Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről
leletekkel együtt G. v. Merhart 2 7 6 besorolását követve a bográcsok C, keresztalakú - a nyugati párhuzamokkal szemben a hazai daraboknál az egybeöntött kereszttagok miatt talán pontosabb elnevezés lenne a kettőzött keresztalakú függesztő füles, ívelt aljú csoportjába sorolta. Korát a Ha C-D időszakra, központi elterjedési területét a Délkelet-alpi régióba helyezte 2 A keltezést elsősorban az ártándi leletre alapozta, melynek sírját legutóbb Kemenczei Tibor a Kr.e. 7. század második felére, a 6. század első felére keltezte." 8 A tárgyon korábban elsősorban készítéstechnológiai szempontú archaeometallurgiai vizsgálatokat végeztünk. 2 7' Témánk szempontjából különös figyelmet érdemel Merhart azon megjegyzése, hogy a bográcsokat a perem alatti sávban gyakran finoman bekarcolt vonalak díszítik. 8" Ez a készítés menetére jellemző kis vonalköteg - ha halványan is, de még az erősen átégett mostani töredékünkön is látható. A régi regölyi bográcsot kézbe véve jól látható, hogy a külső oldalon ezen a darabon is két sávban 2-2 párhuzamos vonal fut körbe. A díszítés vonalvezetése folyamatos, valóban bekarcoltnak tűnik. Azonban rögtön adódhatna a kérdés: mikor, mivel, mibe karcolták be a díszítést, végső soron miként is készültek a bográcsok? Valóban a bronzba karcolták a párhuzamos vonalakat egy rendkívül hegyes és kemény szerszámmal, vagy más módon érték el a kívánt díszítést? A bográcsot kézbe véve látható, hogy a 3 mm köriili vastagságú peremen a 4-4 szegeccsel felerősített függesztő fülek közelében mindkét oldalon 2-2 mintegy másfél cm hosszan a peremből 1,5 mm-re kiugró, enyhén megvastagodó rész figyelhető meg, amely a perem élének sima felszínével szemben egyenetlen törésfelületet mutat. (39. tábla 5.) A bogrács külső és belső oldala a felső harmadában a korróziós jelenségektől eltekintve sima, míg oldala a feneke felé hártyavékonyságúra vékonyodik. A bogrács két oldalára kettőzött kereszt alakú, öntött függesztőfület szegecseltek, amibe két, ugyancsak öntött - a középső részen tordirozást csak utánzó díszü, a végein kalapálással alakított fület tettek. A fül legvégét visszahajtva egy kis madáralakú díszt alakítottak ki. A rácsszerkezeti vizsgálatokhoz a bogrács pereméből a függesztőfül melletti részen vettük a mintát. A metszeti kép összességében egy eredetileg öntéssel készült tárgyra utalt, melyben az ikerkrisztallitok csekély aránya, egymástól távoli, szórt elhelyezkedése egyrészt arra utalt, hogy a tárgyat utólagosan hőkezelték - amely müvelet azonban nem volt tökéletes -, másrészt pedig jelezte, hogy a mintavétel helyének a környékén a hőkezelés előtt a rácsszerkezeti feszültség nem volt jelentős. A hőkezelés során nem volt teljes az újrakristályosodás, nem jött létre homogén alfa krisztallitokból álló szövetszerkezet. A konkrét mintában az ikerkrisztallitok szórványos megjelenése inkább a hőkezeléstől fellépő rácsszerkezeti feszültségekre, mintsem egy utólagos megmunkálás során kalapált vagy vésett alapanyagra utalt. A jelenségek alapján összességében azt a következtetést vontuk le, hogy a hőkezelés viszonylag alacsony hőmérséklete és rövid időtartama, valamint a hűtés nagy sebessége révén az egykori bronzműves egy eredetileg öntéssel készült alapanyagból kalapálta, nyújtotta, alakította végső formájára a tárgyat - mint azt a fenékrész hártyavékonyságú anyaga is mutatja. 28 1 Ezt a technológiát térségünkben már a korábbi időszakban is alkalmazták például a bronz sisakok gyártásánál, ahol erős, de ugyanakkor rugalmas anyagra volt szükség. 282 A bográcsok oldalán körbefutó vonalköteg a forma előkészítése során a viasz mintadarab felületére került valószínűleg a mai műhelygyakorlatban is használt - fa-, vagy korongolt agyag forma esztergálási nyomát őrizte meg, ami megteremtette a viaszveszejtéses technológia ellenére a sorozatgyártás lehetőségét. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, ténylegesen sorozattermékről van-e szó, világosan el kell különíteni az azonos szériához tartozó darabokat. Ez az öntött darab utólagos nyújtása, alakítása miatt nem egyszerű. Először meg kell keresni azokat a minden darab esetében jól mérhető pontokat, amelyeket a későbbi munkafolyamatok nem érintenek. A regölyi bogrács és köre esetében a perem külső széle alatt körbefutó vonalköteg vonalainak egymástól és peremtől mért távolsága tűnik erre alkalmasnak. Szembesültünk azzal a problémával is, hogy a formai hasonlóságok nem elegendőek a tárgyak csoportosításához, mert ugyancsak sorozatban gyártott alkatrészekből szerelték őket össze, amelyeket - mint majd látni fogjuk - más tárgytípusokhoz is felhasználhattak. Méréseink során kiderült, hogy a korábban azonos csoportba sorolt daraboknak biztosan ""MERHART 1952,61. 27 7 PATAY 1990, 30-31. 27 8 KEMENCZEI 2009, 108. 27 9 SZABÓ 2009, 347-349. 28 0 Merhart 1952,61. 28 1 SZABÓ 2009, 348-349. 28 2 SZABÓ 1994. 41
