Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek

személyek legalább 110 évesek lennének! így csak más módon győződhetünk meg korabeli nézeteikről, gondolataikról: áttekintjük leírt véleményüket, melyet elsősorban a katonalevelekből ismerhetünk meg. Irodalmi életünkben, könyvkiadásunkban a visszaemlékezések, memoárok megjelentetése, írása reneszánszát éli. Történelmünk kiemelkedő alakjai, politikai életünk egyéniségei sorra emlékeznek vissza múltunk nevezetesebb sorsfordulóira, hétköznapjaira. Sok minden kerül így emberközelbe a leírások szemléletes tükrében. A mikrotörténelem apró tényeiből áll össze a makrotörténelem. Igaz ezek nem egységes emlékirat formában, naplóként keletkező írások, hanem személyes levelek, fényképek, emléktárgyak tömegei. Szinte minden család őriz valami ereklyét a két világháborúban résztvett rokonoktól. Itt most ezek két fajtájáról a katonalevelekről és -fényképekről ejtünk szót. A parasztirattárak egyik alkotóelemét képezik a háborús magánlevelek. Ezek - természetesen elsősorban a szülő és gyermek, a testvérek vagy barátok érzelmi kapcsolatait tükrözik. A belőlük kiolvasható, a történeti eseményekkel kapcsolatos adatok tulajdonképpen másodrendűek, hiszen azokat hitelesebb forrásokból is megismerhetjük. Ami azonban a katonai jelentésekből, a katonai vezetők visszatekintő emlékezéseiből rendszerint kimarad: a közkatona hangulata, érzelem hullámzásai, melyek csak ezekből a levelekből olvashatóak ki. Kiemelt részleteink is magukért beszélnek: segítenek megérteni a kisemberek tragédiáit, a háborúhoz, az értelmetlen vérontáshoz kapcsolódó érzelmi viszonyt. A levelek küldése és fogadása komoly morálnövelő tényező volt, ezért a hadsereg nagy hangsúlyt fektetett a posta kézbesítésére. Néha még akkor is kivitték a leveleket a katonáknak, amikor a lövészárokban lapultak, alig néhány méterre az ellenségtől. A bevonult és szolgáló katona minden szabad gondolatát az köti le: mi van odahaza? Leginkább azt szeretné bizton tudni, vajon várja-e a szeretője, kiválasztott párja, s nem lett-e hűtlen hozzá? Örök kétségek között gyötrődik, mert abban sem biztos, hogy igazat írnak a ritkán érkező levelek, üzenetek. A következőkben először idézett levelek írója 1915 őszétől a háború végéig katonai szolgálatot teljesített. Közvetlen harctéren nem volt, feleségének és szüleinek írt leveleiből mégis érződik az a feszültség, melynek kettős alapja korán kikezdte egyszerű katonáink idegrendszerét. Egyrészt aggódalom az otthon maradt családért, másrészt félelem a bizonytalanságtól, az ismeretlen jövőtől. Szinte mindegyik levél említi a frontra kerülés potenciális lehetőségét. Mégis mindezeken felülkerekedik a racionális paraszti gondolkodásmód. A távolba került parasztifjak igen érzékenyek az otthoni gazdasági problémák iránt. Leveleik nagy részét az a paraszti gazdaság állapota, a piaci árak otthoni alakulása iránti érdeklődés, valamint a nagyvárosban beszerezhető, szükséges gazdasági és háztartási cikkek hazajuttatása iránti törődés tölti ki. Elénk cserekereskedelmet folytattak. E levelek írója is állomáshelyén, Budapesten, az otthoni hiánycikkeket a falusi csereáruért szerzi be, (cukrot, dohányt, szőlővesszőt tojásért, stb.), ugynakkor írásai szép példáját mutatják annak is, hogy a szűkebb falusi közösség összetartóereje a távolban is jól működik (pl. pénzkölcsönzés egymásnak stb.) Mózes Sándor 1893. július 9-én, Sárpilisen született. Szülei Mózes János füldmüves és Dózsa Sára. 1912. március 6-án vette feleségül az alsónyéki Szabó Erzsébetet, kitől egyetlen gyenneke, a levelekben is emlegetett, Sanyika született 1912. december 4-én. Mózes Sándor 1918. október 20-án, 26 esztendős korában hunyt el otthon spanyolnáthában. 1. Kelt levelem 1915 XII. ho 28. án. Budapest. Kedves feleségem tudatom veled hogy nagyon beteg vagyok az oltásaim után mert már bal karom is bevan oltva három helen és az szívtáján is melben is bevagyok oltva. Utána nagyon beteg vagyok mert az válarn nem birom hála az istenek azért más olyan különös bajom nincs mit hogy az meiern akora mit legaláb mit az két öklöm az fájdalom ügön nagy még az eni való sem kell. Ojan az testem mit ha egy golo ment volna keresztül rajtam meg az sem fájt volna jóban mit az oltásaim. írd meg kedves feleségem hogy értél hazza hogy nem e let valami bajod az uton írd meg hogy egésségesek vagytok e vagy nem mert én mast beteges vagy. Ezel bezárom levelem maradok hű férjed a sirig. Mózes Sándor Budapest 363