Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

terjesztője~

M (!) is. Majd a görög jellegű, a Kr. e. 7. század második felétől rövid időre megjelenő, már tényleges görög termékek"" után ezek már nem jutnak északabbra, a mai Horvátország területénél. Erre a szlavóniai Kaptol

26

5 feltárt halomsírjaiból ismert (HaC-HaD fordulójára, azaz Kr. e. 600 körűire keltezhető) a legjobb, az egyetlen (?) és még mindig csak nagyon kevéssé hangsúlyozott és értékelt példa. Jelentős kérdések ezek! Meg kell vizsgálni - pontosabban: meg kellene vizsgálni, ha lennének forrásaink)!), - hogy mennyiben volt ez a „terjesztés" önálló törekvése, igénye a dunántúliaknak, vagy esetleg „csak" az itáliai népek — közülük is elsősorban az etruszkok — északra irányuló, halvány kolonizációs~

M tevékenységének nyomaira'

7" akadtunk ezekkel a problémákkal. Ha pedig „csak" saját önszorgalomból terítették az itáliai árut,

27

1 akkor olyasvalamit tettek, mint a föníciaiak az egyiptomi tárgyakkal; ha a szükség és a kialakulóban lévő itáliai királyok/királyságok presztízsigénye úgy kívánta, akkor „egyiptizáltak ", vagyis egyiptomi stílusú arany és ezüst edényeket gyártottak és árusítottak.

27

2 Ez utóbbi viszont csak akkor lehetséges, ha a Dunántúlon ebben az időszakban jelen van egy olyan kézmüvesréteg, aki rendelkezik az ehhez szükséges technológiai ismeretekkel és szerszámkészlettel. Az ókor története szempontjából is fontos kérdések ezek. Mindenképpen, - a legóvatosabb megfogalmazással is - kedvezőtlen hatások érik a Dunántúlt, de helyi műhelyeinek produktivitását, ötvöseinek szellemi és technikai színvonalát igen figyelemre méltó módon jellemzi, hogy még ebben az előnytelen helyzetben is újítani voltak képesek. A helyi készítésű „újdonságok" közül a legrégebben és a legjobban ismert tárgyak a velemi típusú kisívfibulák; ezeknek gyártói nem kizárólag csak a velemi fémművesek voltak, hanem - minden bizonnyal - a sághegyi, a Keszthelyapátdombi, és talán a dél-dunántúli nagyobb műhelyek egyik-másikának (Nagyberki-Szalacska, Lengyel és/vagy Regöly) tevékenységéhez,

27

3 stílusához, termékköréhez, - a dunántúli vaskorra és termékeire vonatkoztatva, kissé nagyképű szóhasználattal: oevre-jéhez - is hozzátartozott. Vagyis: egyszerre „provincializálódott" és önmagába zárkózott a helyi fémművesség, másrészt a magas színvonalon is dolgozni képes mesterek, - ebben a nehéz történelmi szituációban, szkíta ellenőrzés/fennhatóság alatt is saját stílust tudtak kialakítani a Dunántúl északi részén, hiszen a Balatontól délre a korszak leleteinek tanúsága szerint ott a szórványos szkíta jellegű leletek nem utalnak a megszállásra.

27

4 A Regöly környéki leletetek felsorolásából gyakran kimarad az a bronz bogrács, amelyet Nacsa Mihály resturátor segítségével csak az 1980-as évek végén sikerült restaurálni. (39. tábla 4-5.) Az ismeretlen körülmények között - a letárkönyvi bejegyzés szerint 1907-ben - előkerült edény évtizedekig sérülten, hiányosan hevert a szekszárdi múzeum raktárában. Az enyhén ovális, 26 illetve 27,3 cm peremátmérőjű, hiányos aljú tárgyat tipológiai szempontból Patay Pál ismertette.

2 5 Ő a bográcsot az ártándi, somlószőlősi "

w

> Ld. a regölyi öntőmintákat és az abban (vagy teljesen hasonlóban) készült, a Borostyánkő úton elterjedt (füstölő) láncokat! Azt a szót, hogy gyarmatosítás, ez esetben talán inkább csak virtuálisan kell értenünk és értelmeznünk. Valószínűleg a jelenség legerősebb szála a Dunántúl lakosságában - annak elitjében - meglévő hasonulási szándék és annak hasznát felismerve, legfeljebb tudomásul vételére gondolhatunk. "

6 A szórványos makedónjai bronzokat, illetve a frissiben előkerült, telepről származó leletanyagot: (Szajk, Gábor Olivér leletmentése, 2005.) leszámítva. 26

8 VEJVODA - MIRNIK 1971.; 1975.; Ratnici 2004. 79. ff. Igazi korinthosi áru - Kaptolon túl és kívül - csak a szombathelyi bronz oinokhoé és a két késő archaikus festett aryballos ismert. - SZILÁGYI 195,. 42. ff. 26

9 Mikor e sorokat írjuk, nem lehet nem gondolni néhai Vékony Gábor egy 1994-ben írt, kéziratban lévő bírálatára, amelyben a szaporodó itáliai kapcsolatok és bizonyos nyelvészeti megfontolások (földrajzi nevek) alapján ezt írta: „felvethető tenne, hogy az etruszkok kolonializáciája Itáliánál északabbra is hatott. " 7

0 Cf. még P. Brun térképével is. BRUN 1994. 57-66. Az elterjedési térkép hatósugarát keleten, vagyis Szombathely, pontosabban Velem-Szentvid irányában hosszabban, illetve valamivel korábbi időponttól kezdődően kell meghúzni. Vagyis itt. már Miske Kálmán áldozatos - de mára már többnyire elfeledett - tevékenysége óta, az előkerült leletanyag alapján, egy másodlagos terjesztőközpont körvonalazódik. 27

1 Most teljesen mindegy, hogy valódit, vagy utánzatot. 27

2 Ez - akkor még - nem számított hamisításnak és jól szolgálta azt az egyiptomi áru iránti hatalmas keresletet, amelyek megszerzésével az etruszk királyok reprezentáltak, uralmukat legitimálhatták is. Az Itáliában előkerült „egyiptomi" áruk - főleg a skarabeusok - közül olyanok is vannak, amelyeket akár már helyben készíthettek. MARKOE 1992, 62.f. Ilyen föníciai készítésű „egyiptomi" edényeket ismerünk, pl. Cerveteri, Francavilla Marittima, Palestrina, Pontecagnano, Vetulonia sírjaiból. HÖLBL 1979, 293-322., a „Die phönikischen Metallschalen mit ägyptischen Motiven und einigen verwandte Gefasse." c. fejezetben. 27

3 Ld. az elterjedési térképet és a lelőhelylistát: FEKETE 1985.a 15. kép 88-89. p. 27

4 Különösen szembetűnő a kép, ha az elterjedési térképről töröljük az olyan lelőhelyeket, mint például Szekszárd, amit csak egy háromélü bronz nyílhegy alapján soroltak a szkítákhoz. 27

5 PATAY 1990, 30. .; SZILÁGYI 1982, 422. - Tolnában a közelmúltban is előkerült egy szerkezetében hasonló, de egyébként minden formai részletében eltérő, valójában teljesen más mühelykörhöz tartozó bogrács.(GAÁL 2002, 100-104.) 40