Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

csak egy jól körülhatárolható köre készült közel egy időben" ' - ami magyarázatot jelent a valójában eltérő tárgytípusok összevonása miatti eddig érthetetlenül hosszúnak vélt használat idejére."

8

4 Patay Pál munkája során alapvetően a bográcsok ívelt alja és a kettőzött kereszt alakú függesztőfül használata alapján, lényegében a funkcióból eredő, a készítés módjától és kortól is jelentős mértékben független jelenségek alapján különítette el az által B1 csoporthoz tartozó tárgyakat.

2

8' Az eredetileg a Dnyesztertől Skandináviáig széles körben, a Ha A2-B2 időszakon át a Ha C-D időszakig feltételezett

2

8'' hosszú használat helyett időben és térben is lényegesen szűkebb horizont kezd kirajzolódni a regölyi bográcsok használatát illetően. Megfigyelésünk szerint csak azok a viaszveszejtéssel öntött bográcsok sorolhatók biztosan a 7. sz. vége - 6. sz. elején külön csoportot alkotó tárgyak közé, amelyek pereme külső széle alatt gyakran megfigyelhető az esztergálásnyom-szerű jellegzetes, körbefutó kis vonalköteg. Kettőzött keresztalakú függesztőfüle pedig öntött, trapéz keresztmetszetű, fülei áltordirozással díszített öntvények, amelyek kalapálással visszahajlított végét madár alakúra alakították. Eddigi ismereteink szerint ebbe a körbe tartoznak a Regölyből korábban előkerült bogrács mellett a mostani töredék, (38. tábla 4.) továbbá az Ártánd,

28

7 Hallstatt 696. sír,

28

8 Pfaffstätten,

28

9 Helpfau-Utterdorf,

29

0 Helpfau-Utterdorf,

29

1 Kleinklein

29

2 Bycí skála"

9' lelőhelyeken előkerült darabok. A regölyi, a hallstatti 696. sír és a Bycí skála barlang bográcsának öntött füle azonos öntőformában készült. Az ártándi viszont minden hasonlósága ellenére méreteiben eltér ezektől - az eltérés okait keresve felmerül a fül esetében a homok öntőforma használata. A három, sorozatban gyártott alkatrészből szerelt bográcstípus lehetőséget adott az egyes alkatrészek más tárgytípusokon való használatára is. Különösen az áltordírozott fülek használata figyelhető meg széles körben - ilyennel szerelték például a kurdi cisztákat is - a regölyi bográcshoz fülének végével teljesen hasonló módon. Ezt a technológiát használó műhely úgy tűnik, alapvetően a Dunántúlra és a kelet-alpi területekre szállította termékeit. Amint azt a talpon álló, vastagfalú, robosztus öntött bronzüstök elterjedése is jelzi - az új, keleti, szkíta jellegű jövevények a sztyeppei hagyományokat folytatva öntéssel készítették bronztárgyaikat. Komoly használati és esztétikai értéket jelentő nyugati és görög importdarabokkal kiegészített bronzedényeik között továbbra is mind megformálásában, mind kivitelezésében a durva, viaszveszejtéssel öntött talpas üstök jelentik a fő típust. Ezeken rendkívül gyakran megfigyelhetők sérülések, deformálódások, törések a használat, a melegítés során az erős hőtől bekövetkezett repedések a jellegzetes grízesen szemcsés törésfelülettel. Ezen sérülések gyakorisága jól mutatja a keleti eredetű üstök kisebb használati értékét. A szomszédos területekről beszerzett speciális bronzfeldolgozási ismereteket mutató ártándi bogrács készítésének technológiáját nem, csak magát a tárgyat használják. A megkezdett archaeometallurgiai vizsgálatok befejezése után tervezzük a témakör részletesebb feldolgozását. A regölyi lelőhelyen a bográcstöredék mellett bordázott falú cisztatöredékek is előkerültek. Az áltordírozott fülek teljesen hasonló kialakítása után a két tárgytípus közös előfordulása egyértelművé teszi összetartozásukat. (24. tábla 15., 16-17.) A cisztatöredékek pontosabb értelmezéséhez a kurdi bordázott vödrök közül három, a Wosinsky Mór Múzeum kiállításán látható darabot vizsgáltuk meg és vettünk anyagmintákat a további elemzésekhez. Az egyik darab bár kurdi lelőhellyel szerepel a leltárkönyvben, Wosinsky nem említi a kincslelet tárgyai között.""

4 Ez egy erősen hiányos, eredetileg kétfülü, 17,8 cm magas, az akasztóknál 20,5 cm külső átmérőjű, félköríves bordákkal megerősített lemezből hengeresre hajlított bronz ciszta. A legfelső bordát egy vasmagra visszahajlítva alakították ki a peremet, a legalsó bordát pedig a fenekeléshez használták fel és hajlították vissza. így a kész tárgy testét 9 borda díszítette. A fülek hiányoznak, csak az egyik oldalon megmaradt, kalapált bronz szálból hajlított kettős hurkú, három ponton 28

3 SZABÓ 2009, 1., 3. kép; PATAY 1990, 24., 32.; PRÜSSING 1991, 69, 262. 28

4 PATAY 1990,31. 28

5 PATAY 1990. 21-29. 28

6 PATAY 1990,25-31. 28

7 PATAY 1990, 32. 28

8 LAMMERHUMER 2010,; PRÜSSING 1991, 69. 262. 28

9 PRÜSSING 1991,70,264. 29

0 PRÜSSING 1991,72, 265. 29

1 PRÜSSING 1991,72, 266. 29

2 PRÜSSING 1991,72,267. 29

3 PARZINGER et al. 1995, T. 39. 29

4 WOSINSKY 1885., WMM, Ltsz.: L44/933.1. 42