Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek

kimaradtak, népfelkelő-munkaosztagokba egyesítették, hogy a szükséges erődítési, útjavítási és szükséges hadimunkákat elvégezzék.

1 A két hadseregtípust az uralkodó, I. Ferenc József személye kötötte össze, aki iránt a katonák tisztelete kizárólagos volt. A császár ezt a tiszteletet azzal vívta ki, hogy maga is katona volt és a hadgyakorlatokat személyesen irányította. Pedagógiai tényezőként említhető, hogy a katonákat az alsófokú oktatás eleve úgy indította, hogy a legelső magyar ember a király, személye szent és sérthetetlen. Az osztrák-magyar haderő békelétszáma 1914 elején 478000 főt tett ki. A szárazföldi hadsereg 16 hadtestbe volt szervezve, ehhez tartozott 52 gyaloghadosztály és 11 lovashadosztály, mintegy 3 millió kiképzett és 2,5 millió azonnal hadrafogható személlyel. A gyalogoshadosztályokból 19 magyarországi kiegészítésű, 10 közös hadosztály, 9 honvédhadosztály volt. A lovashadosztályok közül 2 honvéd- és 4 közös hadosztály regrutálódott Magyarországról. Voltak állami beosztások: hivatalsegéd, irodatiszt, vasutas, amelyeket csak katonaviselt ember tölthetett be, de községi bíró sem lehetett olyan, aki nem szolgálta le a három évet. Az állam gazdag volt, a munkásemberek azonban szegények, utazás, üdülés ismeretlen fogalmak voltak a dolgozók körében, így egyegy nagyvárosban, vagy a birodalom más területén lévő garnizonban letöltött katonaévek életreszóló élményt jelentettek a kisember számára. Ezekből az emlékekből táplálkozott az ezeket megörökítő számos katonanóta. A mai katonák világlátottsága magyarázza, hogy manapság miért nem keletkeznek újak. A hadsereg belső állapotára a vak fegyelem, az elöljáró korlátlan hatalma volt a jellemző. Az öngyilkosságok igen gyakoriak voltak a kiképzés keménysége miatt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a leszerelt katonák lényegesen magasabb intelligenciával, szakmai ismerettel tértek vissza a polgári életbe. A magyar lótenyésztés világszínvonalát - minden fenntartás nclkiil kijelenthetjük - a Monarchia huszárezredei alapozták meg. A tisztesi, altiszti rang elérése érdekében több analfabéta újonc megtanult írni, olvasni. A hadsereg tisztikarára jellemző volt a kiválasztottság és elhivatottság néha illuzórikus tudata. A közös hadsereg tisztikara lényegesen toleránsabb volt, mint a Magyar Királyi Honvédségé. A honvédtisztek mulatozása, közéleti tevékenysége, esetleg váltóhamisítása Mikszáth Kálmán regényeiből közismert, de Kálmán Imre bonvivánjai, mulatós fenegyerekei is a Magyar Királyi Honvédség tisztikarából kerültek ki. Egyben azonban egyformák voltak: a háborúban valamennyien becsülettel helytálltak. A polgári élettel való szoros kapcsolat miatt nagy volt a tisztelet a katonaság iránt és sorozáskor minden lány büszke volt arra, ha szeretője, udvarlója katona lett. Kevésbé volt szimpatikus az a fiatal, akit a sorozóbizottság alkalmatlannak minősített, viszont nagy elismerést váltott ki, ha valaki a huszárokhoz vagy a flottához vonulhatott be. A fegyvernemek között adva volt a rivalizáció lehetősége, mert a ruházat más színű volt a közösöknél és más a honvédeknél. Este, kimenőn, ha összetalálkoztak, verekedések sorozatával döntötték el, hogy ki a jobb, ami messzemenően alkalmas volt arra, hogy elvonják a személyi állomány figyelmét a nehéz szolgálatról. Ezzel is magyarázható, hogy katonai zendülések békében egyáltalán nem, a háborúban is csak az utolsó évben fordultak elő. A hadsereg belső tartása azonban olyan volt, hogy ezeken úrrá tudott lenni. A sárközi sorköteleseket elsősorban a következő ezredekbe hívták be: Kaposvári 44-es közös gyalogezred Fehérvári 17-es honvéd gyalogezred" Pécsi 19-es honvéd gyalogezred Fehérvári 69-es közös gyalogezred Pécsi 8-as honvéd huszárezred Fehérvári 13-as honvéd huszárezred Budapesti 10-cs közös huszárezred", persze mellette sorolhatjuk az egyéb ezredeket is 'TÓTH 1985. 19-31. " ,, Felhívás a volt 1 les honvédekhez. Felkérjük a volt tényleges és nem tényleges azon hajtársakat, kiknek - mivel tartózkodási helyük előttünk ismeretlen - felhívást címükre nem küldhetünk, miszerint adományaikkal szíveskedjenek hozzájárulni a nemes célhoz, hogy az ezred hőseinek emlékére már régebben felállított, de még teljesen el nem készült emlékmű mielőbb befejezhető legyen. " Tolnamegyei Újság 1927. márc. 12. „A limanovai bősök emlékművének leleplezése Székesfehérvárott. A volt cs. és kii: 10. huszárezred a limanovai csatában és a világháborúban elesett hősi halottainak emlékére bajtársi kegyelete jeléül emlékszobrot óhajt leleplezni fi évi december lOén - a 361