Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek

hiába tépett le a magyar nemzet ezer éves fájáról titeket sem, elesett hőseink, a világvihar: az ezeréves tölgy, véres áldozatotokból táplálkozva indul majd virágzásnak. Az áldozatnak csodás, buzdító, unszoló, kényszerítő, megbűvölő, ellenálhatatlan suggestiv ereje van. A keresztényüldözések alatt egy alkalommal a római circus maximusba egy sereg összefogdosott keresztényt tereltek be s a nép pokoli gyönyörűségére kiéheztetett vadállatokat bocsátottak rájuk. A hitvallók heroikus halálmegvetéssel vérzettek el egymás után a circus véres porondján: a közönség feszült figyelemmel szemlélte az irtóztató látványt, mikor egyszer a császár páholya mellől egy sápadt arcú férfi pattant fel, s messze csengő hangon ezt kiáltotta: 'én is keresztény vagyok!' - s a császár intésére a liktorok öt is a porondra vetették. Ne tűnjék fél hiu kérkedésnek, ha az áldozat suggestiv erejének igazolására a saját életemből veszem a bizonyító példát. A háború elején volt, de az orosz áradat már a magyar Kárpátok gerincére is át-átcsapott. hős fiaikat nagyszerű önfeláldozásáról, hőskölteménybe illő hírek, melyek az én lelkemet rabul ejtették, annyira, hogy egyszer csak éreztem, le kell egy időre tennem vállamról a papi palástot, ott kell hagynom a békés parochia csendjét, fegyverrel kell felcserélnem kezemben a bibliát, mert egy hang szólalt meg lelkemben, ellentmondást nem tűrve, sürgetve, parancsolólag, s ez a hang azt mondta: 'én is magyar vagyok, s nekem is ott a helyem azon a véres porondon is!' Az ezer éves mult százezernyi vértanúinak példája, kiknek seregébe bevonultak a ti elesett hőseitek is, ezek fogják önfeláldozásuk megbűvölő erejével oda vinni a jövő nemzedékeket a véres porondra. Ezekre tekintve Jognak ők egykor szólni: 'megyek, hogy visszaváltsam - ha kell véremen - apám sírhalmát, magyarok temetőjét, Kárpátok bérceit, a kincses Erdélyt, kenyértermő Bácskát, mert mártírok maradéka, vértanuk unokája, mert én is,... - magyar vagyok!'... Nem hiába hullott hát véretek, elesett hőseink, mert igaz igaz, amit a szobor bevésett felírása hirdet: 'szent örökség példátok, mely ösztönözve él, hat' - Decs község népe 115 hősöd kiomlott vérével lett drágább rád nézve a haza földje, elesettjeid emléke sürget, hogy áldozataik arányában növekedjék áldozatkészségben, hűségben, odaadásban a te hazaszereteted, hogy légy még igazabb, lelkesebb, magyarabb magyarrá! Ha te és az egész nemzet e szent köteleztetés tudatára eszmél, a hősök véréből uj élet fakad, az ezer éves tölgy dicső virágzásnak indul s elhullott hőseid áldozata szebb jövendő zálogává lesz. Az ünnepi beszéd után a dalárda énekelt, majd Lukácsi János a volt bajtársak nevében szólott. Legtöbbet közületek, derék bajtársaink, 1914 julius 28-án leütünk utoljára, akkor hullott ki sziveteknek drága vére. Hálával és kegyelettel gondolunk reátok, áldozatkészségtek örökké halhatatlanná tette neveteket. Pörnyi István hadiárva mondott el egy megható verset, ezután Fehérváry Ferenc plébános a következő gondolatmenetű lelkes ünnepi beszédet mondott: Egy évtized mult el azóta, hogy elhangzott a kiáltás: veszélyben a haza! Elénk emlékezetünkben él, hogy mint sietett ifjú és öreg dalolva, világosan csillogó szemmel a haza védelmére. Ekevasból kard lett, hősök lettek akikről azt hittük, hogy gyenge szívűek. Elmentek sokan, viruló életben, dobogó meleg szívvel, hogy megvédjék az otthont, a hazát. Hősiességük, mint legenda szállt szerte a világon, a magyar fiuk lábától dobbant meg az ellenséges föld mindenfelé. De a hűszárnya nemcsak a dicsőséget, a gyászt is hozta, mind több lett itthon az özvegy és ár\'a, egyetlen fiát sirató szülő. És mi lett ennek a sok szent áldozatnak a vége? A háború vihara nem tudta kidönteni a magyar tölgyet, de a belső szét húzás szája ledöntötte azt. A kegyelet érzése vezérelt bennünket e helyre ma. Ez az érzés nemcsak az özvegyekben és án'ákban él, de él az egész magyar nemzetben. Decs község népe sietve sietett lehetővé tenni, hog> álljon az emlékezés szobra. Ezek után köszönetet mond mindazoknak, akik lehetővé tették a szobor létesítéséi és mint a szoborbizottság egyik elnöke átadta azt Decs községének megőrzésre. Leg'en példa és vigasztalás e szobor, erős a hitem, hogy az elesett hősök fiai, unokái visszaszerezik nagy Magyarországot. Kommandinger Kálmán a község főjegyzője a képviselőtestület nevében a következő beszéddel vette át megőrzésre az emlékművet: Úgy érzem, mintha a csendes halálországban pihenő hőseink szelleme lebegne felettünk. Ug> érzem, mintha a levegő is tele volna az örök halál és az örök élet ellentétes gondolatával. Azt tanultuk, hog a halál az örök nyugalom, az örök megsemmisülés, az alkotás örök pihenés. És mégis azt kell éreznünk, hog e hősök halálából fog újjászületni a mi nemzeti örök életünk. Hisz az emberiség legnagyobb ajándékát, a keresztény szeretet nemes gondolatát az Isten fiának halála pecsételte meg; az ember lelkének legmagasztosabb érzése a hazaszeretetet, mely a hősöknek mártírhalálából fakad és virul ki. Most egy éve amikor 24 óra alatti rendelkezésünkre bocsájtatott az a tőke, amelyből a szoborbizottság e szép emlékművet felállította, azt mondottam: Lesz eg megszentelt hely, ahova a szülők, az özvegek, az árvák elhozzák az ő könnyeiket és megigasztalódnak, ahova az utókor elhozza az ő szeretetét, s ahova letehetjiik az emlékezés egy szál virágát. S most itt áll a szobor! Ez a szobor 115 mártirhősnek a szelleme intő példánk lesz arra, 417