Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek
4-es közös tábori ágyús ezred 31 -es honvéd gyalogezred 11 -es honvéd tüzérezred 22-es honvéd gyalogezred 1 -es honvéd gyalogezred 24-es közös tábori vadász zászlóalj 52-es közös gyalogezred 76-os közös gyalogezred 26-os közös gyalogezred 16-os honvéd gyalogezred 30-as honvéd gyalogezred 31-es honvéd gyalogezred. Három székesfehérvári ezred is volt, ahol a sárközi parasztpolgár leszármazottak szolgáltak. Székesfehérvár a 19. század második felétől jellegzetes katonavárosnak számított. Az Osztrák-Magyar Momarchiában a Magyar Királyi Honvédség megalakulása után a „fehérvári" nevet viselő 65. honvéd zászlóalj törzsállomáshelye Székesfehérvár lett. Ebből a zászlóaljból és a 66. tolnai tászlóaljból alakult 1886ban a 17. féldandár két fehérvári zászlóaljjal, 1890-ben azután ezekből hozták létre a város és a megye kedvelt katonai egységét, a 17 gyalogezredet. Törzsállomáshelye továbbra is Székesfehérvár maradt, de időnként Kaposváron és Veszprémben is voltak zászlóaljai. A 20. század fordulóján Fejér és Tolna megye, Székesfehérvár város, valamint Somogyból az igali és tabi járás fiait sorozták az ezredbe. Az 1860-ban alakult 69. gyalogezred a kiegyezés után a császári és királyi, azaz közös hadsereghez tartozott. A 69-eseket 1915-től ezredtulajdonosukról Hindenburg bakák néven ismerték. Fejérből, valamint Tolna és Esztergom 2-2 járásából sorozták őket. A 69. gyalogezred bevetésre került az orosz, román, lengyel, szerb és olasz fronton. Lembergnél a 44-esekkel 4 együtt göngyölítették fel az oroszok vonalait, Uzsoknál ők verték ki bevehetetlennek tartott állásaikból az oroszokat. A felhasznált források közül az emlékirat- és a java szépirodalom - alkalmas arra, hogy az egyes ember szerepét, szerepének értékelését segítse. Az emlékiratokat azonban rendszerint olyan személyek írták (tisztek, főtisztek, hadvezérek), akik objektíve is szerepet játszottak a harci cselekmények irányításában, legalábbis az átlagosnál nagyobb áttekintéssel rendelkeztek „hadművészeti", „haditechnikai" kérdésekben. Az első világháborúban azonban az ún. „kisemberek" százezrei, milliói vettek részt. A hadtörténeti munkák róluk embertömegként, parancsok végrehajtóiként, hadmozdulatok gépies teljesítőiként, lövészárkok töltelékanyagaként emlékeznek meg. Pedig ezek az emberek külön-külön mindannyian teljes emberként, emberi egyéniségként mentek a háborúba. Véleményük volt az eseményekről, s mert szükségszerűen az életben maradás érdekében közösséget kellett alkotniok, egyéni véleményük már-már kollektív vélemény. Az események olyan kísérőjelensége tehát, melyet az első világháború értékelésekor mindenképpen célszerű figyelembe venni. Ha a háború eseményeit nemcsak hadművészeti, haditechnikai szempontok szerint akarjuk értékelni, s nem elégszünk meg az okok, okozatok összefüggő felsorolásával, hanem az emberi vonatkozásokat is meg akarjuk ismerni, mindenképpen figyelemre kell méltatni a kisemberek véleményét, szubjektív történelemértékelését. Egy ilyen vizsgálatnak a forrásanyaga nagyon is kézenfekvő. Meg kell hallgatni azokat az idős embereket, akik részt vehettek az eseményekben. Ennek azonban ma már objektív akadályai vannak, ezek a limamovai csata emléknapnapján - Székesfehérvárolt. Az ünnepélyen a volt ezredtulajdonos, Mackensen tábornagy megjelenése is remélhető. Az ezred tisztikara azon reményben szálltja fel a 10-es huszárokat az emlékszoborra való gyűjtésre, hogv azt. minél szebb eredményei eszközöljék és azon óhajtásának ad kifejezést, hogy az ünnepélyről egyetlen 10-es huszár sem fog hiányozni. " Tolnamegyei Újság 1925. okt. 3. 4 „44-es hál" Kaposváron. A világszerte hires 44-esek bajtársi szövetsége folyó évi február hó 22-én Kaposvárott a „Turul" szállodában, őfensége József főherceg, valamint dr. József Ferenc kir. herceg és Anna kir. hercegasszony személyes részvételével fényes bált rendez, melynek tiszta jövedelme a Kaposvárott felállítandó monumentális 44-es emlékoszlop alapja javárafordítatik. A nemes célra való tekintetlel felülfizetések is elfogadtatnak. A bálra pedig az ezred kötelékében szolgált összes volt bajtársak, foglalkozásra és rendfokozatra való tekintet nélkül ezúton is meghívatnak." Tolnamegyei Újság 1925. febr. 14. - „44es összejövetel Szekszárdon. Felkéretnek az összes volt 44-esek, hogy hétfőn, szept. 19-én este 9 órakor a Szekszárd szállá éttermében fontos megbeszélésre összejönni szíveskedjenek". - Tolnamegyei Újság 1927. szept. 17. 362
