Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

meghatározásához, hogy mi volt, vagy lehetett a tényleges funkciójuk."

1

2 A regölyi etruszk típusú öntőmintával teljesen megegyező láncok a Borostyánkő út mentén messze északra is eljutottak: a morvaországi Bycí Skála barlangi szentélyébe, valamint további két kincsleletbe is: a közép-sziléziai Woskovice Mate (= Lorzendorf, I. kincs) és a Posen vidéki Stanomin (Kr. Inowraztaw) - kincseibe.

213 Sprockhoff"

1

4 nyomán még három - számunkra elérhetetlen publikációban ismertetett - leletről van tudomásunk Alsó-Szászországból: Hannoversch Ströhen, (Kr. Suligen), Loyermoor, (Amt Oldenburg) és Lehmden (Amt Oldenburg). A változatosabb kivitelű (vagyis nem teljesen egységes, szabványosított formákat [!?, mint az etruszk típus] képviselő), „Kelet-alpi" típusú láncok és kapcsolótagok lelőhelyei, pl.: Picenum (közelebbről ismeretlen lelőhely), Vetta Marina

21

5 (ez szintén lánctag bronz[!] öntőmintája), Hallstatt, Velem-Szentvid, Szalacska,

2"' Békés-Nagykert, ismeretlen lelőkörülmények.

21

7 Az a tény, hogy Regölyben az etruszk típusú (füstölő)lánc egyszerűbben díszített variánsának öntőmintája került elő, azt bizonyítja, hogy a Borostyánkő úton észak felé eljutott láncokat a dunántúli műhelyek is készíthették, Regölyben pedig - mint a mostani feltárás számos lelete is mutatja - biztosan készítették.

215 Azonban ezzel párhuzamosan azt a lehetőséget sem szabad kizárni, hogy szükség, megrendelés esetén a megfelelő tudással rendelkező mester felszerelését akár kocsira pakolva, ideiglenes műhelyt alakított ki a szertartás helyszínén - s maga a tárgy születése is a rítus részévé vált, mint arra Homérosznál is találunk említést. Az etruszk előképek alapján gyártott, - minimális mértékben - egyszerűsített lánctagok öntőmintája valószínűleg áldozati leletként kerülhetett Regölynél egy mocsári áldozóhelyre/szentélybe. Ugyancsak ide vetették a közelebbi - Kelet-alpi - típusú, madárkás lánc- és kapcsolótag öntőmintáját is. Kromer elterjedési térképe alapján

21

9 az etruszk füstölő-lánctagok létrejöttét valószínűleg etruszk ösztönzésnek köszönhetjük.

2

2" A picenumi és Kelet-alpi műhelyek saját ízlésviláguknak megfelelő tárgyakat hoztak létre, az etruszk alapfunkciót megtartva, a formát pedig saját stílusukhoz, igényeikhez és tehetségükhöz igazítva, szabadabban kezelték. A Regöly környéki mocsarakból, vagyis a „Szárazd-regölyi lelőhelyről," ismereteink szerint a helyi lakosság, - legalább a XIX. század közepétől, - szinte hivatásszerűen „termeli ki" a különféle leletegyütteseket; a szakirodalomban szórványosnak tartott,

22

1 bronz-, arany- és ezüst leleteket, a késői bronzkortól a késői kelta korszakig.

2"

2 Ezen a területen tehát - minden bizonnyal - egy/több, hosszú ideig 21

2 PARZINGER et al. 1995,46-47. 21

3 KROMER 1986, 23., Abb. 22-23.; PARZINGER et al. 1995, 56. Taf. 24, 289. 21

4 SPROCKHOFF 1930, 139.. Bd. A Taf. 1 e, 11-14., Taf I g 13.; FEKETE 1985, 70., és a 18. jegyzet. ~

1

5 Az egyik végén hármas osztású, mint egy gyermekrajz tulipánja, talán a görögországi gránátalma ábrázolások virágmaradványainak meg nem értett, pusztán formai utánzata lenne. 21

6 Az előbb felsorolt öt lelőhelyről Id. FEKETE 1985, 1. kép, 70., és a 14-17. jegyzeteket. Ezen változatok száma azonban sokkal több az itt felsoroltnál, pl. csak a hallstatti temetőben is több variánsa van. ~

1

7 A MNM 16.1912.64. leltári számú darabja mintha a Vetta Marina lelőhelyről származó öntőmintában készült volna! A 41.5 cm hosszú, karikákból összeállított láncra, S-alakú akasztókkal felfüggesztett csüngőtagok mellett egy nagyobb karikán lemezkorong csüngők is voltak, ezeket Kemenczei makedóniai típusnak határozta meg. Ez a meghatározás nem egészen érthető, és nem tartható fenn, hiszen még csak hasonló tárgyakat sem ismerünk az Észak-Görögország, vagy Makedónia területéről publikált leletanyagban. KEMENCZEI 1988, 93., 106. Abb. 2. 6. 21

8 PARZINGER et al. 1995, 56. 21

9 KROMER 1986, Abb. 23. E térképet egy későbbi publikációhoz Cerveterivel és Regöllyel is ki kell egészíteni, és így a leletek értelmezése, a kapcsolatok jellege is megváltozik. Ebben az összefüggésben még egy velemi öntőmintára kell kitérnünk; amelyben négyszögletes, etruszk típusú zabla-oldaltagot öntöttek. MISKE 1907. XXVII. 2. (Az öntőminta másik oldalán 8, keresztalakban áttört, középen bütykös, vagy átfúrt korong, esetleg ezeket a tárgyakat összetett csüngődíszként is használhatták: XXII. 2. Ilyen áttört korongos csüngőt közölt HAMPEL 1886. (LXIII. tábla 1., 4.) a Gödöllői múzeumból, és a Ráth Gyűjteményből.) Etruszk zabla, az ún. Vetülonia-típus, a névadó lelőhelyen pl. a Circolo degli Ulivastri-sírban került elő: HASE 1969. 17., Nr. 66., Taf. 7,66.; Etrusker, Toskana 1988.164. 3-4. De nem szabad elfelejtkeznünk ebben az összefüggésben sent a kettős madáralak-karú, anthropomorf csüngőkről sem (HASE 1992. 13. kép.; FOLTINY 1958. 11.2. 1. 1.; FEKETE 2000. 42. 1. kép), - ezeknek az ábrázolásoknak (és tárgyaknak) határozott kapcsolata van az ún. 7aw7-jellel is - amelynek van egy etruszk változata, ennek lelőhelyei: Veii, Bisenzio, Róma és Delphoi(l), és van két velemi változata, ezek közül az egyiknek szinte teljesen pontos párdarabja Gorszewiceben (Poznan) került elő. A csüngőket különféle tárgyakra függesztették fel. Leggyakrabban bronzedények - situlák, amphorák - fülére akasztva látjuk. Van teljesen leegyszerűsített, sematikus változata is, pl. Este-Randi Grab 14. (KOSSACK 1954.a, FREY 1969. Taf. 3. 1., HASE 1969. 44. Abb. 7. 3.) és a Tolna megyei Bölcske-Szentandrás pusztán, - egy tumulusból - is került elő. (WOSINSKY 1896.) A sok-sok itáliai alapformából, helyi műhelyekben készített csónakfíbulát is csak megemlítjük most. (FEKETE 1985a, 1986. b.) 22

1 Ld. pl.: Velem (Bozsok) - Kalaposkő. 22

2 PULSZKY 1897, 228., 233.; HADACZEK 1907. 166. ff.; MÁRTON 1933, 90. 36