Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

tiilkös pártával díszes szépségek fonójátékokat, régi sárközi nótákat, táncokat mutattak be óriási sikerrel, majd a vendégek megtekintették az öcsénvi kézimunkákból készült kiállítást f ' A 1942-ben Sopronban, Munkácson lépett fel az együttes, majd Budapesten több nagyobb üzem ünnepélyére kapott meghívást. Mindenütt óriási siker övezte a sárközi hagyományt, népi kultúrát képviselő énekeseket és táncosokat. léptették elő vezérőrnaggyá. Fülöp-szigeteki tapasztalatai alapján kiépítette a katonai rendőrség rendszerét. 1919 augusztusa és 1920 februárja között volt a magyarországi Szövetséges Katonai Misszióban az Amerikai Egyesült Államok képviselője. 1920 februárjában hazavezényelték. Dandártábornokként vonult nyugállományba. http://hu.wikipédi

a

.org./wiki/ Harry Hill Bandholtz 23

1 „A napilapok révén ismeretes, hogy Budapestnek szeretettel fogadott vendége Bandholtz Ines, aki eljött hozzánk, hogy kegyelettel áldozzon férje, néhai Bandholz tábornok emlékének és megszemlélje azt a szobrot, amelyet a magyar nép hálája emelt a vitéz amerikai tábornoknak, aki a kommunismus leverése után megakadályozta, hogy al oláh hordák kifosszák a Magyar Nemzeti Muzeumot. Az amerikai generális egy szál lovagló pálcával kergette szét a harácsolni kívánó balkániakat és kimondhatatlan károsodástól mentette meg a magyar kultúrát. A tábornok özvegye itt tartózkodása alatt nemcsak Budapestet és intézményeit szemléli meg, hanem meglátogatja a vidéket is és vasárnap a mi világviszonylatokban is nevezetes sárközi népművészetünkben gyönyörködött. Dr. Baranyay Zoltán külügyminiszteri tanácsos és neje, valamint Szunyoghné Tüdős Klára, a budapesti m. kin operaház kosztümtervezője kíséretében autón érkezett Szekszárdra Bandholtz Ines, aki innen dr. Nóvák Miklós egyet, magántanár, közkórházi sebészfőorvos és neje kalauzolásával ment át a Sárközbe. A társaság előbb Ocsénybe ment, ahol a newyorki Internationa

