolódott. Kezdetben kétféle ezredet szerveztek: a teljes létszámú tábori ezredet (három zászlóaljjal meg négy-négy századdal) és csökkentett létszámú tartalék ezredet. 1873-ban feloszlatták a Határőrvidéket és a határvédelmi gyalogezredeket, ezeket sorezredekként beosztották a hadtestekhez. A gyalogság fegyverzete korszerűsödött. Az 1866-ban használt Lorenz-puskát felváltotta a huzagolt csövű hátultöltő Wänzl- és Werndl-puska. Ezzel egyidejűleg rendszeresítették a gyalogsági ásót, amelyet a puskatűz elleni fedezék készítésére használtak. Változás történt a ruházatban is. Az eddig használt fehér színű zubbonyt 1870-ben a kevésbé feltűnő kék színűre cserélték ki. A lovasságot 1866 után egységesítették. A vértesekből dragonyosok lettek, és ezzel megszűnt a nehézlovasság elnevezés. 41 lovasezredet szerveztek, mindegyiket 6-6 lovasszázaddal. Ezek száma hozzávéve a honvédséget és a Landwehrt háromszázötvenhármat tett ki, százhatvannal többet, mint 1866ban. A lovasság fegyverzetében a vágó- és szúróeszközök mellett előtérbe kerültek a lőfegyverek. A tüzérség a tábori és a vártüzérségből állt. Az elöltöltő ágyút azonban csak 1875-ben váltották fel az acélbronz csövű hátultöltő ágyúval. Ez a fegyvernem mind szervezetében, mind felszerelésében csak a 20. század fordulója után változott lényegesen. Ezeken kívül felállítottak még műszaki alegységeket, hadtáp-, szállító- és egészségügyi részlegeket. Az általános hadkötelezettség bevezetésével együtt járt a tiszti és a tiszthelyettesi utánpótlásról való gondoskodás. Az érvénybe léptetett új előírás szabályozta a tiszti előléptetés feltételeit, amelyek között ott szerepeltek a meghatározott szintű katonai ismeretek is. Kibővítették a katonai tanintézetek körét. Megalakultak a tiszti előképzés, a tisztképzés és a tiszti továbbképzés intézményei: az alsó és felső katonai reáliskolák, a lövész-, lovagló-, vívó- és más iskolák. Az altisztképzést az erre a célra megszervezett iskolaszázadokban és oktatóházakban bonyolították le. Az I 868. évi 40. tc. egyértelműen meghatározta a honvédség helyét és szerepét a monarchia fegyveres erejében. A közös hadsereg és a haditengerészet feladata volt „ ...O felsége összes birodalma, mindkét állama 359