I School of Art, a híres amerikai képzőművészeti iskola Magyarországon tanulmányúton levő hallgatói számára volt a református olvasókörben bemutató. A Miss Pratt tanárnő vezetésével nálunk időző amerikai művésznövendéket Batthyány Gyula gróf, a kitűnő festőművész, Somos Margit magyar titkárnő és Pékár István festőművész kisérték Pécsről Ocsénybe, ahová ez alkalommal Pauliny Béla, a gyöngyösbokréta szervezője és Gáda István iparművész kíséretében jött Signe With Skőgen oslói festőművésznő is. Az Őcsényi Református Olvasókörben a Gyöngyösbokréta rendezésében a hét tiilkös pártával diszes szépségek fonójátékokat, régi sárközi nótákat, láncokat mutattak be - mondanunk sem kell - óriási sikerrel, majd a vendégek megtekintették az őcsényi kézimunkákból készült kiállítást. Ezután Decsre ment át a társaság. A decsi programot Nánási Szabó Pálné, a decsi főjegyző neje állította össsze igen nag' gonddal és még nagobb hozzáértéssel. A föjegzöi lak virágdiszes udvarán bemutatott Decs népe eg káprázatos szépségű lakodalmas jelenetet, amely frenetikus hatással volt vendégeinkre. A decsi községháza tanácstermében szebbnél szebb szőttesekből és hímzésekből kiállítást rendeztek és Perity Mihálynénak, az aranyérmekkel és elismerő oklevelekkel sokszor és gazdagon jutalmazott hímzőnőnek a kiállított készletei keltettek megkülönböztetett feltűnést. Nagyon tetszettek szőttesei között a manapság már ritka galambos mintázatú törülközői. A kiállított kézimunkákból az amerikaiak igen sokat megásároltak. Ug Ocsényben, mint Deesen hangos mozifelvétel, sok fénykép és rajz készült a bemutatott Gyöngösbokréta jelenetekből. A sárközi bemutatók után Bandholtz Ines társasága Szekszárdra tért vissza és ebéden dr. Novak Miklósék vendégei voltak. A legnagobb elragadtatással nyilatkozott az özveg tábornokné a látottakról és azt mondotta, hog' a sárközi kirándulás magarországi tartózkodásának égik legkedvesebb élménye. A tábornokné kíséretével egiitt a késő délutáni órákban autón tért vissza Budapestre. Miss Pratt tanítványai, a decsi program után autókon átmentek Sióagárdra, ahol megtekintették az ottani színpompás népviseletet, a gyöngösbokréta bemutatót, a falusi fonójelenetet, valamint az énekeket és táncokat, amelyek itt is igen tetszettek. A nagsikerü népviseleti és népművészeti bemutatót Szondy János főjegző és dr. Millinger János orvos rendezték, míg a vendégeket Pauliny Béla, a göngösbokréták atyamestere kalauzolta. Az amerikai művésztársaság Sióagárdról visszatért Pécsre, majd hétfőn utazott Egerbe, ahonnan - mint előző években is - tanulmányi kirándulásokat rendeznek Heves vármegének néprajzilag és népművészetileg szintén nagon érdekes vidékeire. " - Tolnamegyei Újság 1937. júl. 28. A Tolnamegyei Hírlapban Simon Illés tollából megjelent cikk hangvétele nem ilyen pozitív kicsengésű. A Gyöngyösbokrétáról címmel. „Készakarva nem akartunk elébe vágni gr. Batthányi Gyula nyilatkozata elé. Mi. akik idegenforgalmi szempontból nyílt terepen élünk, igen jól tudjuk, hog a világlátó festőművésznek százszálékos igaza van akkor, amidőn utóbbi látogatása alkalmával kimondotta a nag vendégsereg a Sárközben tapasztalt szemléletét, hog ez minden, csak nem propaganda. Tényleg, ezt mi is elismerjük, hog• ez lehető kereseti lehetőség csak sárközi népművészeti kiállítás és Gyöngösbokréta nem. Ezek után joggal feltehetjük a kérdést, vájjon alkalmasak-e Sárköz elhanyagoltságában idegenforgalmi propagandára? Ma nyugodt szívvel mondhatjuk rá a nemet. Nem fog beperelni érte senki. Ha Sárköz külső perspektíváját szemlélhetjük, nem látunk eg'ebet, mint elhanyagolt külső településeket, a főút mellett: mesze/ellen, foszladozó falu házait, végtelen mennyiségű port és szemetet, kivetni való stílusú középületeket s agyoncsapott emlékműveket. Senki sem gondolt arra, hog megberregtesse a máskor unos-untalan berregő kutyabőrt, „ha felhivatik a lakosság, hog a házak elejét mindenki röndbe töge..." esetleg néhány lajt víz sem ártott volna a főútvonal öntözésére. Nemcsak a külföldiek tiszteletére, hanem a magunk értékét is emeltük volna. A bemutatott sárközi fonójelenetek stb. mint kisebb néprajzi mozaiknak ma már semmi köze a dolgos magyar élethez. Ez ma már épen úg a mesevilághoz tartozik, mint a bemutatott régi magar altruista kettős. Soha nem volt ilyen magár kettős e honban, ahol pedig igazán csak szeretik a csürdöngölőst. A régi bibancsos harisnyát hétpöndölyös selyem viganós viseletet még imitt-amott megtaláljuk s láttuk a ma már csak „göngyös bokrétára" felvett héttülkös nag pártát is, meg süldő menyecskéknél dívó kontypántlikát. A többiről, mint speciális sárközi viseletről a bajai kereskedők írhatnak, a nagszámú számla mellé néprajzi riportot. Gr. Batthányi szerint hiányos és rossz volt a rendezés. A .. műsor nyúlfaroknyi". Ug látjuk, hog a göngösbokréták országosan ismert területén már régen feltalálták az eg kéz szivet lelket nyomasztó rendszerét. " Tolnamegyei Hírlap 1937. aug. 4. 351